Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei, 1381-1876 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 4. (Budapest, 1982)

Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei 1381-1876 - I. A pecsétek története - A parasztvármegye pecsétjeinek története

váci járásban a szatmári béke után legalább két pecsétet használtak már. Lehetséges, hogy ekkor már minden hadnagyságnak, 35 hadnagynak külön tipárium állt a rendelkezésére. Püspöki Nagy Péter heraldikus szerint a falujelvények, a "szimbólumok - az ekevas és csoroszlya - kizárólag csak azokon a területeken jelennek meg, ahol parasztvármegyék is működtek. " Fügedi Erik, Püspöki Nagy Péter könyvének ismerte36 tésekor a kötet "parádés részé"-nek nevezte ezt a fölfedezést. Ha figyelembe vesszük, csak a váci járás helységeit - ahonnan bőséges anyag áll a rendelkezésünkre -, azt látjuk, hogy Galgagyörk (Györké) 1674-ben, Galgamácsa 1681-ben, Verség 1678-ban, Hévizgyörk 1681-ben Tura 1654-ben, 1672ben, Csővár 1667-ben és 1674-ben adott hadnagyokat, illetve volt egy-egy hadnagyság központja, mig a kapitányok 1666-ban 37 Zsámbokról, 1681-ben Vácszentlászlóról kerültek ki. Feltűnő, hogy a hadnagyságok központjainak községi pecsétjein ebben a korban egyáltalán nem törvényszerű az ekevas és csoroszlya előfordulása. Galgamácsáén pelikán és Jézus a keresztfán, Túráén - az éppen 1672-es évszámun, amikor turai a hadnagy! - a húsvéti bárány és nem utolsó sorban Galgagyörk (Tótgyörk) pecsétjén puskás férfi. Ez utóbbi inkább kifejezheti a parasztvármegye jelenlétét, mint más. Nem látjuk tehát bizonyítottnak azt az összefüggést, miszerint a községi pecséteken ott terjedt el az ekevas és csoroszlya, ahol kialakultak a parasztvármegyék. Véleményünk szerint az összefüggés, ha van, éppen forditott, a községi pecséteken már tömegesen elterjedt ekevas és csoroszlya, mint a paraszti világ legkézenfekvőbb szimbólumai kerültek át az egyébként is később megjelent parasztvármegye testületi pe-