Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei
romjai közül kerültek elő.7 A ciszterci apátság alapítása előtt Pilisen már állt egy korábbi bencés monostor.8 A hozzá köthető kövek arra vallanak, hogy a visegrádi esperesi templommal egy időben készült. Alapítója talán Salamon király lehetett, az egyetlen olyan 11. századi magyar uralkodó, akinek magánegyház-alapításáról nem maradt fenn adat.9 Sajnos, ezt a korai pilisi templomot még nem sikerült megtalálni, bár a kerengő feltárt maradványai alapján alighanem a kora gótikus templom helyén állhatott. Rekonstrukciójára egyelőre nincs lehetőségünk, bár fennmaradt kőfaragványai alapján a visegrádi esperesi templomnál igényesebb épület lehetett. PEST MEGYE KÖZÉPKORI MŰVÉSZETI EMLÉKEI 225 5. A váci székesegyház Salamon riválisa, I. Géza király szintén nem maradt el az egyházi alapításokban. A közeli garamszentbenedeki és a megye területére eső, de sajnos, elpusztult mogyoródi apátság mellett az ő nevéhez kapcsolódik a váci székesegyház építése. A keleti szentélyfej egyik apszisának csekély részlete került elő. A nyugati oldalon azonban a legújabb ásatások meglepő eredményt hoztak. A székesegyház középtengelyében, annak tájolásához igazítva, nyugati homlokzata előtt, egy négyszögletes építmény alapfalai kerültek elő, amelyet később részben visszabontva, egy nyugat felé apszidiális lezárású, kváder falú, négyoszlopos belső terű épületrésszel helyettesítettek (5. kép).10 Ez utóbbiban már elég világosan a székesegyház nyugati szentélyének kriptaszintje ismerhető fel. Lehetséges, hogy már a négyszögletes korábbi építmény is egy 11. század nyugati szentély egyenes záradéka volt.11 A kváder falú, apszisos lezárású, oszlopos belső terű kriptával ellátott nyugati szentély típusa a 11. század második felében és a 12. század elején Közép-Európában meglehetősen elterjedt. Legmonumentálisabb példája a prágai Szent Vitus és a krakkói Szent Szaniszló székesegyház volt. Ugyanebből a körből származtatható a közelben lévő dömösi prépostság keleti szentély és kriptamegoldása.12 Ez utóbbit Géza fia, Almos herceg alapította 1108-ban. Ennek az analógiának az alapján a váci nyugati szentély második periódusa is inkább az I. Géza korában megkezdett építkezés befejező, talán már 1100 utáni fázisába tartozhatott. A váci székesegyház román kori épületéhez köthető kőfaragványok közül a legkorábbi a Sződről előkerült palmettadíszes párkány Ennek analógiái a 11. század második feléből származnak, alighanem még I. Géza korában készülhetett.13 Néhány újabban közölt faragvány már inkább a 12. század elején készülhetett, így egy kisméretű oszloplábazat, meredek attikai profiljával, magas saroklevelekkel.14 Ez közeli rokonságban áll a dömösi prépostság kriptájának megfelelő formáival. II. Az érett romanika és kora gótika a 12. század végén és a 13. század első két harmadában A korszak minden eddiginél gazdagabb emlékanyaga jól mutatja azt a hatalmas lendületű fejlődést, amelyen Magyarország e nem egészen egy évszázad alatt átesett. A 12. század második felének elsősorban észak-itáliai eredetű érett romanikája megyénk területén is megtalálható, az ercsi monostor Tamás nádor által emeltetett épületén. De a századfordulón már az új stílus, a gótika is legtisztább formájában jelentkezett az ország talán legjelentősebb királyi alapítású ciszterci kolostora, a pilisi építkezésein. E kora gótika egy másik rend, a szintén ebben az időben elterjedő premontreiek ócsai templomán is tanulmányozható. A 13. század második negyedében bekövetkező stílusváltozás e két építkezésnek csak a kései rész7 GEREVICH 1977, 15&-166., Fig. 5-24; GEREVICH 1984; GEREVICH 1985a, 111-113., Abb. 1-3. 8 A bencés kolostorra utaló forrást a legrészletesebben tárgyalja: HERVAY 1985, 597. 9 Visegrád és Pilis összekapcsolását és Salamon király pilisi alapító szerepét először Tóth Sándor vetette fel. 10 MRT IX. 390., 48. kép; TETTAMANTI 1994, 102, 134., 1. tábla. 11 Az ásató ezeket az építményeket 14-15. századi toronynak tartja, a pilléralapokat pedig 17. századinak, de mint közleményeiből kiderül, ezeket a keltezéseket régészeti datálás nem támasztja alá. A pilléralapozások feltűnő módon igazodnak az apszisos helyiség alaprajzához, viszont tájolásuk teljesen eltér a szomszédos török kori épület tájolásától, ahhoz nehezen tartozhattak. 12 GEREVICH 1983, 390-395. 13 ENTZ 1959, 82. 14 TETTAMANTI 1994, 113., kát. 5., 39. tábla 4. Ugyanitt még több román kori kőfaragványt közöl, de ezek képek hiányában nehezen ítélhetőek meg. Az MRT DC 396, 50. kép 4. helyen közölt bimbós háromnegyed oszlopfő korai keltezése a rajz alapján nem tűnik tűi valószínűnek.
