Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
78 TRINGLI ISTVÁN egy csepeli hospesét 1347-ben csak Fehérvárra küldte valami hírrel, azonban a király dolgában eljáró embert rablók támadták meg, akik kis híján megölték, arcán pedig sebeket ejtettek.13 Közelebb visz a szűkebb értelemben vitt politika elemzéséhez, ha megvizsgáljuk, kik azok a Pest vagy Pilis megyei birtokosok, akik hűtlenségük miatt veszítették el földjeiket. Károly uralmának első két évtizedén kívül Zsigmond király trónra léptekor és uralkodása első felében lezajlott felkelések jöhetnek e tájon számításba. Csák fia János, aki annak idején László rektorral együtt éjnek idején rajtaütött Budán és a Károllyal szemben álló Petermannt elűzte, országbíró — ahogy évekkel később a király egy oklevele elmesélte — „titkaink különös tanácsosa” lett, azonban később „miként Iskarióti Júdás”, Csák Mátéval a király halálára szövetkezett.14 János országbíró országos jelentőségű ember volt, jószágainak csak kisebbik része feküdt Pest megyében, azokat is a nógrádi Ecseg várából igazgattatta, politikai szereplését nem Pest megyei mivolta határozta meg. Kis Károly meggyilkolása után Durazzoi Lászlót trónörökössé nyilvánító Horvátiak mellett találjuk Szántai Lack Tamást, Jánost és Bálintot.15 Egy 1408-as oklevélből arról értesülünk hogy a Péceli-rokonság egyik tagja, Ajtótartó András is Horváti Jánoshoz csatlakozva vált hűtlenné. Birtokai a családon belül maradtak, atyafiai kapták adományba.16 Az Ajnárdfiakhoz tartozó Atyai Szár János a Csáktornyái Lackfiakkal együtt veszítette el Pest és Pilis megyei falvait, igazi nagy uradalma azonban Valkó megyében volt. A családra nézve nem lett volna veszélyes „ballépése”, mivel unokafivére, Kükéi Sumurkus kapta meg javait. Sumurkus — más forrásokban Somrákos — azonban egy év múlva örökösök nélkül meghalt, birtokait Maróti János kapta.17 Az eddigi felsorolt mozgalmak csak a bárói vagy jómódú, nem is igazán Pest vagy Pilis megyeinek számító családok tagjaira teijedtek ki. Péceli András köztük az egyetlen kivétel, az ő Pest megyei mivoltához, miként köznemességhez tartozásához, kétség sem férhet. A megyei köznemesség először azl403-as felkelésben vett nagyobb számban részt. A Horvátiak mozgalma a földrajzi távolság, a Lackfi-affér pedig szűk bázisa miatt nem vonzott a két megyéből köznemeseket, érdekeiket egyik tábor sem tudta kifejezni. Az 1300-as évek első két évtizedéről ilyen szempontból alig tudunk valamit, a társadalmi viszonyok azonban önálló politikai állásfoglalást aligha tettek lehetővé e réteg számára, bármelyik oldalra is álltak, ezt csak familiárisként tehették. Az 1403-as felkelésnek hamvában holt valódi politikai céljain túl társadalmi jelentősége jóval nagyobb volt. Abból a rétegből, mely később évszázadokon át befolyásolta a megye politikai életét, először kerültek ki olyanok, akik most országos politikai ügyben önálló döntést hoztak. A felkelés katonai része egyébként nem terjedt ki a megyére, a tiszántúli felkelő hadak éppen Pest megye határainál, Hatvannál álltak meg, Pest és Pilis megye végig Zsigmond kezén volt. Az alább felsorolt esetek némelyike közül nem zárható ki, hogy egyik-másik résztvevő familiárisként vett részt a felkelésben, ezt azonban okleveleink egyik esetben sem említik. Számukra egyébként ez amúgy is mindegy volt, Zsigmond a felkelőknek és familiárisaiknak is büntetlenséget ígért, a gyakorlatban azonban azok közül, akik — akár urukkal, akár egyedül — rossz lóra tettek, számosán birtokaikkal fizettek döntésükért.18 A pesti és pilisi nemesség túlnyomó része egyébként a felkelésben semleges maradt, ami akkor egyet jelentett a király támogatásával. Bugyi Gellért Marcali Miklós vajdához csatlakozott, birtokát még szeptember 19-én, a fegyverszünet előtt elveszítette. Jószágait két közeli birtokos, Soroksári Péter és Ágoston kapták. Szolgálataikat ugyan nem részletezte külön az adománylevél, de aligha lehet kétséges, hogy ők a király melletti hűségükért részesültek a lázadó szomszéd birtokában.19 Egykor a Lackfiakkal cimboráié Atyai Szár János rokonságában úgy látszik, hagyománya volt a Zsig- monddal való szembenállásnak, vagy pedig könnyű volt ennek hírébe keverni őket, mivel a 13 DL 61 188. 14 АО П. 115. 15 DL 98 139. - Az ekkor elkobzott Szántó, Szentimre és Vét a Solt székben feküdt, Bebek László és Ferenc kapták meg őket. A Pest megyei Ivacs csak zálogjogon volt a Szántaiak kezén, a budai káptalan abba a Bebekeket be sem vezette, így hiányzik az adományokról szóló összeállításból. 16 DL 9438. 17 ZSO I. 5192., 5226. sz-ok. A Sumurkus, ill. Somrákos elnevezések a Smaragdus név magyar alakjai, a család ősére, Smaragd vajdára utalnak. 18 MÁLYUSZ 1984, 53.; DRH I. 175. 19 ZSO II/l. 2619. sz.
