Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
hogy néha nem illendő ruhában járulnak az oltár elé.1185 Egy 1668. évi tanúvallatás alkalmával a tanúk szükségesnek látták megemlíteni, hogy a törökök „az szegény papnak, ezen faluban lakozónak, az könyvét is elvitték”,1186 amiből másra aligha következtethetünk, mint hogy egyetlen könyve — nyilván misekönyv — lehetett. Református egyháziakról ennél élesebb kritikát is olvashatunk. Kanizsai Pálfi János dunántúli szuperintendens nem habozott minden lehetséges szabályszegés, sőt vétek elkövetésével megvádolni azokat a somogyi lelkésztársait, akik az 1620/1630-as évek fordulóján az ő botja alól az alsó-dunamelléki püspök alá kívánkoztak.1187 A zsinati határozatok azonban meglepően keveset foglalkoznak a lelkészek visszás cselekedeteivel; csak azt tiltják, hogy a prédikátor és neje hivalkodó ruhában járjon, rossz példát mutatva ezzel híveknek.1188 A fentiekben érintettük a hódoltsági egyházak legitimitásának problémáját. Megállapítottuk, hogy az egyfelől a magyar királyi kegyúri jogban — amely átszállóit a kinevezett püspökre —, másfelől a reformáció jegyében kegyúrrá lett közösség — egyébként senki által nem deklarált — jogaiban gyökeredzett. Ez utóbbiaké olyanformán, hogy a prédikátor megválasztásával átháramoltatta arra összes — egészen az esperes és a szuperintendens megválasztásáig, jogerős zsinati határozatok hozataláig terjedő —jogait. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy a tényleges működési alapot nem ezek a körülmények, nem is a külső magyar felsőbbség — a nádor, illetve a másik oldalon az erdélyi fejedelem1189 — pártfogása, hanem a török menedéklevelek szolgáltatták. Az alsódunamelléki püspök-változás elengedhetetlen velejárójának tűnik a budai pasáktól elnyert „működési engedély’’-ек átadása. Simándi Bodó Mihálynak a budai pasák közül Alitól (1614^1616), Karakas Mehmedtől (1614, 1618-1621), Murtezától (1626-1630), Adzsem Ha- szántól (1630-1631) és Múszától (1631-1634,1637-1638,1637-1638) voltak ilyen levelei. Mivel az alsódunamelléki egyházkerületnek 1662-ben már Murteza második budai pasaságának idejéből (1646-1647), Kara Murádtól (1650-1653) és Kenántól (1653-1655) is voltak védlevelei, nem kétséges, hogy az óvatos püspökök valamennyi budai pasától kiváltották azt. Ezeket aztán lépten-nyomon mutogatták a legkülönbözőbb török méltóságoknak és tisztviselőknek, Simándi pedig lelkésztársaihoz intézett leveleiben is előszeretettel hivatkozott rájuk.1190 Csak ebben az összefüggésben érthetjük meg, hogy a zsinatok nemcsak olyan, közjogilag semleges ügyekben (mint például a válás) mondhattak ítéletet, amelyek hagyományosan egyházi hatáskörbe tartoztak, hanem beleelegyedtek olyan ügyekbe (törökösség, bigámia, hite- hagyás, gyilkosság) is, amelyeket például a vármegye saját hatáskörébe tartozó, hivatalból üldözendő cselekedetnek tartott.1191 Igaz, hogyha figyelmesebben is megvizsgáljuk ezeket az — egyébként csak elvétve ránk maradt — ítéleteket, kiderül, hogy a zsinatok ez utóbbiaknak csak a házasságokra tett hatásával foglalkoztak. Éppen ezért érdekesebbek számunkra azok a zsinati végzések, amelyekkel papok kenyéradó gazdáit, a magisztrátusokat is kötelezni merészelték. Az Alsódunamellék a 17. században is az 1577. évi hercegszöllősi kánonokkal élt, ehhez azonban — többek között — például az 1629. március 22-i pataji zsinat az alábbi „admonitio” - kát fűzte: „2. Minden faluról és városról minden gyűléskor az pásztorokkal [= lelkészekkel] ember legyen falu vagy város költségén, az tanítók fizetése nélkül [értsd: ezek költségeit sem a lelkész állja]. 3. Mikor visitátio vagyon, azholott az visitátorok járnak, az az ecclésia tartozzék kocsival, étellel és itallal azoknak, és nem a tanító [értsd: a lelkész]. Ha így nem enged az község, tanító nélkül maradjon. 530 SZAKÁLY FERENC П85 д végzések III/l. és 3. pontja (MEZŐSI 1939, 43-44., vö. 26-27.). 1186 FÖLDVÁEY 1898, I. 94. skk. 1187 FÖLDVÁRY 1898,1. 94. skk. - Az 1652. évi zsinat VII-VHI. határozata (FÖLDVÁRY 1898,1. 152., vö. 92-93.). 1188 Az 1652. évi zsinat VII-VHI. határozata (FÖLDVÁRY 1898, I. 152., vö. 92-93.). 1189 Д2 er(jélyi fejedelmek közül I. Rákóczi György tett legtöbbet a hódoltsági reformátusokért. Ezt már 1630-ban jelezte Pázmánynak a gyöngyösi plébános (DM I. 1644.). Kapcsolatban állott a hódoltságiakkal Apafi Mihály is. A váciak 1671-ben őhozzá folyamodtak, hogy bírja rá a törököket: engedélyezzék a harangozást városukban, és eszközöljön ki salvus conductust, amelynek birtokában két esztendeje „temérdeki költségünkkel felépített s a, ez télen régen dűlőfélben levő álló magos tornyának lerombolásával visszarontott templomunk újabban való felépítésére” alamizsnát szedhetnek - TMkAo V 1012. (V sz.). 119° FÖLDVÁRY 1898, I. 90. (1. az 1. sz. jegyz.), 109. és 153. (A kibocsátók között szerepel Szinán is, ilyen nevű budai pasa azonban a szóba jöhető intervallumban nem szerepel, ezért a levelet a „Szinánhoz” leginkább hasonló nevű Kenánnak tulajdonítjuk vö. FEKETE 1944, 217.) 1191 Az 1652. március 13-i zsinaton előkerült ügyek (FÖLDVÁRY 1898, I. 175.).
