Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
Ráckeviből a győri Újvárosba, 1637-ben pedig Decsi Pál és Poljányi György „szabadult meg”, úgymond „nagy szerencsén az pogány igájából, hozván feleségüket és gyermeküket”.983 Kereskedelmi ügyeletből is, hagyatékból is származhatott az az 1300 tallér, amelyet győri Mezei Mihály 1676-ban körösi Kis Szabó Mihályon keresett, aki viszont azt állította, hogy az összeget lerótta, s ami miatt már feltartóztatásokra is sor került.984 Ez, valamint az, hogy a győri harmincados kecskemétiek feljövetelét sürgette, a kereskedelmi kapcsolatot valószínűsíti. Győr és Pest-Pilis-Solt intenzív kapcsolatairól árulkodik, hogy 1648-ban az utóbbi helységei közül legalábbis Nagykőrös 10 forinttal hozzájárult az ottani templom építéséhez, s a nagyobb mezővárosokba gyakran hívtak győri kőműveseket, ha minőségi munkát kellett végezni.985 A fentiek természetesen nem jelentik azt, hogy a Pest-Pilis-Solt megyeiek a győri irány preferálása miatt felhagytak volna a Duna bal partján és attól északra lévő partnereikkel folytatott kereskedéssel. Az utóbbiakon kezdve: Batthyány Adám, a Kanizsával szembeni végvárak főkapitánya 1655-ben annak kapcsán mondta ki a kecskeméti tőzsérek szabad és békességes járáskeléshez való jogát, hogy kecskeméti Nagy Jánosnak valami pere volt komáromi Mészáros Mátyással és Csapó Andrással.986 Visszatérve Szarka és gulyása viszálykodásához, annak egyes menetei — valamikor 1635 után — Galgócon folytatódtak. Mivel a csaló gulyást — szökési kísérlet közben — a váci török harmincados vámkerülésen kapta, felkérte egykori alkalmazóját, hogy kezeskedjék érte, s miután az természetesen visszautasította kérését, a galgóci magisztrátussal lefoglaltatta Oláh István körösi nemes, valamint Tatár Máté és Ványi Ferenc ottani jobbágyok Galgócra hajtott marháját. Oláh azonban emlékezett a mintegy tíz évvel korábbi esetre, s felvilágosítása alapján a galgóci bíró anélkül hagyta futni őket, hogy tőlük kezességvállalást követelt volna. Az időközben eszerint galgóci polgárrá vált egykori gulyás erre adóslevelet hamisított Oláh nevére, s annak alapján 1659-ben börtönbe vettette őt. Oláhot egyébként 1657-ben a június 24-i szeredi vásárra igyekezve is „tetten érjük”, miközben kiderül róla, hogy — igaz, kényszerű — üzleti kapcsolatban állott egy érsekújvári katonával is.987 (A győriekkel egyébként ebben a térségben is találkozni lehetett: például a közeli, szintén híres vásáros helyként számon tartott Nyárhídon mutathatók ki.988) Természetesen nem hiányzott az itteni kapcsolódási pontok közül az északnyugat felé irányuló külkereskedelem központja, maga Nagyszombat sem. 1648-ban kecskeméti Szana Mihály 1900 juh gyapját adja el egy nagyszombati kereskedőnek, 1651-ben viszont ő maradt adós Nagyszombatban.989 Ide költözött a Kecskemétről 1639-ben viharos sebességgel távozott kecskeméti Latos István is, aki 1646-ban már maga is a hódoltsági barmok vásárlójaként lépett fel a pünkösdi galgóci vásáron. A nagykőrösi eladók sem a Szencen letétbe helyezett előleget, sem barmaik árát nem kapták meg, mire a szenei harmincados és ellenőre lépett fel a hódoltságiak képviselőjeként, s elvette Latostól a pozsonyi tőzsérek nála talált adóslevelét.990 (Ami alkalmasint arra is utalhat, hogy a kecskemétieknek pozsonyi kapcsolataik is voltak.) Egyelőre nem tudtuk eldönteni, hogy az a kecskeméti Deák Pál, aki saját 1677. évi állítása szerint évente több mint ezer marhát hajtott „a nyugat-magyarországi vásárokra”,991 hová hajtott. Valószínűleg persze Győrbe, ám ezt jelenleg nem tudjuk igazolni. Sem vele, sem a többi nagy kecskeméti puszta-bérlővel (Kalocsa Jánossal, Kamarás Ambrussal és Pathai Andrással), sem azzal az alsónémedi Tóth Gergellyel nem találkozunk a győri iratokban, aki nyilván nem azért tartott csaknem ezer marhát bérelt pusztáin, hogy azt a környéken árusítsa. Igencsak kíváncsiak lennénk arra is, hogy merre távoztak a Hódoltságból a valóságos puszta-birodalommal rendelkező kiskunhalasi Tegzes János és kompániájának állatai.992 Egy lévai vámjegyzék-kivonat szerint 1669-ben a kecskemétiek és a nagykőrösiek — köztük Kamarás Ambrus — valósággal nyüzsögnek az itteni vámnál, ami arra utal, hogy az északnyugatra irányuló hajtást Érsekújvár török kézre jutása (1663) sem akasztotta meg. A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 495 983 GyMSML Győr város Tanácskozási jkv. 1. köt. 332. és 353. 984 SZILÁDY-SZILÁGYI 1863,1. 15. 985 BOBROVSZKY 1980, 20. 986 HORNYIK 1860-1866, II. 484. (308. sz.). 987 SZAKÁLY 1992a, 607. 988 GECSÉNYI 1993c, 112. 989 BUZA-HOLOSOVÁ 1990, 115. (31. sz. jegyz.). 990 BUZA-HOLOSOVÁ 1990, 109-125., kereskedelmi ügyleteiről: 113-114. - A nagyszombatiak és ráckeviek közti rokoni kapcsolatokról 1. NÉMETH 1995, 115. (59. sz.). 991 Pusztabérleteiről 1. SZAKALY 1981, 410-431., passim. 992 SZAKALY 1992a, 608-609. „És mivel hogy azki az marhát felviszi, az adóslevelet annak az nevére veszik ki, így mi is mostan nem tudjuk, kié volt az csődör” - panaszolta 1582. március 18-án Oszmán váci harmincados (BÚZA 1984, 38.).
