Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei, 1381-1876 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 4. (Budapest, 1982)

Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei 1381-1876 - I. A pecsétek története - A falvak pecsétjeinek története

A falvak pecsétjeinek története Werbőczy felfogása szerint, sem a középkori jogi közgondolkozás szerint, nem rendelkeznek hiteles pecséttel a községek és magánszemélyek, annak ellenére, hogy ezek pecséthasználata már spontán módon jócskán elterjedt a XVI. sz. elejére. A jelenleg ismert legrégibb magyar köriratu pecsét Vámos faluból való 1487-ből, de latin feliratú magyar községi pecsétet még 24 korábbról is ismerünk. PPS megye községei használhattak pecséteket már a XVI. sz. első felében, talán a XV. sz. végén is, ezek nyilván elvesztek, megsemmisültek a török hóditás első éveiben, 1541-1546 között. A XVI. sz. második feléből, a tizenötéves háború (1593-1606) előtti időből hírmondóként tűnik fel Kerepes leirha25 tatlanui kinyomott pecsétje tiszttartójuk elleni panaszlevelükön. A tizenötéves háború főhadszintere a Vác-Hatvan-Nagykőros-Pest négyszögben alakult ki, ezen a területen, amelyik nagyobbrészt PPS megyéhez tartozik, majdnem teljes volt a pusztulás, szinte egyetlen település sem maradt folyamatosan lakott, Szokolya viszonylag természetileg védett helyen fekszik, 1598-ban csináltatott pecsétnyomót. A népesség még évtizedekig szállingózott vissza a zsitvatoroki béke után, jórészt 1630 körűire tehető a korábbi településhálózat helyreállása. Az újjászerveződő közösségek birói szervezetei ismét pecséteket készíttettek hivatali használatra. Ennek az időszaknak pecsétjei Lacháza 1651-es, Monor 1652-es, Pécel 1658-as, Püspökhatvan 1667-es, Tura 1672-es, Tápióbicske és Mogyoród 1680-as évszámu pecsétjei és jónéhány évszám nélküli pecsét, amelynek használata visszanyúlik