Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)

Szakály Ferenc†: A hódolt megye története

448 SZAKÁLY FERENC tékes vármegyével egyaránt kivizsgáltatta, vagy a kettőt közös eljárásra utasította. Bár a megbízó hatóságokat sokáig a hiteleshely nevében és annak pecsétje alatt tudósították, az eljáró személy mindig is az, úgymond, a központból kiküldött királyi, illetve a vármegyei ember volt. Az egyházi testületek megtizedelődésével a fejlődés természetesen haladt a vár­megyei részvétel megerősödése irányába. Olyannyira, hogy — bár a birtokba iktatáshoz to­vábbra is szükség volt a hiteleshelyi közreműködésre — a 17. századi Pest-Pilis-Soltban már alig akad példa arra, hogy helyismeretet igénylő vizsgálatokat ne a vármegye bonyolította volna le. Alighanem az ennek során kialakult mechanizmus hatékonysága győzhette meg a királyi udvart arról, hogy a nemesi vármegyéket — afféle középfokú végrehajtó szervként — beépítheti a kormányzatba is. Az universitas nobilium volt a felsőbb — országgyűlési és azon kívüli — végzések közzétételére alkalmas fórum is. A feladatok súlypontozása a 17. századra sem változott meg alapvetően. Mindeközben a valódi hivatalként működő központi kormányszervek (Magyar Kancellária, a Magyar és — közbejöttével esetleg — az Udvari Kamara, az Udvari Haditanács) és a rendi főméltóságok (nádor, királyi helytartó, helytartóság, országbíró stb.) egyre több, eredeti tevékenységüktől idegen igazgatási és adóztatási feladatot zúdítottak az universitasokra. Nem tehettek másként, hiszen közülük csupán a kamarai és a hadi adminisztráció rendelkezett valaminő helyi appa­rátussal.751 A területükről elmenekült vármegyék e téren sem részesültek semminő megkü­lönböztetésben, könnyítésben; ugyanazon funkciókat kellett ellátniuk, mint a többieknek. (Alighanem a felső nyomás növekedése is hozzájárult a menekült vármegyék újjászerveződé­séhez és ahhoz, hogy időhaladtával azok a velük szomszédos — de tisztikarral nem rendelkező — megyék területére is kiterjesszék befolyásukat.) Visszatérve az alapfeladatra: a ránk maradt pest-pihs-solti jegyzőkönyvek bejegyzéseinek túlnyomó része — még a „rendes” vármegyéknél megszokottnál is nagyobb arányban — még mindig birtokjogi természetű. Ez az első pillantásra természetesnek látszik, kevésbé tarthatjuk azonban annak, ha figyelembe vesszük az információ-szerzés megnehezedését. A királyi ma­gyarországi vármegyékben a szolgabírák és esküdtek szemrevételezéssel (occulata revisio) könnyűszerrel meggyőződhettek egyes kijelentések igazságtartalmáról, vagy amennyiben az ügy bonyolultabb volt — s az ilyenek voltak többségben —, minden további nélkül kifaggat­hatták a környékbeli nemes és nem nemes lakosságot.752 A menekült vármegyék ezzel a lehetőséggel természetesen — mint látni fogjuk — csak korlátozottan rendelkeztek. Lett légyen is a török adminisztráció bárminő nagyvonalú a ma­gyar behatolások kérdésében, azt persze nem engedhette, hogy a megszállt területen a meg­szüntetett intézmények a maguk teljességében újraszülessenek, s továbbra is úgy működjenek, mintha a megszállók ott sem volnának. Hébe-hóba persze a 16. században is akadt egy-két olyan vakmerő vármegyei tisztségviselő, aki bemerészkedett a Hódoltságba s ott határokat igazgatott, tanúvallatást folytatott, ám e kísérletek kis területre korlátozódtak s számuk el­hanyagolható maradt az önkormányzat rengeteg teendője között.753 A 17. század első évtizedeiben a magukra találó vármegyék vezetősége először olyképen vélte áthidalhatónak ezt a problémát, hogy a Hódoltságból felrendelte jobbágyait, és a dön­téshez szükséges információkat székhelyén szedte ki tőlük. Ez az eljárás azonban, úgy tűnik, nehézkesnek és kevésbé célravezetőnek bizonyult (bár végül is sohasem szűnt meg teljesség­gel).754 Arról nem is beszélve, hogy az egyes esetekben elengedhetetlen occulata revisiot nem pótolhatta, s így az ilyen alapon keletkezett ítéletek könnyen támadhatóvá váltak. Ez kényszerítette a menekült vármegyéket arra, hogy létrehozzák azt a — legteljesebben Heves-Külső-Szolnok és Pest-Pilis-Solt megyében kiépült — új szervezetet, amelyet a továbbiakban a „nemesi vármegye hódoltsági tagozat”-ának nevezünk. A lehetőséget két már tárgyalt társadalmi jelenség: a Hódolt­ságban maradt kisnemesek öntudatra ébredése és az ármális-vásárlás elterjedése szolgáltatta. 751 EMBER 1946, 204-239. 752 Vb. Gömör, Győr, Sopron, Szabolcs, Tolna, Vas, Zala, Zemplén vármegyék közgyűlési jegyzőkönyveinek eddig megjelent regesztakiadványaival, amelyeknek részletezésére itt nem térünk ki. Felsorolásuk megtalálható: BOROSY- KISFALUDY-SZABÓ 1989-1996, VI. 327-332. 753 SZAKÁLY 1991, 164-165. és 171. 754 PML Acta judicialia (a század első felében jószerivel csak ilyenek akadnak a tanúvallatási jegyzőkönyvek sorozatában).

Next

/
Oldalképek
Tartalom