Kisfaludy Katalin: Hogyan írjam meg iskolám történetét? - Pest Megyei Levéltári Füzetek 12. (Budapest, 1987)

II. A kutató és feldolgozó munka folyamata - 3. Az egyes történeti korok forrásai és kutatási feladatai - c. 1945-től napjainkig

De nem csupán arra. Tudjuk, a legközelebbi mult kutatásakor még élő emberek adatai kerülhetnek tudomásunkra. Ha munkája során a helytörténész egyes személyekre vonatkozó adatokat, netán kényes adatokat talál, felelőtlenül nem kezelheti azokat. Mindenképpen tiszteletben kell tartania tehát a jogos állam- és magánérdeket is, ez a mai kor kutatójának legelemibb kötelessége. Éppen ezek védelme miatt kerültek kutatási korlátozás alá egyes irategyüttesek. Maga az iskolatörténeti kutatómunka nem korlátozott, csak bizonyos engedélyekhez kötött. Ezen engedélyek megszerzése után a legfontosabb forrásegyüttesek adatait áttanulmányozhatjuk, községi, járási, megyei és országos szinten egyaránt. El kell még mondanunk, hogy a legujabbkori források általában 1960-ig kerültek levéltárakba, tehát a legfrissebb anyagok még az iratképzőknél vannak. Az iskolák - mint minden hazai fondképző - a 45/1958. valamint a 30/1969. sz. kormányrendeletek, illetve az 1973ban kiadott Rendtartások szabályozta módon őrzik irataikat, 1974-től a történeti értékű forrásokat a többitől elkülönítve kezelik. Nyomatékosan fel kell azonban hivni a figyelmet arra, hogy miután az elmúlt időkig rendkivül centralizált volt az iskolák irányítása, a tantestületi értekezletek jegyzőkönyvei és általában a primer iskolai források rendkivül sokat vesztettek forrásértékükből. Az iratok nagyon gyakran sematikusak, bennük csak nagyon érintőlegesen tükröződik a valóság. Éppen emiatt van óriási jelentőségük a visszaemlékezéseknek, amelyeket azonban szigorú forráskritikával kell kezelnie a kutatónak. Egy-egy elmesélt eseménynek csak akkor adhatunk hitelt, ha azt más oldalról is megerősítik, esetleg írott forrás adatai is alátámasztják.