Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 5. Iskola és művelődés 539 Bocatius János kassai főbíró 1605-ben elkísérte Bocskai István fejedelmet a Lala Mehmed nagyvezírrel való november 11-i pesti találkozójára. Meglátogatván a Budán szolgáló lelkészt, az alábbiakat tapasztalta: „Találkozom a magyarok keresztény presbiterével. Az itt lakó keresztények állapotáról és helyzetéről faggatom. Röviden válaszol: nyomorúság és szolgaság. Panaszkodik, hogy nemrég elvették tőlük a templomot. Házáról nyugodtan mondhatná az ember, hogy dologház. »Vajon hol van az iskola?« »Hát itt! « »Több nincs?« »Bizony nincs.« Ezután vendégül hív a szerencsétlen, hogy foglalkozásának valamiféle tanújelét adja. Begyújt, aztán a macskákat elzavarja a tűzhelyről. [...] Odaadom neki Albumomat, és megkérem, hogy emlékeztetőül írja be könyvecskémbe nevét. Megteszi a jóember, de előbb még leír egy általam nem ismert rejtelmes mondatot: »Most egy magas célpont felé törekszem, hátha elérem azt, amit még soha senki sem ért el. Kecskeméti István magiszter, a budai keresztény egyház prédikátora. Budán, 1605. november 2-án [12-én], a régi időszámítás szerint.« Elbúcsúzom emberemtől, megígérem én is barátságomat, és hogy válaszolni fogok levelére. ”*231 Ha a magyarországi török székvárosban ilyen elszomorító volt az iskola állapota és gyér a látogatottsága, milyen lehetett másutt? Valójában pontosan ellenkezőleg volt: a törökkel együtt élni kényszerült magyar közösségeknek óhatatlanul nehezebb sors jutott, mint azoknak, amelyekhez a megszállók csak időről időre szálltak ki. Különösen áll ez az egyházi szolgálatra s az — ahhoz szorosan kapcsolódó — iskoláztatásra. Meggyőződésünk, hogy olyan szánalmas „iskolá”-t, amilyent Bocatius Budán talált, a legkisebb és legeldugottabb magyar református falu is szégyellte volna, sőt a budai reformátusnál hatékonyabbnak mutatkozik a katolikus oktatás is. Abban még — ismerve szervezettségüket — nincs semmi csodálnivaló, hogy a „három város” — amelynek iskolája mintegy a debreceni vagy/és a pataki kollégium gyakorlóiskolájának, partikulájának számított — minden esztendőben elküldte megbízottait, hogy az anyaiskola növendékei közül tanítót válasszanak.1231 1232 (Egy ilyen tanító-hozatalkor történt az a tragikus eset, hogy a ceglédiek 17 fős küldöttségét — amelyhez ezek szerint alkalmi társak is csatlakoztak — a farkasok meg támadták és szétmarcangolták.1233) A nagykőrösi ludima- gister 50 forint fizetés mellett gabonát, hízott disznót, pálinkát (vini adusti) kapott,1234 ami akkor is biztos megélhetést nyújtott neki, ha a harangozásért járó díjtól elesett, mert — mint egy szabadszállási tanító felháborodottan megjegyezte — ezen a környéken ezért (és a halottkísérésért) nem szokás külön fizetni.1235 Nagykőrös 1631-ben külön utalt ki 24 dénárt (!) rektorának valami különös alkalommal. Az iskola és — ha nem ez volt egyben a lakása is — a tanítói lak karbantartása éppúgy a magisztrátust terhelte, mint a templomé, s még az iskolapadok kijavításához szükséges szeget is ez vásárolta (1657/1658). A rektor megélhetését nagyban megkönnyítette továbbá, hogy rendszerint nőtlen, ifjú ember lévén, szívesen látták azoknál a házaknál, amelyeknél eladó lány akadt, s — a prédikátorral együtt — általában meghívták minden lakodalomba is. Nyilvánvalóan ezzel (is) magyarázható, hogy a zsinati végzések igencsak részletesen foglalkoznak ottani viselkedésükkel. íme az 1628. évi ráckevi betoldások: „25. Ezt is kívánjuk a scholamesterektől, hogy mind scholájukban, mind az városban tisztességesen viseljék magukat, scholájukban ne részegeskedjenek; ha menyegzőbe hivattat- nak, ott éjfélig ne igyanak, se ne táncoljanak, éjjel az városba részegeskedni ne menjenek. Ha pedig közülük valaki találtatik, hogy ezek ellen vétkezik, két vagy három intés után ha nem jobbul, elűzettessék. 26. Azt is tőlük megkívánjuk, hogy az ő tisztekben híven eljárjanak: az ifjaknak és gyermekeknek tanításában megkívánjuk őtőlük, hogy ha oly ifjak lesznek, kiknek tudománya megkívánja, görög és deák nyelvet tanítsanak, és ha az ifjaknak elméjük engedi, dialektikára is oktassák őket. 1231 RÁKOSMEZŐ 87-88. 1232 A „mestörért” általában egy vagy két polgár ment, akiknek útja — nem számítva a szekeres bérét — 8-10 Ft-ba került. Az 1630-as évektől fogva szokássá vált, hogy 1-1 rókabőrt ajándékoznak a kollégiumnak 1. SZILADY- SZILAGYI 1863,1—II. (Az alább idézett nagykőrösi adatok mind innen valók, és az évszám alapján kereshetők vissza.) 1233 SZABÓ 1936b, 36.; MAKRAI 1958, 116. 1234 Részletezve az 1661. évi számadásban (SZILÁDY-SZILÁGYI 1863,1. 293.). 1236 SZAKÁLY 1984a, 265.
