Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)

Szakály Ferenc†: A hódolt megye története

cigányok és „kufárok” konkurenciája is sújtotta; ez utóbbiak például felvásárolták előlük a szenet.936

(Az 1660-as évektől a kovácsokat és a molnárokat is külön taxa terhelte, az összeírok azonban ezek összeírását nem vette valami komolyan. Pest megyében Kókán, Foton, Veresegyházán, Tótalmáson, Csabán, Sződön, Pécelen, Püspökhatvanon és Üllőn jelzett kovácsot, de a felmérést nemcsak nem folytatta, hanem az előbbieket is kihúzta.937)

Az asztalos árszabás némi bepillantást nyújt a mezővárosi lakóhelyiségekbe is. A legnagyobb helyet akkortájt is az asztal foglalta el, kivált, ha tizenkét személyt is köréje lehetett ültetni a „gyalult karszékek”-be. (A tizenkét emberre való asztal elkészítéséért 3 forint 60 dénárt kérhetett az asztalosmester.) A módosabb gazdák ekkortájt már nem a ládákra és a kemencepadkára hányt bőrökön, hanem — asszonyaikkal együtt — nyoszolyában pihenték ki a nap fáradalmait. Mivel szekrényárat nem említ a limitáció, nem nehéz eldönteni, mire szolgált a „festett dupla ajtó” és a „paraszt ajtó”. Árusítottak az asztalosok fűrészárut is; „fűrészes hasdeszká”-t szálanként, fenyődeszkát százasával. Hétköznap egyszerű fehér vászonabrosszal takarták le az asztalt, ünnepi alkalmakkor azonban a „kamukásan és egyéb virágosán szőtt abrosz” is előkerült a ládafiából; ezeket — az ágyneműnek valóval együtt — a helybéli takácsok állították elő.

A parasztpolgár — legyen bár „öreg szakállas” és „szakállatlan ifjú” ember vagy éppen gyermek — gyakorta mosatott fejet a borbélyoknál, de borotválásért már nem volt szokás hozzájuk fordulnia. Annál inkább, ha orvosi szolgálatokra (köpölyözésre vagy érvágásra) volt szükség. A borbélyok dolga volt a sebek ellátása is; ennek árát a bizottság nem szabta meg, hanem „magok Istenre tartó lelkek”-re bízta.

Bár a tímárok munkadíjáról nem esik szó a limitációban, nehezen tudjuk elképzelni, hogy akár a heves-külső-szolnoki, akár a pest-pilis-solti mezővárosokból teljességgel hiányoztak volna ennek a különösen „illatos” mesterségnek képviselői. (Gyöngyösön mindenesetre mégis számosán lehettek. 1612-ben ugyanis — a mészárosokkal együtt — ők is tiltakoztak amiatt, hogy „idegenek” is belekontárkodnak az ő mesterségükbe.)

A kecskeméti és nagykőrösi szappanoscéh 1642-ben Debrecenből kölcsönözött céhlevele az alábbi, a termelés és az értékesítés módjára utaló érdemi pontokat tartalmazza: „12. A sokadalomban egy szappanos szekér mellett csak egy szekéren legyen szabad árulni, amellett egy melléje fogadott asszonyember is lehessen.” „21. Az szappan táblájának mind hosszúságát, szélességét és temérdekségét a két céhmester intézze meg, senki kisebben csinálni nem merje, ha kisebben csinálja, két forinttal büntettessék.” „23. Amely mester szappant főz, a céhmes- temek hírré tegye; ha hitvánnak találtatik, két forinttal büntettessék és a szappant újonnan főzze, ha piacon találja a hitván szappant, azt is újonnan főzze és két forinttal büntettessék.” „28. Idegen és kívül való ember a szappanfőző mesterek ellen faggyat meg ne vehessen, ha megvenné, tőle elvehesse, és amennyin megvette, tartozzék az árát megadni.” „36. Ha a mesterek közül széksó nélkül megszükölködik, kimehessen és húsz vékáig vehessen és hozhasson; ha különben cselekednék, két forint a bírsága.”938

Ehelyütt szívesen adnánk a 16. századihoz hasonló áttekintést a megye malmokkal való ellátottságáról, a dikajegyzékek készítői azonban, sajnos, nem vették komolyan az ezek ösz- szeszámlálására vonatkozó kötelezettségüket. Az első pillantásra úgy tűnik, az 1635. évi készítője jó munkát végzett, ha azonban észrevesszük, hogy Kecskeméten egyetlen malmot sem regisztrált, Ceglédnél pedig 4 dunai malmot emleget, úgy mind a teljességet, mind a pontosságot illetően kétségeink támadnak többi adata (Váchartyán: 1, Fót: 2, Sződ: 1, Dömsöd: 1 dunai, Pataj: 2 dunai, Pusztaszentmiklós: 1, Ráckevi: 4 dunai) iránt is.939 Az 1678. évi dikátor ötletszerűen megjegyezte ugyan, hogy a váci molnárok fizetési kötelezettsége 3 forint, másutt azonban nem tért ki rájuk.940 Lelkiismeretesebb volt a váci püspökség 1653. évi — egyébként is rengeteg érdekes apróságot tartalmazó — urbáriumának készítője. Vácnál nagyszámú malomról emlékezik meg (molas copiosas), a korábban óriás-malmairól híres Verőcén két malmot említ: az egyik a Dunán, a másik egy patakon működött. Veresegyházon négy malom állott; kettő a közösség, kettő magánszemélyek tulajdonában volt.941 Aztán mintha megfeledkeznék

936 HORNYIK 1860-1866, П. 314-317. (52-55. sz-ok).

937 SZAKÁLY 1995a, 82.

938 HORNYIK 1860-1866, II. 323., 325-327.

939 SZAKÁLY 1995a, 68-71. 0/16. sz.).

940 SZAKÁLY 1995a, 96.

941 TRINGLI 1989, 124-135. passim.

490 SZAKÁLY FERENC