Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei, 1381-1876 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 4. (Budapest, 1982)

II. A pecsétek pecséttani vizsgálata - A pecsét-szimbólumok vizsgálata

béreink nyilatkozatuk szerént, a petséten látszó oroszlány annyit jelent, hogy ezen község h áborus időben saját költségén 's ön­ként 4 lovas és felfegyverzett katonát adni szokván, mert orosz­lányt petsétére vésetni megengedtetett, s szabados lett, a Mária 55 Therezianum urbáriumban Szabados községnek irva van." A parasztvármegyével foglalkozva már utaltunk a fegyve­rekre, amelyek méltán kifejezik ennek a szervezetnek a jelle­gét. A már emiitett tótgyörki pecsét ebből a szempontból a leg­izgalmasabb, mert kucsmás parasztot ábrázol szabályával és puskával felfegyverkezve, hajduféle gyalogos katonát. Ritka áb­rázolás a XVII. századból, de még a XVIII. századból is, ami­kor hemzsegnek a nemesi fegyveresek ábrázolásai pecséteken és másokon. A tótgyörki pecsét használata talán visszanyúlik 1674­re, amikor Tótgyörk (Györké) adott hadnagyot a parasztvárme­gyének (Tótgyörk 1.). A pecséten büszkén álló paraszt-katona azonban inkább az eszme megtestesülése, mint a valóság képe. Acsa és Csővár lakosai - Tótgyörk szomszédai! - 1670. aug. 27-én kelt leve­lükben panaszkodnak a parasztvármegyére Szelepe sényi György esztergomi érseknél, a földesuruknál: "hogi amikor allá és visz a melliekis el akarnak meni, minketis hasonló képpen ma­gogal egütt allá meni kinszeritetnek, vagi birsák állat, Lovakon puskás kézzel parancsolnak járni, ha azü parancsolatjok szerint nem mehetünk mingiarast kiz birságot veznek miraitunk, evei busitanak és untatnak, kárositanak bennünket, meli dolok ami­nékünk nehéz, ezekrülis nagyságod menekezen bennünket, mint az allá való járástül, mind pedik mód nélkül való birságolástül. Lovatis érülteinek veni bennünket, hogi végiünk, akinek egi eke marhája, ökre vagion, abülis hogi el aguk, ugi veszünk Lovat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom