Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
498 SZAKALY FERENC szonyoknál, persze csak ott, ahol volt kereslet rá. Hogy a vásárok hogyan helyezkedtek el Pest-Pihs-Solt területén, arról legfeljebb a középkori okleveles anyag alapján alkothatnánk némi fogalmat. Nyilvánvaló azonban, hogy az időközben bekövetkezett többszöri pusztulások átrendezték a vásártartás történetileg kialakult rendjét.1003 Kézenfekvő feltevés, hogy a vásárok a régió csereközpontjaiként működtek: nagykőrösi magisztrátus is jobbára azokon szerezte be azt a gabonamennyiséget, amelyről Búza János oly gazdag összeállítással szolgált.1004 Alkalmasint ezeken bocsátották áruba a változatlanul nagy mennyiségben behozott baranyai és máshonnét — például Kiskunhalasról — való borokat,1005 amelyek a gyenge környékbeli kínálatot voltak hivatva ellensúlyozni. Persze találunk nehezen megmagyarázható mozzanatokat is. Például fel nem foghatjuk, hogy a körösi tanácsnak miért kellett a „kecskeméti vásár”-ra szalasztani azért, hogy ott vásároljon szűrcsuhát a városi béresnek.1006 Az igazi értelmezési nehézségek azonban a sokadalmaknál kezdődnek, amelyek közül pontosan csak a kecskemétiek időpontját ismerjük. (Ha egyáltalán más pest-pilis-solti településnek volt joga ilyet tartani.1007) II. Ferdinánd király 1622. július 8-án erősítette meg1008 a mezőváros azon — már a török által való elpusztulása előtt is élvezett — jogát, hogy Szent Lőrinc, Szent Gergely pápa és Szent Katalin napján (augusztus 10., szeptember 7.1009 és november 25.) — miként már az előző században is — országos vásárt tartsanak. Ezeket elsősorban részint a visszaesés dacára nyilván továbbra is hatalmas mennyiségben beáramló iparcikkek szétosztásának, részint pedig a nagyobb — de általában száz alatti vagy körüli — csordák „összeverés”-ének helyeként és alkalmaként képzeljük el. Az utóbbi feltevésnek azonban kategorikusan ellentmond, hogy a kecskeméti sokadalmak egyáltalán nem harmonizálnak a győriekkel (január 18., április 24., utóbb május 22., Űrnapja, július 22., szeptember 8. és november 19.),1010 márpedig ha helytálló, amit a két település kereskedelmi kapcsolatairól írtunk, a marhahajtás ezt megkövetelte volna. Ennél is nagyobb probléma, hogy nem illeszkedik a nagy Szent Péter napi (június 29.) dunaföldvári sokadalomhoz sem.1011 (Persze lehet, hogy a hagyomány megtartó ereje érvényesült, dacára annak, hogy egy sor láncszem időközben kihullott.) Ami adat a kecskeméti és — a vele, úgy tűnik, szoros kapcsolatban levő — szegedi sokadalmakról összegyűlt, az éppen az alapkérdések megválaszolásához nem visz közelebb. Ezek rendszerint ugyanis arra vonatkoznak, hogy a két hódoltságbéli mezőváros sokadalmait előszeretettel jelölték meg fizetési határidőként, s hogy a két város lakói szorgalmasan látogatták egymás vásárait. A rimaszombati kalmárcéh irataiban némelykor a kecskeméti vásár jelenik meg fizetési határidőként, a nagykőrösi prédikátor és nótárius fizetése viszont a szegedi országos vásárhoz igazodott. (Szent Mihály napján adták ki fizetésük felét, ami — ez lévén általában a félfogadás napja — egyáltalán nem lenne különös, ha a számadáskönyv nem utalna kifejezetten a szegedi vásárra.) Nagykőrös városa az 1672. évi Gergely-napi sokadalmon szőnyegeket, abaposztót, selymet, kapcsokat stb. vásárolt, az 1676. évi Katalin-napin pedig itt rendezte polturában az egyébként pénzváltással is előszeretettel foglalkozó rimaszombatiakkal szembeni 10 talléros tartozását.1012 Megjegyzendő, hogy a sokadalom rengeteg megpróbáltatást zúdított a kereskedésben nem érdekelt lakosságra. Messze földről odavonzott ugyanis haszonlesőt, csavargót és haramiát, akik miatt Kecskemét egy időre szüneteltette is vásárait.1013 Az üzletelés persze nem az arra kijelölt napokon, hanem bizonyos ágakban lényegében folyamatosan folyt. Legalábbis az alább említendő bonyodalmas perben szó sem esik vásárról 1003 KOVÁK 1982, 136. 1004 BÚZA 1985, 42-57. 1005 Buza János szíves közlése a nagykőrösi és kecskeméti számadáskönyvek alapján. Kecskeméten használatos volt a „baranyai szekér” kifejezés (igaz, áráról csak a 18. századból vannak adatok), 1. IVANYOSI 1985, 254. 1006 Buza János szíves közlése. 1007 Vác tágabban vett környékén Mohács előtt meglepően sűrűn voltak sokadalomtartási joggal rendelkező mezővárosok (KUBINYI 1983a, 56-57. között, az 1. sz. térkép). 1008 HORNYIK 1860-1866,1. 249. (28. sz.). 1009 Mivel Gergely püspöknek és hitvallónak számos ünnepnapja volt (KNAUZ 1876,194-195.), közülük a sorrendbe leginkább illeszkedőt választottuk, amelyről egyébként is tudnivaló, hogy Magyarországon kívül nemigen ülték meg. 1010 Gecsényi Lajos szíves közlése. 1011 VÁLASZÚTI 53. (1588.). 1012 Buza János szíves közlése a számadáskönyvek alapján, vö. NOVÁK 1982, 146. (Nagykőrös 1651-ben Szegedről hozatott mentébe való bélést.) 1013 HORNYIK 1860-1866, II. 492-493., 31. sz. (1676)
