Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
közötti időszakról rendelkezünk.1121 (Megjegyzendő, hogy az alábbi kimutatás adatai tájékoztató jellegűek, és hogy ezúttal felvettük Budát [Pilis m.] és Pestet [Pest m.] is.): A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 521 Év Pest m. Solt m. Pilis m. Szigetek Összesen Növekedés I 1626 21 9 5 8 431632 24 13 7 9 53 23,3% 1 1652 35 20 14 9 78 47,2% A fenti adatok az első pillantásra megnyugtatónak tűnnek, hiszen ugyanaz olvasható le belőlük, mint a portajegyzékekből: viszonylag leggyorsabban Pilis megye (és a Szigetek) újjá- telepítése ment, Pest megyéé az 1630-as évektől gyorsult fel igazán. Valójában azonban a protestáns települések száma — amely 1652-ben is csak tizenhéttel volt magasabb, mint 1674-ben — alatta marad várakozásainknak. (Még akkor is, ha a lelkészek persze nem egyforma buzgósággal látogatták a gyűléseket: például Pest megyéből 1629-ben 27-én, 1630-ban 26-an, Soltból 1631-ben 16-an, Pilisből 1629-ben 9 + 8-an = 17-en jelentek meg). A protestáns falvak és mezővárosok száma ugyanis úgy sem haladja meg a hatvanat, s a 1674. évi Infor- matiohan katolikus többségűnek minősítettek számát, ha az egyesült megye minden területi egységénél a legmagasabb 1626 és 1632 közti számot vesszük. (Ami — ismét hangsúlyozzuk — semmiképpen sem jelenti azt, hogy abszolút számban továbbra is ne a protestánsok lettek volna többségben.) Az igazi kérdés tehát az, hogy honnan került Pest és Solt megye harmincöt helységébe1122 annyi katolikus, hogy azok vallási arculatát a 16. századhoz képest megváltozhatta. Bár gyanítható, hogy az az általános megállapítás, miszerint a 16. század végén Magyarország összlakosságának legalább 85-90%-a protestáns volt, nem vetíthető ki mechanikusan minden területi egységre, csupán halvány jelei vannak annak, hogy esetleg a váci egyházmegye is a szabályerősítő kivételek közé tartozhatott.1123 A katolikusok elszaporodásában nyilvánvalóan szerepet játszott az, hogy nem feltétlenül ugyanazok szálltak vissza az elpusztult faluhelyekre, akik a „tizenötéves háború” miatt elhagyták azokat. Ezzel a feltevéssel azonban nem megyünk sokra, hiszen az elsöprő protestáns többség az esetleges kibocsátó területekre is vonatkozik. Igaz, viszonylag kevésbé éppen azokra, a szlovákok lakta vidékekre, amelyekről — mint fentebb említettük — a lakosság nemzetiségi összetételét is befolyásoló bevándorlás figyelhető meg az Alföld északi peremvidékén. A váci püspökök már a század elején — amikor még országszerte a „meggyőzéses visz- szatérítés” dívott — megpróbálkoztak az erőszakos ellenreformációval: „Mivel Mátyus földéről jött írásban bizonnyal megértettük újabban való dühösködését ellenünk az pápistái klérusnak — olvassuk a tiszáninneni püspökség zempléni senioratusa partikuláris zsinatának 1631. augusztus 7-i feljegyzései között —, úgy mint az, ki immár Váczból is exturbáltatta az orthodox ministert, másunnat penig erősparancsolattal regálja az községet, hogy az megyéből kivigye az prédikátort és pápista papot kollocáljon helyében, melyet az váci püspök Paulus Almási cselekedik.” A zsinat ugyan elvétette a váci püspök nevét — Almásy Pál püspöksége idején (1608-1621), legalábbis 1615-ig, békében működött itt a jó nevű prédikátor, Foktövi János — Draskovich Györgyről (1630-1635) azonban más forrásból is tudható, hogy néhány plébános behelyezésével kísérletezett.1124 Ezeknek az ötletszerű próbálkozásoknak nem tulajdoníthatunk különösebb jelentőséget, hiszen a kevi, váci és ceglédi seniomtusban 1652-ben egyetlen olyan helységet sem találunk, amely 1626 óta vallást cserélt volna. Az Informatio diadalittasan meséli, hogy Püspökhatvan — egyébként váci püspökségi birtok — lakossága 1672-ben egy csodálatos gyógyulástól meggyőzetvén elhagyta a lutheránus vallást.1125 Püspökhatvan ennek megfelelően ott is szerepel a katolikus többségű falvak névsorában, mivel azonban az evan1121 FÖLDVÁRY 1898, I. 113-114., 121-122., 126-128., 132-133., 138-139., 146-148. és 182-186. 1122 A pontosság kedvéért: tulajdonképpen csak harminchárom, hiszen Üllőn 1568-ban is volt plébános, a kecskemétiek katolikus lelkigondozásáról pedig végig a 16. századból vannak adataink (SZARKA 1947, 117., 121.). 1123 Nem kizárt például, hogy a halasiak a 16. században is katolikusok voltak; legalábbis az 1620-as évekbeli újjátelepülés is vonzott ide katolikusokat (KISKUNHALAS s. a.). 1124 A zsinati bejegyzést 1. ZOVANYI 1909, 420., vö. VTT I. 79. (eszerint a lelkészt Bölcskey Pálnak hívták); Draskovich kísérleteiről 1. TRINGLI 1989, 123. - Nyilvánvalóan erre az akcióra vonatkozik PPS vármegye 1631. augusztus 12-i követutasításának 4. pontja: „Draskowitt uramnak csodálatos intentomáról és a kösségnek religió végett való szorongatásiról palatínus uramat informáljon követ uram.” - PML Acta miscellanea antiqua 1631. N 1.; Foktöviről 1. ZOVÁNYI 1977a, 203. 1125 MEZŐSI 1939, 50.
