Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 95 határon voltak birtokaik, ezzel azokat kerekítették ki, így az ő birtoklásuk nem sorolható a kisebb bárói birtokok kategóriájába, az őket követő Garaiaké már inkább. A vár későbbi urai, Corvin János, Ráskai Balázs és Thurzó Elek az ország legbefolyásosabb emberei közé számítottak.120 1390 előtt a szintén csak Kelet-Magyarországon birtokos Balk vajda és testvérei, a bélteki Balkfi és Drágfi család ősei szereztek egy királyi udvar közeli falut maguknak, az akkortájt Fejér megyéhez számító Torbágyot. Mária királyné a máramarosi Visket adta cserébe érte, időközben ugyanis Zsigmond Torbágyot a nagy karrier előtt álló Stibor akkori pozsonyi ispánnak adta.121 1459-ben Gúti Ország Mihály kezén volt Torbágy122 Pelsőci Nagy János által 1410 előtt királyi cserével megszerzett Inárcs és Besenyő sem kapcsolódott más Pelsőci birtokokhoz. 1411-ben a rác despota kapta meg Biát, 1419-ben Garai Miklós nádor a vasi Szentmártont cserélte el Keszőre (Dunakeszire).123 1420-ban a szintén csak távob birtokokkal rendelkező Perényeik bárói ágából való Perényi Péter országbíró egy kétezer forintos tartozás elengedése fejében megszerezte a Pomázi Cikóktól Szecsőt az itteni kúriájukkal együtt. A család tagjai később azonban évtizedekig nem viseltek országos méltóságot, idegen kézre került birtokaik visszaszerzésére így a legtávolabbit, a Pest megyei falut áldozták fel. 1471-ben a család fekete báránya, Miklós más birtokaival együtt Szecső felét az ecsedi Bátoriaknak (Miklós szerémi püspöknek, István országbírónak és testvéreiknek) adta zálogba, akik néhány hónap múlva már örökjogon 16 ezer forintért meg is vették a Percnyiektől az egész falut. Szecső másik fele ekkor Lábatlani Gergelynél volt zálogban.124 A Percnyiek tekintélyesebb ága ennél kisebb faluval is beérte. Már 1430-ban kezükön találjuk a Pest megyei Vidám vagy Vidámtelek birtokot, mely náluk is maradt.125 Bánfi Miklós pozsonyi főispán 1482-ben Kálozon (a mai Budakalászon) 600 forintért vett birtokrészt és udvarházat egy budai polgártól, Korlátkői Péter udvarmester pedig Ország Dorottyával kötött házassága alkalmával Ulászlótól Zsám- bokot (a mai Zsámbékot) kapta az itteni kúriával, Perbál és Tök birtokokkal együtt. 1519-ben Batthyány Benedek kincstartó Akosházi Sárkány Ambrusnak háromezer forintot adott a horhi kúriáért és az ottani erdőkért.126 A Héderváriak nádori ágának 1443-1513 közti tétényi, a Podmanickiak Jagelló-kori Pilis megyei felbukkanása mögött is hasonló okok állhatták.127 Némely esetben nehéz különbséget tenni egy Pest vagy Pilis megyei „egyszerű” adomány és az udvar közelsége miatt megszerzett birtok elnyerése között, az azonban egészen biztos, hogy itt egy sajátos birtoktípussal van dolgunk. Mi lehetett ennek az oka? Az Anjou-korban még az udvarhoz közeli kúria motiválhatta a birtokszerzőket, a Drugetek, a Nelepec-fi példája ezt látszik igazolni. Besenyő azonban csak Horvátországból nézve volt egy ugrásnyira Viseg- rádtól. Az udvari élet nem egyszerűen udvar közeli, hanem állandó udvari jelenlétet kívánt, e célt szolgálták már az Anjou-korban a bárók visegrádi házai, majd később budai háztulajdonlások. Szecsőről, hiába volt ott megfelelő kúria, nem lehetett pár óra alatt Budára járni „udvarolni”, még a tekintélyes solymári várbirtokosok esetében sem mutatható ki, hogy sokszor lakták volna várukat, azt pedig igazán nehéz elképzelni, hogy a hatalmas Percnyiek csak a foldbirtokosi otthonos érzés kedvéért egy olyan porfészekben múlatták volna az időt, mint Vidámtelek. E birtokok funkciója a 15. századra már átalakult: a Budán házat birtokló báró és a vele egy háztartásban élő familiárisai, szolgái eltartását biztosították e falvak. A drága fővárosi piacnál olcsóbban lehetett egy közeb faluból a napi fogyasztáshoz szükséges árukat beszerezni.128 12. Az Ákos- és Rozgonyi-birtoktest Az Ákosok Mikes ágának kezén levő birtokoknak két felsorolását ismerjük, az első nem teljes, 1394-ből származik. Jolsvai Leusták nádor bírói levele értelmében Ákos fia László 120 MRT 7, 25/6. 121 WENZEL 1857, 45.; WENZEL 1874, 59.; Felmerült az is, hogy két különböző faluról lenne szó, azaz a középkorban is két Torbágy lett volna, miként azt az újkorbem említik is (PALOVICS 1984.). 122 DL 15 411. 123 ZSO Ш. 693. sz.; DL 37 596. 124 DL 70 824., 70 825., 70 826., 70 956., 70 959. 125 DL 70 858., 16 210., 16 236. 126 PEST 1088 sz . DL 102 S78., 103 124. 127 HÉDERVÁKY I. 210., II. 388.; DL 26 348. 128 KUBINYI 1973, 35.
