Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
88 TRINGLI ISTVÁN a számos kérelmezőtől alkalmas módon megvédeni”, ezért inkább egy horvátországira cserélték Zsigmonddal, aki azt azonnal a fényes jövő előtt álló Jolsvai Leusták udvarmesternek, a későbbi nádornak adta. Bia cseréjére is azért került sor, hogy a király Lazarevics Istvánnak Buda közelében is juttathasson birtokot. 1404-ben az 1318-as cseréhez hasonló birtokrendezés történt, ekkor már küszöbön állt az udvar Budára költözése, Szentlőrincet ezért csatolták „közelsége miatt” a budai várhoz, emiatt kerekíthették ki a közeli solymári vár tartozékait a pátyi birtokrészekkel, ezért került sor 1409-ben és 10-ben a tétényi cserékre. Az 1420-tól 24-ig tartó cserék is az egyértelmű királyi birtokkoncentrációs törekvések jegyében történtek. Zsigmond már ekkor megkezdte a később Borbála kezére adandó birtokok összegyűjtését, bizonyára nemcsak a Szántai Lackókkal megvalósult csere (Halásztelek, Lackháza és Szen- timrefalva), hanem a többiek is e célt követték, csak időközben más célra is felhasználta a szerzett birtokokat. Pest megye keleti részén királyi cserével ért véget két nemzetség évszázados birtoklása. A Zsidó-birtokokra már nem volt szükségük a Csákiaknak, akik inkább más birtokaikhoz és tisztségükhöz közeli falvakra cserélték az ősi javakat, így aztán joggal gyaníthatjuk, hogy amikor Zsigmond arról beszélt, hogy e cserére „felségünk hasznosabb alkalmatossága és állapota miatt” volt szükség, ez alatt azt értette, hogy alkalmas cserével elégítse ki híveit. Az országos szokásnak megfelelően a századforduló körül az Ákosok is elhagyták nemzetségnevüket és szlavóniai birtokaikról Prodavizieknek hívták magukat. Prodavizi Ördög Miklós 1424 júniusában 360 forintért megvette a Túrával határos Szentgyörgy puszta felét, egy év múlva pedig elcserélte családja összes Pest megyei birtokait a Körös megyei Szentgyörgyért és uradalmáért. Szentgyörgy puszta vásárláskor már valószínűleg felmerült benne a birtoktömb elidegenítésének gondolata, talán már a cseréről is tárgyalt a királlyal, és így próbálta birtokai értékét magasabbra emelni.73 A király a cserék során az adományoktól eltérően néha szavatosságot is vállalt, azaz vállalta, hogy megvédi az adományost cserében szerzett birtokaiban, ez történt a Pásztói Kakasokkal, a Szántai Lackókkal és a Lévai Cseh Péterrel történt cserekor. Amikor a Szántai Lackóknak erdélyi birtokokat ígért, még azt is vállalta, ha nem tudná őket új birtokaikban megvédeni, visszaadja nekik a régit. Nem véletlenül került be ez a záradék az oklevélbe, ugyanis ahogy meg nem valósult adományok, úgy meg nem valósult csere is történt, és éppen ez esetben. Az állítólag magvaszakadt Teremi Pónya birtokait a Lackók soha nem foglalták el, ezek helyett Galsával vigasztalódtak.74 1409-ben, amikor Tétényi András deák Tétényért és Egregy váráért Kókát és más birtokokat kapta, előre kikötötte a király, hogy egy éven belül, ha akarja, visszaveheti tőle, és vagy ugyanekkorát, vagy még nagyobb birtokot ad neki, az esztendő letelte után azonban megtartja ezek birtokában. Három héttel a szabott terminus lejárta előtt az ekkor már Kókai melléknevet viselő András megkapta a Poháros Osvát mag- vafogyása miatt királyi kézre háramlott Kapi várát és tartozékait, mely a Kóka környéki falvaknál értékesebb volt. Az oklevelek többször is kihangsúlyozták, hogy nem egyszerűen a csere, hanem a csere és a szolgálatok miatt került sor az új birtok adományozására (1346, 1391, 1404: Szentlőrinc, 1410: előbb említett eset, 1411, 1422, 1425). A csere során történt adományozáskor viszont csak elvétve említenek új adományt (1404: Szentlőrinc, 1410: Kóka, 1411). Gyakran, de nem mindig foglalták írásba, hogy a csereügylet a királlyal szemben álló fél , jóváhagyásából, akaratából és beleegyezésével” jött létre, vagy „szabadon” adták birtokukat a „király első kérésére” királyi kézre. Néha a birtokhoz fűződő nem földesúri jogokról is rendelkeztek. Károly király elismerte a veszprémi püspökök, a főesperesek és a szentendrei rektorok szentendrei tizedekhez fűződő jogait, vállalta, hogy sem ő, sem utódai ezeket nem követelik maguknak. Amikor Gutái és Cudar elnyerte Tinnyét, kieszközölték, hogy a megyésispánok által évente szedni szokott dénárok és az ispáni szállásadás (descensus) alól falujuk mentes legyen. A csere gyakorlati lebonyolítását szemléletesen világítja meg az a parancslevél, amelyet budai várnagyához intézett Zsigmond király Páty ügyében: hagyják békében azt az allodiális 73 DL 43 597. - E Szentgyörgy nevű puszta a mai Túra területén a Galga bal partján feküdt, nem azonos az Isaszeg részeként, a Rozgonyiak adománylevelében szereplő Szentgyörgy pusztával. Az elpusztult falu a 17. század közepére már Túra határába olvadt, templomának köveit a törökök a hatvani vár építésére hordták el (BOROSY 1998. 143. sz.). 74 CSÁNKI 1890-1913, V 909.
