Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 497 A feltűnő egyezések arra intenek, hogy magukat az abszolút számokat ne vegyük komolyan, ugyanez azonban nem vonatkozik az általuk sugallt arányokra. Bár nem tudjuk, hogy Vácnál ekkor is létezett-e még az előző századi híd, az arányok annak a fenti megfigyelésnek megerősítésére látszanak utalni, hogy a nyugatra irányuló forgalom fő vonala a Duna bal partjáról átterelődött a jobbra. Pontosabban: az Eszak-Dunántúl közepén Győr, majd Magyaróvár és Bécs felé futó utakra. Ha tudjuk, hogy a győri anyagban és egyes számadáskönyvek tükrében mily aktívnak mutatkoznak olyan, nem különösebben jelentős települések, mint a Tolna megyei Bölcske és Madocsa, illetve a Duna túloldalán Dunapataj, úgy különösen figyelemre méltó a dunafoldvári átkelő részesedésének szembeszökő megnövekedése, hiszen az hozzávetőleg Kecskeméttel és Nagykőrössel egy magasságában helyezkedett el. Talán éppen Dunafoldvár felértékelődése miatt szűnt meg a vámszedés Ráckevinél, amelynek előző században élénk forgalmat bonyolított. Bár a Győrbe eljutott hajtők között kivételesen feltűnik egy tököb, egy fajszi998 is, mindebből arra következtethetünk, hogy kelet-nyugati távolsági kereskedelemben a kecskemétiek és nagykőrösiek nemcsak domináltak, hanem az ő kezükben koncentrálódott az áruk java része is. A megye „kivitel”-e viszonylag plasztikusan megrajzolható, az ellenirányú forgalom leírásával viszont a legnagyobb bajban vagyunk. Amikor az Udvari Kamara 1615-ben kérdést intézett a legtekintélyesebb bécsi kereskedőkhöz — köztük magához Lazarus Henckelhez, Donauwörth urához is —, azok úgy vélekedtek, hogy minden maradjon úgy, mint korábban volt, vagyis: a magyar kereskedők utazzanak fel — esetleg marhával — Bécsbe s az ottani Niederschlagnál bevásárolva maguk szállítsák haza azokat a kézműipari termékeket (főleg posztót és fémárukat) is, amelyekre szükségük van. A bécsiek meg is nevezték azokat a királyi magyarországi városokat és a hódoltsági mezővárosokat, amelyek emlékezetük szerint eladdig ebben jeleskedtek: Komárom, Győr, Nagyszombat, Pozsony, illetve a Hódoltságból Vác, Buda, Pest, Simánd és Mezőtúr. A „tizenötéves háború” csak erősítette Komárom és a hódoltsági mezővárosok eddig is szoros kapcsolatait. Más mezővárosok lakosaihoz hasonlóan999 tömegesen találtak itt menedéket a ráckeviek is. Akár Komáromban maradtak a ráckeviek, akár visszatelepültek, mindenképpen komoly szerepet játszhattak a behozatalban is. A vízi úton folytatott importtal együtt járt a fegyvercsempészet is. Valamikor az 1656 előtti években az akkor még Kőrösön lakó, azóta Ovárra költözött Kis Nagy Jánost, a komáromi kapitány azért fogatta le, mert rajtakapta, amint pisztolyokat szállított a budai defterdárnak („nazur bég”-nek). Végül 200 forint váltságdíjon szabadult, ami után körösi Oláh Mihályon, Darin Istvánon és Zsíros Jánoson, valamint hetési (Somogy m.) Póka Jánoson — nyilvánvalóan üzlettársain — 380, illetve 116 tallért vett meg, s kapott még 3 ökröt is. (Feltehetőleg az elkobzott pisztolyok ellenértékeként és váltságdíjának részleteként.) Ennek ellenére továbbra is zaklatta a már említett körösi Szarka János özvegyét, mert annak ura valamilyen módon úgyszintén belekeveredett az ügyletbe. 1000 (Megjegyzendő, hogy Komárom és Győr is felettébb szoros kereskedelmi szálakkal kapcsolódott egymáshoz.1001) Számottevő posztó-, kés- és szatócsáru-szállítmányok ideérkezéséről sem a kecskeméti, sem a nagykőrösi számadáskönyvekből, sem szórványadatokból nem tájékozódhatunk. Ezért ehelyütt csupán annyit kockáztatunk meg, hogy az nyilván továbbra is elsősorban a Dunán — Komárom érintésével — érkezett, s éppúgy Budán és Pesten rakták ki, mint az előző században, miközben, úgy tűnik, Vác végképp kiesett a kereskedelem tényezői közül. A kecskeméti számadáskönyvek alapján készült ártörténeti összeállításból mindenesetre az olvasható ki, hogy a textilválaszték —jóllehet továbbra is érkezett angliai és itáliai eredetűnek mondott posztó is — igencsak leszűkült, s szerénynek tűnik a késkínálat is.1002 Míg a behozatalról alkotható kép még csak bántóan hiányos, addig az itteni cserealkalmak — piacok, vásárok és sokadalmak — funkciójának meghatározása ezúttal is kifejezetten zavaros eredményekre vezet. A piacok funkciója az évszázadok folyamán nyilván keveset változott: a vásárnapokat leszámítva csak a helyi iparosoknál és kereskedőknél lehetett vásárolni, már ahol voltak ilyenek, s némi élelmiszert vásárolni a kirakodott helyi és környékbeli parasztasz998 GECSÉNYI 1993c, 103-104. 999 SZAKÁLY 1992b, 121., 124. és 152. 1000 PML Acta judicialia 1656: 4. 1001 GECSÉNYI 1993c, 109. és 9. sz. jegyz. 1002 IVÁNYOSI 1985, 305-312. és 236-238.
