Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
522 SZAKÁLY FERENC gélikus községekről nincs jegyzékünk, s az egyházmegyének ez a része amúgy sem az alsó- dunamelléki szuperintendenciához tartozott,1126 a híradás ellenőrzésére nincs módunk. Nincs azonban okunk benne kételkedni sem; ha úgy volt, ahogy megörökítették, úgy negatív tanúság amellett, hogy az erőszakos ellenreformáció egyes püspökök említett fenyegetései ellenére sem ért el itt eredményeket. Ennek — és egyben a „cuius regio, eius religio” elv hatástalanságának — jele, hogy magának a váci püspöknek Pest megyei falvait is zömmel protestánsok lakták. Pongrácznak a püspökségre kerülése óta eltelt öt esztendőben mindössze 113 embert sikerült áttéríteni; ezt azzal mentette, hogy egyházmegyéje a török gyomrában és a rebellisek (értsd: kurucok) torkában fekszik, semmiféle mód sincs a „reformatio”-ra — amin ehelyütt már alighanem erőszakos térítést kell értenünk.1127 (Lásd a VI. sz. térképlapot a kötet végén.) 2. Katolikus és református hierarchia Mint a fenti szavakból kihámozható, Pongrácz sem magának, sem püspöktársainak nem vindikált jelentősebb érdemeket az egyházmegye „rekatolizálása” terén. A váci püspökök egyébként a 17. században — átlagosan valamivel több mint négy évenként — így követték egymást:1128 Radovits Péter 1598-1608 Almásy Pál 1608-1621 Dallos Miklós 1621-1623 Sennyey István 1623-1628 Dávid Pál 1628-1630 Draskovich György 1630-1635 Nagyfalvy Gergely 1635-1642 Püsky János 1643-1644 Kopcsányi Mihály 1644-1646 Hosszútóthy László 1646-1647 Püsky János 1648-1650 Tarnóczy Mátyás 1650-1655 Zongor Zsigmond 1655-1657 Pálffy Tamás 1658-1660 Szentgyörgyi Ferenc 1660-1662 Szegedy Ferenc 1663-1669 Pongrácz György 1669-1681 Gubasóczy János 1676-1679 Korompay Péter 1679-1681 Kéry János 1681-1685 Balogh Miklós 1685-1689 Az említettek — akárcsak az előző században — két nagyobb csoportra oszthatók. Közülük hárman is viselték a kancellári tisztet: Sennyey (1623-1628) és Szegedy (1666-1669) Gubasóczy (1679-1686) váci püspökként nyerte el e magas hivatali tisztet, ami természetesen Bécshez kötötte őket. Draskovich (1630-1638) kancellárként is megmaradt váci püspöknek, Korompay pedig öt évvel távozása után lett kancellár.1129 Rajtuk kívül a nagyobb karriert befutottak közé csupán Dallos Miklóst sorolhatjuk, aki — igaz, még pécsi püspökként — diplomataként jeleskedett: a II. Ferdinánd és Bethlen Gábor közti nikolsburgi békekötés előkészítő tárgyalásain — Esterházy Miklós társaként — ő képviselte a császár-királyt.1130 1126 FÖLDVÁRY 1898, I. 183-185. 1127 „in hac enim diocesi in visceribus Turearum et faucibus rebellium existente nulla reformatio hactenus institui potuit” - MEZŐSI 1939, 50. 1128 SZARKA 1947, 155-177. (e műben, sajnos, a jegyzetözön inkább el-, mint felfedi az egyes püspökök életútját), vö. BEDY 1933. 1129 E tisztség nem tévesztendő össze a — rendszerint a királyi helytartóságot is viselő esztergomi érsek által betöltött — főkancellárival, amelynek viselője csak névleges feje volt a legfontosabb magyar expedíciós szervnek; a hivatal tényleges irányítása a kancellárokra maradt (EMBER 1946, 113-114.). Érthetetlen módon Szarka Gyula (SZARKA 1947, 123-124.) nem vette észre, hogy Gubasóczy és Korompay is viselte ezt a tisztet. 1130 FRANKL-RÉTH 1867.
