Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
92 TRINGLI ISTVÁN bejelentették igényüket, az uralkodó nekik is ígérte, csak időközben újabb kívánalmaknak is eleget kellett tenni. Az új királyi székhely, Visegrád várnagya kapta Diódot. Még ez év júniusában másik adománylevelet állított ki a király. Erre azért volt szükség, mert Nándort is kivette a birtokok közül, azt Buda városának adta, Szécsényi Tamás mindkét esetben ígéretet kapott arra, hogy egy másik, hasonló faluval kárpótolják majd. A család kihalta, 1460 után az Akosházi Sárkányok építettek ki egy kisebb, és főleg birtokrészekből álló uradalmat itt, melyet részint a Keszi családdal való rokonság, részint zálogolások útján szereztek meg. 1519-ben, mikor a családtagok birtokosztályt tettek, Pest megyében Tétény, Tárnok, Berki, Pilisben Eben, Jenő és Keszi falvakban birtokoltak, de volt Sárkány Ambrusnak Horhin is kúriája.101 Először 1417-ben hallunk a diódi (a mai érdi Kutyavár) kastélyról, később a „kastélyt és kőkertet (ortus lapideus)” említik. A latin kifejezés a magyar kőkert (kwkerth) szó tükör- fordítása, 1467-ben így nevezték már azt az egész pusztát, ahol a „vár módjára épült kőkúria” állt. A magyar kert szó eredetileg kerített részt jelentett, a kőkert kővel, azaz kőfallal kerített térséget, melyen belül állt a szűkebb értelemben vett kastély vagy kúria. A régészeti megfigyelés során rekonstruálhatóvá vált egy négyszög alakú fallal körülvett térség, melynek valószínűleg északi sarkához belülről támaszkodott a kastélynak nevezett épület. Ilyen négy- szögletes kőkert és kastély együttese volt a két horhi kúria is. Várnak sosem nevezték őket, a birtok értékét ugyan jelentősen emelték, de birtokjogilag nem voltak jelentősek, tartozékuk csak annyi volt, amekkora a tulajdonosuk kezén levő birtokrész, a diódi kastély esetében 1417-ben ez mindössze hét jobbágytelket tett ki.102 10. Pilis megye birtokviszonyai A megyében levő három országosan is jelentős várnak nem voltak nagy uradalmai. Buda várához egyáltalán nem kapcsolódtak tartozékok, Óbuda magán a városon kívül csak Szent- jakabot és Kelenföldet mondhatta magáénak.103 Visegrádhoz eredetileg, a veszprémi püspökkel történt csere előtt, talán csak Bogdány (a mai Dunabogdány) és némi Rosd-szigeti birtokok tartoztak.104 1373-ig Tétény — valószínűleg csak részben — is ide tartozott. 1511-ben, amikor Visegrád más királyi jószágokhoz hasonlóan a budai udvarbíró igazgatása alatt állt, a visegrádi vár elöljáróit a budai udvarbíró visegrádi aludvarbíróiként emlegették, ugyanekkor hallunk „Rozsszigete sziget tiszttartói”-ról is.105 Egy 1592-ben készült összeírás Szentendrével szemközt, a Visegrádi (a mai Szentendreij-szigeten fekvő Bolgárfalut, a Drégely alatti Nagyoroszit és a Visegrádi-szigeten Esztergom irányában elterülő Kisoroszit nevezte Visegrádhoz tartozónak.106 Pilis megyében akadt még két vár, történetük teljesen különböző volt. A mai perbáli határban levő Ajnárd várát a tatárjárás után kezdték építeni birtokosaik, a Smaragd-rokonok (Ajnárdfiak, Gilétfiek), lehet hogy be sem fejezték, 1401-ben már csak várhelyként említették.107 A család tagjai magukat leggyakrabban pilisi jószágukról Zsámbokiaknak nevezték, a névadó Zsámbékon, Tökön, Perbálon kívül a Pest megyei Monor volt az övék. Igazi nagy uradalmaik elsősorban Valkó megyében feküdtek, de birtokosok voltak Bodrog, Békés és Doboka megyében is. Javaikat már részben 1398 előtt, majd 1403-ban Maróti János szerezte meg. A solymári várat a Lackfiak építették 1355 és 1390 között. Tartozékai ekkortájt Solymárból és Kézakovácsiból álltak, a Lackfiak bukásával királyi kézre került, 1404-ben Zsigmond király ehhez még egy pátyi birtokrészt szerzett cserével.108 Solymár uradalma akkor nőtt meg tetemesen, mikor a Garaiak kezére jutott, valószínűleg ők gondolkodtak úgy, hogy az Acsaiak kihalása után kapott Pest megyei birtokaikat, valamint a Szécsiektől szerzett Keszit a várhoz rendeljék. 1496-ban, amikor Ulászló a várat Véglesért elcserélte akkori birtokosával, Ráskai íoi PEST 1420., 1421. sz-ok. 102 TORMA 1980; MRT 7, 9/22., 5/12-13. 103 Szentlőrinc 1404-es cseréje után nem említik többet, hogy a budai vár tartozéka lenne. Óbudára: WENZEL 1863, 284. 104 Mivel a Rosd-szigeti birtokkal kapcsolatban több félreértés is napvilágot látott, így pl. MRT 7, 30/1.; HORVÁTH 1995, ezért fontos megjegyezni, hogy a király a szigeten a cserével nem többet, csupán „Vácrévi mellett délről elterülő két ekealjnyi szántóföldet az e földekhez tartozó kaszálóval” szerzett meg (PEST 179. sz.). 105 DL 82 336. 106 U. et C. 4-45/1. 107 PEST 490., 491. sz-ok; ZSO П/1. 924. sz. 108 АО VI. 371.
