Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 85 akárcsak a hiteleshelyekhez szóló zárt formájú iktató parancsok. Az iktatásról szóló jelentések általában utaltak arra, hogy új adomány címén végezték el a cselekményt, az egyéb okleveles említések azonban nem tartották fontosnak kiemelni. Lajos és Zsigmond király fennmaradt Pest megyei adománylevelei szinte mind új adományról szóltak, kivételt Mihály solymász 1359-es oklevele jelentett, valamint Zsigmond egyik utolsó Pest megyei adománya, amikor a király Pécel és Besenyő királyi jogait adta a Pécelieknek 1436-ban. Új adomány címen kapta az özvegy Erzsébet királyné Ceglédet 1358-ban, de még egyházi intézmények esetében is éltek vele, mint a királyi kápolna 1406-os adományakor. Albert király 1438-ban már nem új adomány címén tette a magyar királyok legnagyobb középkori Pest megyei birtokadományát, amikor az Ákos és Zsidó nem egykori birtokait a Rozgonyiak idősebb ágának adta.51 Erzsébet királyné sem élt e módszerrel, amikor gyömrői, halomi, vecsési és péteri birtokrészeket adott István váci éneklőkanonoknak, kancelláriai ítélőmesternek 1440-ben, akárcsak I. Ulászló, amikor a hűtlen Némái Kolos Jeromos vacsi birtokát Sápi Harcsa Pálnak adta.52 Az új adomány kifejezést ekkor már csak a Nagy Lajos-féle újítás előtti értelmében használták, azaz egy korábbi adomány megerősítésére, pl. az országtanács István kanonok említett birtokai ügyében az előtte lezajlott per végén új adomány címen történő iktatásra utasította a káptalant. 1526-ban II. Lajos is új adományba adta Podmanicki István nyitrai püspöknek és testvérének az általuk régóta birtokolt Pilis megyei kiszántói, borosjenői, hidegkúti és felkeszi birtokrészeket.53 Az újraadományozás kegyét Zsigmond is gyakorolta, ilyenkor újra új adomány címen adott birtokokat pl. 1407-ben Kalandai Kornélnak és Bertalannak, 1415-ben Domoszlói Lászlónak és Némái Ambrusnak, Jeromosnak. Néha erre sem volt szükség, egyszerűen visszabocsájtotta — a valószínűleg törvénytelenül — elfoglalt birtokot. így járt el 1415-ben, amikor Szécsi Miklós korábbi tárnokmester szolgálataiért, és mert oklevelekkel bizonyította, hogy az övé, visszakapta a Nógrád és Pest megyében fekvő Nőtincset, Gödöt, Sződöt és Keszőt, kikötötte azonban, ha kiderülne, hogy e birtokokon vannak királyi jogok, akkor azokat magához veszi.54 Verbőci Hármaskönyvében vegyes adomány néven ismert adományfajtára Pest megyében csak néhány példát ismerünk. A vegyes adomány jelzője azt volt hivatva kifejezni, hogy a birtokszerző nemcsak érdemeiért, hanem ezen túl egy bizonyos pénzösszeg lefizetése fejében nyerte el a birtokot. Az adományfajta meghonosítása Zsigmond király nevéhez fűződik. Miklós váci püspök egyszer kétezer forintot adott a királynak, majd a török elleni hadjáratra újra kétezret. így aztán részben a négyezer forintért, részben szolgálataiért ő és rokonai megkapták Hartyánt, valamint az egyszerre Pest és Nógrád megyébe sorolt Némedit.55 így kapta meg Egervári László Vitány és Csókakő várát 16 ezer forintért 1492-ben, köztük a vitányi uradalom részeként a Pest megyéhez számító Bicske, Szentlászló és Csapol birtokokat.56 Akadtak olyan adományok, melyek soha nem valósultak meg, általában azért, mert kiderült, hogy a királytól felkért birtoknak már van törvényes birtokosa. 1411-1412-ben három alkalommal is felkérték a Ceglédhez tartozó pusztákat Zsigmondtól, az apácák azonban sikerrel tiltakoztak jogaik védelme érdekében. 6. Királynéi adományok és birtokok A királynéknak ugyan voltak birtokaik, melyek személyes ellátásukra voltak rendelve, a középkori jogfelfogás azonban ezeket mindig is a dinasztia, végső soron a király birtokainak tekintette, sőt a Zsigmond-kortól kezdve a királyi birtokok „aranytartalékait” jelentették. A királynék maguk is tehettek adományokat, azonban ehhez elvileg minden esetben ki kellett kérniük hitvesük beleegyezését, ezt pedig tanácsos volt az adományozó oklevélben is rögzíteni, hiszen a magyar szokásjog csak a királyi adományt ismerte törvényesnek. A királyi beleegyezés a királynéi adományok elengedhetetlen kelléke volt, nem úgy mint I. Lajos adományainál az özvegy Erzsébet, Zsigmondnál Borbála, Mátyásnál Beatrix hozzájárulásának emlegetése. A királynéi adományok azonban mégsem egyszerűen királyi megerősítéssel ellátott magánadományok — helyesebb talán ez esetben az ajándék szót használni — voltak. Egyrészt olyan 51 DL 7497., 13 163. 52 DL 13 897., 13 601. 53 PODMANICZKY П. 374. 54 PEST 136. 55 PML 180. oki. (DF 280 178). 56 DL 19 960.
