Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
418 SZAKÁLY FERENC vattam. De nem tértem haza addig, míg Erdélynek és a Székelyföldnek minden nevezetes városát, le egészen Moldváig, be nem jártam és Kaplyáni Tamást Váradról magammal nem vittem szülővárosom iskolájának igazgatására. 0 akkor Sásvári Gergely alatt főleg a görög nyelvben és a költészetben képezte magát. [...] És midőn ily módon mindezeket Isten segedelmével elvégeztem és atyámnak igen nagy örömére elmondtam, Béllyeinek és a helység polgárainak ismételt kérésére legalább fél évre átvettem Jászberényben az iskola vezetését. [...] Miután Jászberényben félévi szolgálatomat bevégeztem, és nem sokkal Kaplyánit is a maga éve után testvére, Péter deák, a királyi bányák kezelője Keviből Erdélybe hívta, így szülőföldem iskolájának szolgálatát újból felvállaltam [,..]”586 Miután a magyar iskolarendszer korabeli felépítése jól ismert, s nincs okunk azt gondolni, hogy a Pest megyei tanodák rendszere eltért volna ettől, csupán egy megjegyzésre szorítkozunk. Dacára a kiváló tanerőknek a ráckevi iskola nem vált igazán híres intézménnyé, a jelek szerint a környék kiemelkedő oktatási központja a ceglédi gimnázium volt, amely kiemelkedően sok helybéli fiatalt tudott megnyerni a lelkészi és iskolamesteri pályának,587 s amely akár valamelyik főiskola (a pataki vagy a debreceni) partikulája (gyakorló iskolája) lehetett. VII. MAGYAR ADÓZTATÁS Bár attól a ténytől, hogy az ország középső részét a törökök elfoglalták, sőt a megszállt terület állandóan növekedett, nem lehetett egyszerűen eltekinteni, a magyar állam, az adóztatási joggal felruházott katolikus egyház és a magánbirtokos egyáltalán nem kívánta levonni az ebből fakadó legkézenfekvőbb következtetéseket sem. Ezt a tényt már fentebb is jeleztük, igazi súlyt azonban az adott neki, hogy a magyar király követei — jelenlétüket ezáltal átmenetinek nyilvánítva — már az első béketárgyalásokon a törökök tudtára hozták, hogy továbbra is adóztatni kívánják az ottani alattvalóikat. Méghozzá nem annak a 30 000 aranyforintnak ellenértékeként, amelyet Bécs 1606-ig évről évre befizetett a Portára — ezt a királyi Magyarország feletti uralomért lerótt ajándéknak tekintették —, hanem egyszerűen azért, mert pusztán a katonai foglalással nem enyésztek el az ottani nemesi jogok, következésképp az államnak az országgyűlés által megszavazott dika, az egyházi tized és a szokványos magánföldesúri adóféleségek behajtásának joga sem. Ez a felfogás nyilvánvalóan azon a rendkívül gyorsan jelentkező felismerésen alapult, hogy a hódítók nyomasztó katonai erőfölényük ellenére sem képesek kizárni saját területükről a magyar végvári katonaságot, amelynek tagjai kisebb-nagyobb csoportokban úgy jártak-keltek a Hódoltságban, mintha a török ott sem lenne. (Ugyanez vonatkozik természetesen a másik félre is, azon azonban, hogy a török végváriaknak módjukban állott a magyar végvárak háta mögött is terjeszkedni — az általuk itt birtokolt részeket „hódoltsági peremvidéknek” nevezzük — az adott erőviszonyok között semmi cso- dálnivaló nincsen.)588 Itt helyénvaló lenne hosszan ismertetni a magyar portyák behatolásának módját, mélységét, a Hódoltságban végrehajtott cselekedeteit stb.589 Adalék volna bőségesen, hiszen a budai pasák nagy számban ránk maradt levelei időről időre hosszú sérelmi listákkal szolgálnak,590 s készültek olyan speciális felmérések is, amelyek a kölcsönös kihágások feltárását célozták,591 s valóban itt volna az ideje annak, hogy valaki vegye a fáradságot és tüzetesen feldolgozza és értékelje ezeket. Egyelőre azonban érjük be azzal, hogy — mintegy a kezdeteket regisztrálandó — megemlítsük: Dobó István frissen kinevezett egri prefektus emberei már 1548-ban Baja környékén fosztogattak és adóztattak, jóllehet, mintegy 200 kilométeres útjuk már akkor is török várakkal jól megrakott területen át vezetett.592 Végül a megszállók fáradtak bele a kölcsönös vádaskodásba, s beérték volna azzal is, ha a magyar katonaság bejárását bizonyos korlátok között 586 Skaricza M.: Stephani Szegedi vita. (KATHONA 1974, 133., 135. és 136.). 587 A fentiekben felsoroltakon ceglédi származású volt a ceglédi-nyársapáti perben tanúskodó 28 éves ócsai lelkész is (ÉRI 1962, 188.). 588 A fogalom tisztázását 1. SZAKALY 1981, 23-29. 589 Ezt Takáts Sándor részben persze már megtette, 1. A török portya és a magyar portya, Vásárütés, Török-magyar szokások a végeken és A hadi kótyavetye a török világban c. tanulmányait (TAKATS 1915-1917,1. 336-359., 359-375., II. 213-239. és III. 136-178.). 590 TAKÁTS-ECKHART-SZEKFŰ 1915-1917, passim. 591 Vó. pl. ÖStA HHStA Turcica Karton 43. Konv. A. 1580. Nov-Dez. ff. 25-32., ÖStA KA Hofkammer-ratakten Exp. 1589. Aug. N 88., ill. 1591. Dez. N 41. 592 1548. október 18. és október 23: Tujgun budai pasa panasza és Dobó válasza (HIL TGy, 1548. N 13-14.).
