Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
90 TRINGLI ISTVÁN Biai nevet is viselte.84 1434-ben fogadta mostohádét, Benedeket fiává Péceli János.85 Az adopció — kivéve, ha királyi jogot is érintett — a rokonság keretein belül intéződött, csak az érintettek hozzájárulását kellett hozzá megszerezni. 9. A birtokszerkezet Pest megyében A13. század végétől a török hódoltságig a megye területének több mint felén új birtokosok jelentek meg, néhol négyszer-ötször is változtak, azonban a birtoknagyság területi megoszlása nagyjából állandó maradt. A nagybirtokképződés régiója a megye északkeleti vége volt, az egyetlen igazi nagybirtok, az Ákosoké, majd a Rozgonyiaké itt jött létre, nagysága folyamatosan növekedett. Ha innentől az északi megyehatár mellett, majd ettől délre a megye középső részén a Duna felé haladunk, az egyfalvastól a maximum 4-5 falvasig terjedő birtokok voltak jellemzőek. A koncentráció és a dekoncentráció nem korszakhoz, hanem a birtokos família egy-egy meghatározó férfitagjához kötődött. A 14. és a 15. században is találunk arra példát, hogy több faluban fekvő részeket szereztek, ugyanekkor birtokosváltáskor a szétmorzsolódás is előfordult. A birtokok közt akadtak olyanok, ahol egy vagy több egész falu volt egy család kezén, de részbirtoklás is előfordult. Az egyszerűsítőén középbirtokosnak nevezhető régió és a nagybirtok egybeesett a megye dombos, erdős, ligetes vidékével és az ahhoz közvetlenül csatlakozó alföldi településekkel. A megye déli, alföldi övezete a kisbirtok és az egytelkes kisnemesi birtok hazája volt. Kelet és nyugat között azonban itt is volt különbség, a délkeleti határon, ha nem is birtok, de sajátos településkoncentráció zajlott le: négy nagyhatárú, a középkor végére várossá váló település, Kecskemét, Cegléd, Kőrös és a pusztából várossá lett szolnoki Abony számos pusztát, hatalmas földterületet foglalt magába. Ezek birtoklása önmagában is eltért egy vagy több falu irányításától, más gazdasági és igazgatási feladatot rótt birtokosaikra. Kőrös ráadásul több birtokos kezén volt. A megye dunántúli részén az 1-4 faluban fekvő birtokrészek voltak a jellemzők. Itt a birtokosok gyakrabban váltogatták egymást, mint a Duna másik oldalán. A Zsidó nemből kivált Csáki, Becski, Zsidói családok 1422-ben, amikor elcserélték javaikat, két teljes falut és két teljes pusztát (Felső-és Alsómácsát, Tast és Ikladot), valamint két faluban és két pusztán (Zsidón, Battyánban, azaz a mai Orbottyánban, Kéren és Bagón) részeket birtokoltak.86 E nemzetségből ágazott ki a Nézsai és a Csövi család is. Csőváron kívül többek közt részbirtokosok voltak a Zsidó nem számos ősi jószágán, így Zsidón, Baty- tyánban, Újfalun és Dukán is.87 A 15. század második felében, kihalásuk, illetve hűtlenné válásuk után, új birtokosok ültek már jószágaikon. Feltételezhetőleg a 13. század közepéig vezethető vissza a Kókai (Kacsi) család birtoklása, mely 1406-ben ért véget, birtokuk ekkor három falura és két pusztára terjedt ki.88 Az 1455-ben Pest megyébe áthelyezett „Kátaság” öt faluból és természetesen a hozzájuk tartozó pusztákból állt.89 A középkorban Szolnok, pontosabban Külső-Szolnok megyéhez számító Vezsenyi-birtok már egy más léptéket képviselt. 1472-ben hét egész (Abony, Paladics, Tószeg, Bök, Kékese, Kürt és Sas) és három fél (Vezseny, Bökönye és Kerekegyház) faluból álló uradalom volt.90 A 14. században a Szántai Lackók a megyében két helyen szereztek birtokokat, a déli határ Solt székkel érintkező részein és északon Veresegyház környékén, ez utóbbi a másiknál kisebb volt. A veresegyházi szerzemény eredetét nem ismerjük, 1375-ben már az övék volt, a Zsidóiakkal mindenesetre sokat hatalmaskodtak e körül 91 A 14. század végén Lackfi Miklós a Veresegyházi melléknevet viselte, 1420-ban öt puszta tartozott a faluhoz: Sárfő, Iklad, Ivacs, Sábatelki és Gárdony. 1414-ben a Szántaiak északi birtoktömbjüket kiegészítették, a veres- egyházit az azzal egyébként össze nem függő, de közel eső sikátori birtokrésszel és Párdival. 84 ZSO III. 93., 1359. sz-ok. 85 DRASKÓCZY 1984, 161. 86 A továbbiakban jelzeteket csak akkor adunk meg, ha az adatok nem találhatók meg a királyi cseréről és az adományokról készült fenti összeállításban. 87 CSÁKYI. 149., 162. 88 BAKÁCS 1982, 61. sz.; TEMES 368. 89 1. a Határok a középkor végén c. fejezetnél. 90 ENGEL é. n., 22. 91 HORVÁTH 1987; BAKÁCS 1982, 945-950. sz-ok.
