Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
94 TRINGLI ISTVÁN előkészítésében, az udvari intrikákban való részvételre. Még a bánok, vajdák is, ha sokáig meg akarták őrizni hatalmukat, jól tették, ha Visegrádon és Budán forgolódtak, nem pedig Erdélyben, Macsóban vagy Szlavóniában. A birtokoktól való tartós távolmaradás a hivatalviseléssel szükségképpen velejárt. A távoli rezidencia nem jelentette azt, hogy egyes báróknak közelebb ne lettek volna más uradalmaik, a főúri rezidenciák az Anjou-korban amúgy is másként festettek, mint a középkor végén. A távolabb birtoklók által gyakran alkalmazott módszer volt a központhoz közeli birtokszerzés. Bármilyen korainak is tűnik, Debreceni Dózsa, a későbbi nádor 1311-es pátyi birtokszerzése valószínűleg már e sorba tartozott. Druget Vilmos szepesi, újvári ispán 1330-ban kelt végrendeletében felsorolta az ország keleti részén fekvő birtokait, ezektől teljesen külön állt a „Duna melletti Újbécs”. Nádorként két közgyűlést is tartott Pest és Pilis megye számára „Újbécs falunkban”, ill. „Újbécs falunk mellett”.116 A legbeszédesebb Nelepec fia János 1345-ös adománylevele, ebben két horvátországi várat kapott tartozékaival, továbbá a Pest megyei Besenyő királyi birtokot a vámjával együtt, „hogy innen meg tudjon jelenni kúriánkban”. Utódai már nem dédelgették az udvari karrier álmát, viszont annál inkább egy szintén távoli birtokokkal rendelkező későbbi nádor, Jolsvai Leusták udvarmester. Zsigmond valószínűleg az ő kérésére vette el Iván fiaitól Besenyőt és ígért helyette egy „sokkal békésebbet” Horvátországban, és adta ezt Jolsvainak. Figyelemre méltó, még ha nem is teljesen a valós okot adta elő, a csere indoklása: „mivel néhai Iván mester fiai Horvátország részein laknak és ott van személyes rezidenciájuk, ezért ebben az országban több helyen levő birtokaik védelme elfoglalja őket, a Pest megyében fekvő Besenyő birtokukat a fennebb említett távolság és a gyakori személyes távollétük miatt az ellenség különféle támadásai által gátolva a számos háborítótói nem tudják alkalmatosán megvédeni”.117 A Nelepecekkel történt királyi csere párját a Pest megyével szomszédos Heves megyében találjuk meg. István mester, a gyűrűs pecsét őre ott kapott birtokokat Lajos királytól: Boconádot, Besenyőtelkét, Burát és Szilvaegyházát. Fia, Mihály azonban 1372-ben a „szomszédosok és a határosok ármánykodása, zaklatása és az általuk neki okozott halálfélelem miatt” a birtokot már nem tudta biztonságosan élvezni. Ezért azokat örökre visszabocsájtotta a királynak, aki meglehetősen sovány vigaszként annyit ígért, hogy majd egyszer ad valamit ezért cserébe.118 Eme két példa alapján a Lajos-kori birtokviszonyok érzékletesen követhetők. A birtok védelme a föld birtokosára hárult, ha ezt nem tudta teljesíteni, alkalmatlanná vált feladata elvégzésére. A szomszédok pedig — valaki valakivel valahol mindig szomszéd volt — potenciális ellenségnek számítottak, akik számára a másik birtokos zaklatása, a hatalmaskodás, mindennapi, úgy is mondhatnánk, természetes dolognak tűnt. Különösen kihasználták ezt olyan esetben, ha a birtokos már nem számíthatott a királyi hatalom különös védelmére. A Nelepec-fik és István mester fia apjukhoz képest kicsiny befolyással és hatalommal rendelkeztek; amit nem mertek megpróbálni elődeikkel, azt velük megtenni a világ legtermészetesebb dolgának számított. Ekkor lépett közbe a király, az ország békéjének őre. О birtokaikat kegyesen magához vette, majd továbbadományozta új híveinek, akik biztosak lehettek benne, hogy az adomány csak addig „örökjogú”, amíg a család a királyi hatalom közelében tartózkodik. A 1351-ben Lackfi István dalmát-horvát-szlavón bán 300 márkáért vette meg Biát. A Lackfiak azonban nem elégedtek meg ennyivel, Nagy Lajos legodaadóbb bárói közé számító család tagjai udvari állásuknak megfelelő birtokot szereztek az udvarhoz közel, elcserélték a tolnai Mersét a nyúlszigeti apácákkal Solymárra és Kézakovácsira. Az eddigieknél jóval nagyobb birtokhoz jutottak, ők az egyetlenek, akik várat is építettek.119 Solymár később többször cserélt gazdát, ez volt legkapósabb és legértékesebb falat a főváros közeli bárói birtokok között. Egy rövid zálogolást leszámítva 1397 és 1442 között királyi, királynéi kézen volt, ezután a Cudarok, majd a Rozgonyiak szerezték meg. Ez utóbbi családnak a közelben, Fejér megyei 116 AN. SCEPI. 128.; 1341: in villa nostra Wybech - АО IV 84; 1342: apud villam suam Wybech - DL 24 467. 117 1345: ut exinde in curia nostra stare valeat atque possint - DL 38 487.; 1387: quia filii condam magistri Iwan filii Nelepty in partibus regni Croatie incolatum et personalem residentiam habentes, erga tutionem iurium possessionalium ipsorum in eodem regno in plerisque locis existentium occupati et retenti, possessionem ipsorum Bessenew in comitatu Pestiensi sitam ob loci pretaxati distantiam eorumque creberrimam personalem absentiam variis hostium insultibus iugiter prepeditam nequeant a cunctis impetitoribus condigno tutaminis defensare - CD X/l. 327. 118 DL 6029. 119 DL 91 435.; АО VI. 371.
