Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
ingyenes; a szolgálatot jutalomnak kellett követnie. A jutalom két formában jelenhetett meg: méltóság vagy birtok adományozásában. Egy megyében a számbajöhető méltóság csak az ispáni tiszt és a megye területén fekvő királyi várak honor-birtoka lehetett. Pest megyének azonban nem voltak ispánjai, a 15. századtól Pilisnek sem. Pest vagy Pilis megyei nemes családok egy-egy tagjának hivatalba emelése igen tanulságos, csakhogy csupán néhány személyre korlátozódik. így nem tudjuk megragadni egész családoknak a hatalomhoz való viszonyát, ezt csak a birtokok vizsgálatával tehetjük meg. Elsősorban a királyi birtokpolitika jeleníti meg a belpolitikát. Öt olyan cselekmény jöhet számításba, ahol a király a birtokügylet egyik résztvevője: a birtokelkobzás, az adományozás, a királlyal történő csere, királyi birtok elzálogosítása (esetleg a király számára történő zálogolás) és a fiúsítás. Szorosan ehhez az öthöz csatlakozik még két másik politikai tettnek tekinthető, csak a királytól eredő adományozás, amely a birtok és a birtokos jövője számára rendkívül fontos volt: a pallosjog adományozása és a várépítés. A politika nemcsak az adományozó oklevelek narratio-sorában jelenik meg, ott ahol megokolják az adományt, pl. azzal, hogy valaki kitartott a király hűségén a felkelés idején, vagy egy hadjáratban milyen vitézül harcolt. Az adomány (ugyanígy a királyi csere vagy a zálog) maga a politika. Egy egész uradalom eladományozása saját korában legalább akkora jelentőségű esemény volt, mint egy határmenti csetepaté valamelyik szomszédos országgal. Az adományozó oklevelek nem véletlenül említik a főpapok és a bárók hozzájárulását, a királynék beleegyezését: a királyi tanácsban megtárgyalt döntés eredményei voltak a nagyobb adományok. Az adomány, a királyi csere nem a magánjog szférájába tartozott. A politikai hatalom és a társadalom szétválasztása csak a polgári társadalmak ideájaként jelentkezett. Zsigmond király pl. az 1400-as évek első évtizedében rendkívül tudatos birtokpolitikát folytatott Pest megyében: hatalmas egybefüggő királyi birtoktömböt alakított ki ott, ahol korábban nemesi birtokok voltak, ráadásul később ezt a királynénak adta, amivel hagyományt teremtett. Pest megye számára ez jelentette a Zsigmondi békeévek politikáját. Igaz ez a birtokviszonyok egészére is. A birtok nagysága, jövedelme, kiterjedése hatalmi kérdés volt. Birtokpolitikáról nemcsak akkor beszélhetünk, amikor az egyik érdekelt fél a király, hanem akkor is, ha „magánszemélyek” között történt adásvétel, csere, zálogolás, ajándékozás, örökbefogadás. Sokszor nem egyszerűen a birtok növelése, hanem összefüggő birtoktömbök létrehozására irányuló törekvés volt a célja a birtokforgalomnak. Az Ákosok pl. a 14. század közepén folyamatosan növelték birtokaikat, ennek érdekében mindenféle eszközt felhasználtak a vásárlástól az erőszakos birtokfoglalásig. Mivel összefüggő birtokforgalmi adatokat a források hiányos volta miatt nem lehetett összeállítani, ezért a továbbiakban elsősorban a királyi kegyhez kötődő tranzakciókat fogjuk elemezi, azokat is elsősorban a Zsigmond-kor végéig. 4. A Nagysziget birtokviszonyai A sziget birtoklástörténete Pilis és Pest megyétől teljesen különbözött. Nem tudjuk, hogy milyen régi és mennyire elterjedt hagyományt őrzött meg Lazius térképének 1557-es bázeli kiadása, amikor a Csepel-szigetet Urszigetnek (Vrzygeth) nevezte.33 Találóbb nevet aligha adhattak volna a területnek. Az úr szó egykoron ugyanis csak a király úrnak és családtagjainak járt ki. Az Árpád-korban túlnyomórészt királyi kézen levő egységes birtoktömb foglalta el a Csepel-sziget nagyobbik részét, melyen azonban egyre több nemesi és egyházi birtokos vetette meg a lábát. A folyamat az erdőispánságok területén fekvő földek eladományozásához hasonló lehetett. A 13-14. század fordulóján még az a tendencia látszott érvényesülni, hogy vegyes birtoklású ispánsággá, majd vármegyévé válik a királyi uradalom. III. András a német Eglolf- nak, a királyi hajítógépészek mesterének (magister machinariorum domini regis) adományozta Ábrahámberke vagy Cseketelke földet tartozékaival együtt, az új birtokos 1303-ban ennek felét eladta Ercsi Jánosnak.34 Kőszegi Henrik szlavón bán és tárnokmester részben a neki PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 81 33 ATLAS HUNGARICUS I. 339. Nem valószínű, hogy az Ercsivel szemközt fekvő Őrszigettel — amelynek korabeli névalakja Eurziget volt — keverték volna össze a hatalmas Csepel-szigetet. Őrszigetre: GYÖRFFY 1998. 203. 34 DL 86 895. - A machina, ennek megfelelően a machinarius helyes értelmezésére 1. a besztercei és a schlágli szójegyzék machina = torbocsil szavát (GLOSSZÁRIUM 707., értelmezésére: TAGANYI 1893. 318.).
