Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 417 lutheránus vagy helvét lelkészek körében, akikhez nyilván eljutott már a híre, milyen kemény ellenfelek a szent iratokban páratlanul jártas antitrinitáriusok. Trombitás provokációja ellen a hatóságoknál és az országgyűlésnél kerestek védelmet; annyiban kétségkívül sikerrel, hogy végül is nem kellett kiállniuk — az egyébként ismeretlen helyre, meglehet, egyenest Nagymarosra kitűzött — megmérettetésre. Trombitásnak így aztán végül csupán a budai pasa botja alá tartozó baranyai helvét lelkészeket sikerült 1575 elején, Budán a pasa személyes elnöklete alatt tartott disputációra kényszerítenie. Az alkalmat Veresmarti Illés baranyai püspök és tanácsadói kínálták fel, amikor is a török hatóságokkal elrekkentették a Baranyába nem rég érkezett antitrinitárius hittérítőt, Alvinczi Györgyöt. Bár az 1575. februárjában megrendezett hitvita a disputálás szabályainak megfelelően ment végbe, az egészre rávetült a budai pasa és Trombitás közismerten bensőséges kapcsolatának árnyéka. Ahogy az várható volt, a pasa a helvéteket nyilvánította vesztesnek, s súlyos váltságot szabott ki életük meghagyása fejében. (Egyes hírek szerint azért, mert maguk, a Csapó mellé felzárkózott baranyai antitrinitáriusok sem kívánták megtorlás-szerű ítélettel súlyosbítani a bonyolult baranyai helyzetet.) A vesztesek ennek ellenére pártosságot és visszaélést emlegettek, s Skaricza még 1588-ban is felemlegette, hogy a felsorakozott erők egyenetlenek voltak. Trombitás 1578 elején menekülésszerűen Nagyszombatba költözött, a közösség azonban kitartott a Veresmartiék által egyszerűen csak „Trombitás papjá”-nak emlegetett antitrinitárius lelkész mellett, jóllehet annak jelenléte katonai megtorlást vont a városra. Olyannyira megbíztak benne és kapcsolataiban, hogy 1579/1580 fordulóján őt küldték a Portára — meglehetősen nehezen értelmezhető — ügyes-bajos dolgaik elintézésére. Aztán nem hallunk többet róla, 1587-ben pedig már a heves helvét lelkipásztort — a budai hitvita egyik kárvallottját — találjuk a nagymarosi lelkészi tisztben.580 A Szentháromság-tagadó „epizód”, úgy tűnik, éppoly gyorsan feledésbe merült, mint amilyen váratlan volt feltűnése is.581 5. Iskoláztatás Közismert, hogy a reformáció rendkívül nagy súlyt helyezett a helyi iskolára és általában is színvonalas iskolarendszer fenntartására. (Amiben egyébként közel sem tért el annyira a katolikus gyakorlattól, mint azt túlhangsúlyozni szokták.582) 17. századi analógiák alapján feltételezzük, hogy le egészen a legkisebb falvakig, a közösségek már ekkor is komoly erőfeszítéseket tettek megfelelő tanító beszerzésére.583 A nagyobb települések meg igyekeztek a legjobb forrásból, a sárospataki és a debreceni főiskolát elvégzettek közül meríteni.584 A többség persze alapismereteket nyújtó elemi (triviális) iskola volt, a nagyobb mezővárosokban, úgy tűnik, hatéves gimnázium működött, amelyben nemcsak latint, hanem görögöt is lehetett tanulni. Nyilván egyik iskolatípusnak sem használt persze, hogy a tanítók egy évre szerződtek, s annak leteltével általában valóban tovább is álltak valamelyik honi főiskola (a debreceni, sárospataki, kolozsvári), ha azokat már megjárták, esetleg a külhoni univerzitások felé.585 Tudnivaló persze, hogy a legjelentősebb iskolák is egy, esetleg — rendszerint időlegesen — két tanerősek voltak. A nagy települések iskoláit is olyan szerényen ellátottnak és felszereltnek kell elképzelnünk, amilyennek a ráckevit Skaricza gondos beszámolója alapján megismerjük: „A kevi iskolát abban az időben nagy dicsérettel és népes látogatottsággal a dialektikában és a görög tudományban jártas Szebeni János igazgatta. Én [1564-ben] Pestről az egy évi szolgálat bevégzése után Szegedi tanácsára őmellé lejövén, megosztott közös lakásban asztaltárs lettem... Ez esztendő [1566] tavaszán tanulmányaim számára nagyobb helyet keresvén Szegedi tanácsára Erdélybe mentem [...], hol egy évet [Kolozsvárt] az igen megbízható és nagytudományú Károlyi Péter tanítósága alatt töltöttem. Majd Szegedi és szülővárosom levele által hazahí580 SZAKÁLY 1995d, 153., 229., 326. és 373. 581 Az egész történetet 1. SZAKALY 1995d, 296-325. 682 Vó. DEBRECEN 1984, I. 573. 583 SZAKÁLY 1984a, 265. 584 Nagykőrös követsége minden évben megtette az utat Debrecenbe, néha Patakra új tanítót hozni, 1. SZILÁDY- SZILÁGYI 1863, I. 21., 23., 35., 41., 88., 93. és 142., ül. I. 123. és 156. (17. századi példák). 585 Vq SZAKALY 1984a, 263-264. (miskolci példa).
