Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 83 nem a szigeten hasított ki birtokot, hanem nem messze ettől, a Fejér megyei Labdásvarsányon, a Kajászó völgyében.37 Az igazi fordulatot azonban egynéhány hónappal később történt csere jelezte. Becsei Imre fiainak, Töttös ajtónállómesternek, pilisi ispánnak és Vesszős zólyomi ispánnak le kellett mondaniuk apjuk Csepel-sziget környéki szerzeményeiről, pedig a király 1344-ben még megerősítette őket becsei birtokukban. Becsét az ottani Szent István vértanú, Pereget pedig Szent Imre tiszteletére emelt kőtemplommal együtt elcserélték a királlyal barsi és honti birtokokra, mivel kiderült, hogy Pereg és Becse „közelségük miatt a Nagyszigeten levő allodiumunk számára, melyet közönségesen majornak neveznek, felségünknek nagyobb hasznot és gyümölcsözőséget hoznak”.38 Habár több hasonló cseréről nincs tudomásunk, biztosan nem ez volt az egyetlen ilyen akció, sőt valószínűleg a Becseiek birtokának királyivá tétele egy folyamat végét jelezte. A Becseikkel történt csere egybeesett a királyi székhely ideiglenes Budára költözésével, elképzelhető, hogy a szigeti ispánság magánbirtokoktól történt „megtisztítása” és a budai királyi rezidencia felállítása közt szoros összefüggés állt fenn, feltételezhető, hogy a Nagysziget feladata volt a királyi székhely eltartása. Ezután az egész középkor folyamán a sziget királya birtoknak számított, melyen csak néhány egyházi intézmény: a nyúlszigeti apácák és a csőti premontreiek birtokoltak 39 Az egyetlen kivétel Halásztelek, mely 1420-ig, amíg cserével királyi, majd királynéi kézre nem került, a Szántai Lackóké volt.40 Ez az Anjou-kori fordulat meghatározó lett az ispánság későbbi történetére nézve: fontos következményekkel járt a sziget igazgatása és társadalma szempontjából. Már a 14. században pl. Pereg cseréjével keletkeztek az ispánságnak külső birtokai; ezek a falvak a szigeti ispán fennhatósága alá tartoztak, a Nagysziget tartozékának tekintették őket, de nem a szigeten, hanem a Duna túlpartján, elvileg valamelyik vármegyében feküdtek. A szigeten élő nemesek az ispán szolgálatra kötelezett emberei, ún. praedialistái voltak, segítői a nagy kiterjedésű uradalom igazgatásában, szolgálatuk fejében kaptak ugyan földet, de nem örökjogon. 5. Királyi adomány Birtokot örökjogon királyi adománnyal, vásárlással és örökvallással lehetett szerezni, ez utóbbi elnevezés több jogintézményt takart, neve csupán a végrehajtás mikéntjére utalt.41 Korszakunkban Zsigmond uralkodása elején hatalmas fordulat zajlott le az országban: addigi története során az országra a királyi birtok nyomasztó túlsúlya volt jellemző, a nagyvonalú adományok azonban egyszer s mindenkorra átrendezték a királyság birtoktérképét. Zsigmond adományai nemcsak régi királya birtokokból álltak, hanem azokból a „királyi adományhoz tartozó” javakból is, amelyek a szűkkeblű adománypolitikát folytató Anjouk kezére háram- lottak, és ők nem adták tovább őket42 A Zsigmond-féle birtokpolitikai fordulat azonban sem Pest, sem Pilis megyét nem érintette. A két megye középkori történetének ez olyan sajátossága, mely csak a megyei igazgatásban megfigyelhető különleges helyzetükhöz hasonlítható. Zsigmond uralkodásának vége felé — azért hogy feleségének, Borbálának megfelelő ellátásáról gondoskodjék — a király éppenséggel nagyarányú királyi birtokkoncentrációt hajtott végre. A fordulat Pilis megyében is elmaradt. Hogy a visegrádi uradalmat tartósan elidegenítsék, sem Zsigmondnak, sem utódainak nem jutott eszébe. 37 DL 61 888. 38 ZICHY H. 136.; HO II. 130. 39 KUBINYI 1965, 9. 40 L. a királyi cserénél közölt táblázatot. Halásztelek — amelyről később még többször lesz szó — a középkorban nem ott feküdt, ahol a mai ilyen nevű falu, hanem a sziget túlsó sarkában, a mai Makád területén (GYÖRFFY 1998. 201.). 41 Az örökjog kifejezést a továbbiakban a iure perpetuo értelmében fogom használni, a magyar jogi nyelvben sokszor a iure haereditario fordítására is ezt használták, ez utóbbit azonban helyesebb az „örökség jogán” kifejezéssel visszaadni 1. BORSA 1993. 42 Az „ad collationem nostram regiam pertinens” a korabeU adománylevelek szükséges formulája volt. Ez egyszerre jelentette a királyi kézre háramlóit javakat és a királyi birtokokat. A királynak mindkettőből joga volt adományozni. A formula feltüntetése azért volt szükséges, hogy az adomány jogosságát megindokolják. A kifejezés ugyan nem szerepel az összes adománylevélben, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyenkor eladományozott birtokok ne tartoztak volna az eladományozható birtokok közé. Tétény 1373-as adományából azért hiányzik, mert az Visegrád tartozéka volt évszázadok óta. Hovatartozását senki sem vitatta, így kétség sem merülhetett fel, hogy eladományozha- tó-e, vö. GERICS-LADANYI 1991., a birtokpolitikai fordulatra: ENGEL 1995.
