Kisfaludy Katalin: Hogyan írjam meg iskolám történetét? - Pest Megyei Levéltári Füzetek 12. (Budapest, 1987)

II. A kutató és feldolgozó munka folyamata - 3. Az egyes történeti korok forrásai és kutatási feladatai - a. A kezdetektől 1868-ig

A magyar iskolaügy törtenete az államalapítással, illetve a kereszténység elterjesztésével kezdődött. Szent István törvényei irták elő, hogy 10 falu épitsen templomot, azaz tartson fönn plébániát. A plébános dolga volt többek között, hogy gyűjtsön maga köré ifjakat, akiket megtanít olvasni, énekelni; azaz elsajátíttatta velük a latin nyelv ismeretét, bevezette tanítványait az egyházi szertartások elvégzéséhez szükséges alapvető tudnivalókba. A plébániai iskolák mellett (elsősorban a bencés) kolostorokban és a székesegyházi székhelyeken működő káptalani iskolákban folyt oktató-nevelő munka. (A káptalanok az egyházmegyék élén álló főpásztorok /érsekek, püspökök/ tanácsadó testületei, tagjai a kanonokok - Ők tanítottak a káptalani iskolákban. ) Széleskörű, ugyanakkor differenciált oktatás folyt a legelemibb ismeretekből a legmagasabb tudományok korszerű tanításáig a hazai káptalani, kolostori és plébániai iskolákban öt évszázadon keresztül. Elsősorban egyházi pályára lépő klerikusokat képeztek, akik ismerték a liturgia nyelvét, olvasni és énekelni tudtak. Ám a magasabb műveltség, igy a kornak megfelelő természettudományos ismeretek is elsajátíthatók voltak a középkori Magyarország iskoláiban. Nagyjelentőségű változások a 14-15. század fordulóján következtek be, amelyeket a gazdaság és társadalom fejlődése követelt ki, hozott magával. Az áru- és pénzpiaci viszonyok létrejötte, fejlődése, a városiasodás egyre több gyakorlati ismeretet követelt meg a kialakuló polgárságtól, illetve azok gyermekeitől: a várossá váló településeken a városi iskola is megjelent, ahol már világi pályára készitették elő a tanulóifjúságot, ahol a számolás, olvasás tudománya is alapkövetelménnyé vált, s ahol már anyanyelvű oktatás is folyt.