Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
PEST MEGYE AZ ARPAD-KORBAN 69 Az ismeretlen eredetű nemesség tömegeiből esetenként kiemelkedik egy-egy személy alakja. A rá vonatkozó adatok sejteni engedik, hogy voltaképpen egy jelentősebb személyiségről lehet szó, ám források hiányában lehetetlen a felsejlő képet elfedő homály eloszlatása. E sajnálatos, mondhatni kifejezetten bosszantó jelenség illusztrálására Pest és Pilis megyék Árpád-korából a leginkább jó példának Kókai Lőrinc fia Egyed esete kínálkozik. 1254-ben Egyed felkérte a királytól a királyi kovácsok üresen álló földjét, mely a maga birtokával volt szomszédos. IV Béla teljesítve a kérést megtette az adományt, Heimo váci püspökkel vezettetvén be Egyedet Kovácsi birtokába.320 Az esetben nem önmagában az adomány puszta ténye érdemel figyelmet, bár az sem elhanyagolható, hiszen birtokadományban akárki nem részesült, s főleg IV Béla idején nem. Ami az ügyet igazán érdekessé teszi, az a beiktatást végrehajtó váci püspök személye. Főpap ilyen megbízatással történő kiküldése ugyanis egyáltalán nem volt általános. Az ismert esetek vizsgálata alapján az a következtetés adódott, hogy a beiktatást végző személy rangja az adományos társadalmi állásához illő volt,321 amiből az következik, hogy Kókai Egyed legalábbis olyan előkelőség volt szükebb pátriájában, akinek az ügyében nem volt aránytévesztés a megyéspüspököt bevonni az adományozási eljárásba. Tovább erősíti ezt a benyomást, hogy a következő évben Kókai Egyed a Gyula-Zombor nembeli Seywredus fejéri ispán király által kijelölt eskütársa volt egy birtokügyben,322 márpedig a középkori magyar jog megkívánta, hogy az eskütársak azonos jogállásúak és társadalmi helyzetűek legyenek.323 Mindezek alapján joggal merülhet fel, hogy Egyed talán valamely jelesebb előkelő nemzetséghez tartozhatott.324 A kisnemesség életkörülményeire Tárnoki Miklós személyére és családjára vonatkozó adataink vetnek némi fényt. Miklósék a közeli Tárnokról költöztek Némedire, ahol közvetlen szomszédaik a falu birtokosának, bizonyos Veiig úrnak a szolgái voltak, igaz, ők is egy jó nyíllövésnyire laktak. Miklósnak és feleségének, Gyöngynek (Gunigh) 1270-ben négy gyermeke volt: Sándor és húga, Anguilla, valamint egy ikerpár. Az ikrek egyike, egy lány, Szent Márton napja (nov. 11.) táján meghalt, s nem sokkal később a másik ikret, egy Sebestyén nevű fiút is halva találta egy éjszaka az anyja. A jajveszékelésre az addig a karámban, az állatok mellett alvó apa a házba sietett. A halott gyermeket a ház közepén lévő tűzhely mellé fektetve Szent Margithoz könyörögtek, akinek a közbenjárására, mint utóbb vallották, a gyermek feléledt. A IV Béla domonkos apácák között élő lányának szentté avatási eljárása során írásba foglalt vallomásuk végén Miklósék — csakúgy, mint a többi meghallgatott tanú — jogállásuk és vagyoni állapotuk felől is nyilatkoztak. Gyöngy asszony „szabad és nemes” (libera et nobilis), valamint „elég gazdag” (satis dives) minősítésekkel illette magát. Félje az ugyanezt firtató kérdésekre tagadó megfogalmazásokkal válaszolt: „nem vagyok gazdag” (non sum dives), „nem vagyok szolga” (non sum servus), míg leánya, az időközben férjhez ment Anguilla „szabad”-nak (libera) vallotta magát, férje anyagi helyzetét pedig „sem gazdag, sem szegény” (nec dives, пес pauper) formában határozta meg.325 Maga Miklós egyébiránt nyilván azonos azzal a Miklóssal, akinek földjét Tárnok 1277. évi határjárásában emlegetik, s fia, Sándor lehetett az a Tárnoki Sándor, aki az 1280-as évek elején a nyúlszigeti apácákkal állt perben egy tárnoki földdarab miatt, s aki 1300-ban Zajcs föld ügyében tett tanúvallomást. Ekkor bár „Tárnoki”-nak {de Tawarnuk) mondták, bár a közeli Taksonyban lakott.326 Nem lenne teljes a Pest és Pilis megyék birtokos társadalmáról rajzolt kép, ha nem tennénk említést a megyei birtokosok egy jól elkülönülő csoportjáról, a városi polgárokról. Az 1247-ben alapított Buda élére állított királyi rektorok többségéről igazolható például, hogy 320 1254: ÁÚO VII. 360. 321 FÜGEDI 1992b, 42-44. 322 1255: ÁÚO VII. 385. = DL 412. 323 HAJNIK 1899, 317-322. 324 A szakirodalomban valóban felmerült, hogy Kókai Egyed a Kartalok közé lenne sorolható (MAKKAI 1958, 63.), ám elégtelen érveléssel. Az is tisztázásra vár, hogy Egyed és a 14. században szereplő Kókaiak (1331: TT 1910, 465.; АО II. 574., stb.), valamint kókai Kacsi István árvái várnagy (ENGEL 1996, I. 269., vö. még 1406: DL 9153.) között volt-e rokonsági kapcsolat, s ha igen, milyen. 325 1276: MREV I. 325-331. 326 1277: BTOE I. 167-168.; 1280: BTOE I. 190-191.; 1280-1284 к.: BTOE I. 194-195.; 1300: BTOE I. 347. — Nehéz egyértelműen állást foglalni a tekintetben, hogy a Margit ügyében tanúvallomást tevő, Némediben élő Tárnoki Miklós azonos személy-e azzal a Némedi Miklós fia Miklóssal, aki Nyír nevű birtokát előbb zálogba vetette, majd eladta a nyúlszigeti apácáknak (1281: BTOE I. 196-197., 1297: BTOE I. 322-323.), tanúskodott Zajcs föld ügyében (1300: BTOE I. 347.), s akinek haraszti népei kirabolták a szigeti apácák hajóját (1305: CD VIII/1. 181-182.), vagy sem. Bár mindkét megoldás mellett felhozhatók érvek, valószínűbbnek tűnik a nemleges válasz.
