Lakos János: Hogyan írjam meg falum történetét? - Pest Megyei Levéltári Füzetek 5. (Budapest, 1983)

II. A községtörténeti kutató és feldolgozó munka folyamata - 3. A forrásfeltárás módszere és gyakorlata

3. A FORRÁSFELTÁRÁS MÓDSZERE ÉS GYAKORLATA A forrásfeltárás elmélyült és kitartó munkát igényel, csak e feltétel teljesülése esetén gyümölcsözhet igazán. Persze a szorgalom mellett nem csekély ismeret és készség birtokában is kell lennünk. Elég utalni a feudáliskori levéltári anyag fentebb már emiitett olvasati és nyelvi nehézségeire, vagy arra, hogy a gazdasági iratok talán legjelentősebbjei, a mérlegek értéséhez közgazdasági tudás is szükséges. Rögtön hozzátesszük: mindez - legalábbis egy bizonyos szinvonalon elérhető valamennyi "amatőr" helytörténész számára. Azonban még ez sem elég, ha nem ismerjük és alkalmazzuk a forrásfeltárás gyakorlati, ha ugy tetszik technikai eszköztárát. Itt ennek talán legfontosabb összetevőjét, a tematikai feltárócédulák, iratregeszták készitését emeljük ki. A kutatás során összegyűlt adatainkat, nyersanyagunkat csak ugy tudjuk megfelelően hasznosítani a kézirat elkészítésekor, ha az rendszerezésre alkalmas állapotban van. Amennyiben füzetbe és minden rendszer nélkül jegyzetelünk, szinte reménytelen vállalkozás egy jó kézirat összeállítása. Tehát: különálló (A/5-ös, esetleg A/6-os) cédulákra kell adatainkat felvinnünk, mégpedig tárgyanként, ügyenként, adattípusonként külön-külön cédulákra. Ily módon kéziratunk összeállítása során fizikailag is lehetőség nyilik a korszakoknak és tematikai egységeknek megfelelő nyersanyag-szortírozásra, amely rendkívül megkönnyiti a feldolgozás menetét. Két példán érzékeltetjük, hogy mit kell tartalmaznia a levéltári forrásról készített szabályszerű cédulának.