Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
426 SZAKÁLY FERENC Az egyszerű summa-növekedésnél is nagyobb veszélyt jelentett, hogy ha a földesúr különböző — először rendszerint alkalminak álcázott — terményadó- és munkavégzés-követelésekkel lépett fel. Helyenként — bár nem feltétlenül a mi területünkön — ez odáig terjedt, hogy a summa átalakult kollektív cenzus-váltsággá. Nagy csapás volt egy erőszakos és gátlástalan tiszttartó, aki megbízója mellett, sőt gyakran ahelyett, a saját zsebét is igyekezett megtölteni. A kerepesiek egri tiszttartója, Újhelyi János 1582 és 1584 között nem kevesebb, mint huszonöt alkalommal rendelte fel a soros bírót, ami a közösségnek 110 forintjába került. A kerepesiek nem magát a felrendelés tényét és az egyébként tetemes kiadásokat nehezményezték, hanem azt, hogy Újhelyi szemérmetlenül fosztogatta őket. Hol a házánál rendezett vendégeskedés, hol magánbevásárlásai költségét fizettette ki a felrendelt bíróval, s csupán egy napos késésért 10 forint bírsággal sújtotta.633 Bár merőben más státuszban voltak Nagymaros már említett officiálisai — a főrangú Forgách Imre és a végvári kapitány Vratkovics (Rácz) Pál — ez a mezőváros szempontjából egyre ment, hiszen a tulajdonképpen földesúri jogokkal felruházott haszonélvezők ritkán védelmezték, de annál sűrűbben sújtották őket: hol lefogással, hol külön kívánságokkal.634 Végezetül itt is meg kell említenünk, hogy a török őrségek árnyékában élő magyar közösségek itt is éppúgy fizettek, mint másutt. Budáról és Pestről joggal gondolhatnánk, hogy a magyarországi hódoltság centrumaként eleve megmenekedtek a magyar adótól. Megmene- kedtek, de nem azért, mert a legelszántabb végváriak sem mertek hozzájuk nyúlni, hanem azért, mert a magyar jog szerint is adómentességet élveztek. Ezt onnan tudjuk, hogy Pálffy Miklós 1585-ben mégis kirendelte a budai, pesti és váci ácsokat a komáromi híd helyreállítására635 A magyar fél ugyanis rendelkezett egy olyan eszközzel, amit mindig — következésképp a budaiakkal és pestiekkel szemben is — bevethetett. Ha adóra akarták őket kényszeríteni őket, mindaddig lefogták a királyi Magyarország területére lépett kereskedőiket, amíg jobb belátásra nem tértek. Mint ahogy a Nagyszombathoz kötődő szoros kereskedelmi kapcsolatok nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy a váci vár külvárosába szorított magyarok is oly kezes adózónak bizonyultak.636 VIII. A HOSSZÚ HÁBORÚ KATASZTRÓFÁJA (1593-1606). ÚJJÁTELEPÜLÉS ÉS PUSZTULÁS A 17. SZÁZADBAN 1. A megyéinket érintő hadjárások, várostromok és következményeik Ahhoz mérve, hogy megyéink közül Pest északi része és az egész Pilis viszonylag közel esett a török-Habsburg határhoz, a 16-17. század fordulóján lezajlott ún. „tizenötéves háború” (1593-1606) meglepően kevés változást hozott a várak birtoklásában.637 Pedig kísérlet volt elegendő a status quo megváltoztatására. Ezeket a magyar seregek 1593. november-decemberi nógrádi offenzívája nyitotta meg, amely — Buják, Hollókő, Drégely Palánk, Szécsény stb. visz- szavételével — tartósan „behorpasztotta” Buda gondosan kiépített „védősisakjának” északi szektorát. Még ezeknél is jelentősebb következményekkel járt a Budához legközelebb eső Nógrád visszavétele (1594. március 10.), amelyet utóbb a földesúr, a váci püspökség gazdasági adminisztrációja afféle ellenőrzési pontként és hódoltság-adóztatási bázisként használt. A török hadvezetés — bár 1597-ben a másodvezír próbálkozott visszavételével, ám október 6-án súlyos vereséget szenvedett a kor legnagyobb magyar hadvezérétől, gróf Pálffy Miklós esztergomi főkapitánytól — viszonylag kevés erőfeszítést tett a status quo helyreállítására, ami már csak azért is szembetűnő, mert a megnevezett várak török birtoklása közvetlenül veszélyeztethette a bányavárosokat. Ennek kézenfekvő oka az, hogy a császári hadak a következő években még érzékenyebb ponton támadták Buda védövezetét. Az 1594. évi sikertelen ostrom (május 4 - június 29.) követően 1595-ben — harmincöt napos vívás (június 29 - szeptember 3.) után — keresztény kézre került a Budát nyugat felől közelítő szárazföldi és vízi utakat ellenőrző Esztergom, Buda védelmének legkritikusabb pontja. E fontos vár tíz esztendő múlva került vissza a 633 SZAKÁLY 1981, 133. és 140. 634 Vó. SZAKÁLY 1995d, 231-235. 635 JEDLICSKA 1897, 162. (160. sz.). 636 SZAKÁLY 1995d, 245-255. passim. 637 Alábbi fejtegetéseink — jobb híján — a négykötetes Magyarország történeti kronológiája adatain alapulnak, jóllehet abban magunk is számos helyen észleltünk hibákat. A különösen kínosakra természetesen utalni fogunk, miként utalunk az elbeszélt eseményekkel kapcsolatos újabb szakirodalmi fejleményekre is.
