Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Zsoldos Attila: Pest megye az Árpád-korban
60 ZSOLDOS ATTILA megyékbe, olykor távoli országrészekbe esett, még az itteni uradalommal rendelkező Mojs nádor, az Ákosok, a Rátátok, a Bár-Kalán nembéli Nána vagy a Csák nembéli János esetében is. Ennek következtében e személyek valójában nem voltak tagjai Pest és Pilis megyék helyi társadalmának. Különösen igaz ez azokra, akik magas méltóságokat viseltek, mint a Győr nembéli Ottó nádor,226 Mojs nádor, akinek ugyancsak Mojs nevű fia szintén a nádorságig vitte, miközben egyebek mellett bán, országbíró és királynéi tárnokmester is volt,227 vagy Csák fia János, aki a 13-14. század fordulóján előbb lovászmester volt, majd országbíróként működött.228 A Rátót nemzetség Pest megyében szereplő tagjai között pedig asztalnokmester és bán, bodrogi és tolnai ispán található 229 A Pest és Pilis megyékben birtokos nemesi nemzetségek között találunk azonban olyanokat is, amelyek története és birtokviszonyai egyértelműen arra vallanak, hogy a rokonság őshonos e tájon. Közülük kettő, a Tétény és a Gyula-Zombor nem esetében még az is felmerült, hogy e nemzetségek ősei honfoglaló vezérek lennének. Ennek alapját Anonymus vetette meg azzal, hogy munkájában a vérszerződést megkötő vezérekről írva megjegyezte: „a hetedik [ti. vezér] Tétény, Horka apja, s Horkának a fiai voltak Gyula és Zombor, akiktől a Maglód nemzetség származik”,230 s megismétli ezt az állítását a geszta egy másik helyén is.231 Utóbb viszont Tétény vezért tette meg az erdélyi Gyulák ősének anélkül, hogy a Maglód nemzetségről szót ejtene.232 A Névtelen tudósításaiban mutatkozó ellentmondást a kutatás oly módon igyekezett feloldani, hogy feltételezte: Anonymus voltaképpen két nemzetség hagyományait keverte össze Tétény vezérről szólva. Az erdélyi Gyulákra vonatkozó hírei az erdélyi Zsombor nemzetség tradícióiból származhattak, míg az említett Maglód nemzetség azonosítható lenne az okleveles anyagban Gyula-Zombor néven szereplő nemzetséggel, melynek ismert Pest megyei birtokai — Sződ, Göd és a szomszédos, 1255-ben adományként elnyert Keszi233 — Maglódtól északnyugatra, a Duna bal partján feküdtek. Maga Maglód csak a 14. század közepén tűnik fel, amikor is a Gyula-Zombor nemzetség már kihalt.234 Elvileg tehát nem lehetetlen, hogy a Gyula-Zombor nemzetség valóban egy Tétény nevű ős, Gyula és Zombor nevű unokáitól származott le, miként az sem, hogy eredetileg birtokai közé tartozott Maglód, melyről a nemzetség olykor a nevét vette.235 Nehezebb állást foglalni a tekintetben, hogy van-e kapcsolat a Gyula-Zombor nemzetség Anonymus által Tétény néven honfoglaló vezérként szerepeltetett őse és a szintén Pest megyében, de a Duna jobb partján fekvő megyerészben birtokos Tétény nemzetség között. Kézenfekvő ugyanis a feltételezés, hogy ez utóbbi nem őse egy bizonyos Tétény lehetett, aki a nemzetség Pest megyei birtokközpontjának számító Téténynek is nevet adott. A nemzetség ismert Pest megyei birtokaihoz — az említett Tétény mellett Sóskutat is birtokolták236 — a közelben fekvő Fejér megyei Tordas csatlakozott.237 A Tétények igazán jelentős uradalmai a Dráván túl feküdtek, ám ennek ellenére biztosra vehető, hogy eredetileg Pest megyei volt a nemzetség, részint mert a nemzetség nevét fenntartó falu itt feküdt, részint mert a Dráván túl birtokos Tétényeknek is voltak részeik a Pest megyei jószágokban. A Gyula-Zomborok és a Tétények esetleges kapcsolatát illetően két kérdést kell szétválasztanunk s egymástól függetlenül vizsgálnunk. Elsőként az tisztázandó, azonos személy volt-e a Gyula-Zomborok Anonymus által említett és a Tétények feltételezhető Tétény nevű őse. Az igenlő válasz mellett szólhat, hogy más Tétény nevű személynek nincs nyoma Árpád- kori forrásainkban, így ha használatban is volt egy ilyen személynév, az meglehetősen ritka lehetett,238 ami növeli a két Tétény azonosságának valószínűségét. Ellene mond viszont ennek 226 1061: DHA I. 169-174.; SRH I. 364., vö. KARÁCSONYI 1900-1901, II. 96, KUMOROVITZ 1964. 227 Mojsra és fiára 1. WERTNER 1898, 113. és 118-119. 228 KRISTÓ 1973, 118.; BERTÉNYI 1976, 61-64.; ENGEL 1988, 95, 106. 229 KARÁCSONYI 1900-1901, III. 12. 230 SRH I. 41. — A magyar szöveget 1. MKI 16. 231 20. c.: Tuhtum pater Horca avus Geula et Zumbor, a quibus genus Moglout descendit - SRH I. 61. 232 SRH I. 65. és 68-69. 233 1255: MES I. 425. és ÁÚO VII. 385.; 1297: MES П. 406.; 1317: DL 100 035. 234 1344-1345 k.: BAKÁCS 1982, 576. sz, vö. 1317: DL 100 035. 235 Vö. GYÖRFFY 1948, 113-115. és KRISTÓ 1988b, 17-20. 236 1233: ÁÚO XI. 257.; 1257-1259 k.: ZICHY I. 17.; 1270 k.: ZICHY I. 79-80.; 1270-1272 k.: ZICHY I. 28. stb. 237 1328: АО II. 367. 238 KRISTÓ—MAKK—SZEGFŰ 1973, 55. — Összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy a 11-14. századi magyar elbeszélő forrásokban szereplő honfoglaló vezérnevek túlnyomó többségének ismert a személynévi előfordulása az okleveles anyagban, 1. KRISTÓ—MAKK—SZEGFŰ 51-61.
