Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 387 főbíró- és esküdt-„névsora” is. Egyfelől amiatt, hogy Szana Mihály jelen ismereteink szerint legkevesebb három ízben töltötte be a főbíró tisztét,365 másfelől pedig amiatt, mert az esküdtek sorában is rábukkanunk ismétlődő családnévre (Ágoston, Végh),366 illetve olyan esküdtre, akivel más esztendőben főbíróként találkozunk.367 Kecskeméten a kézművesség képviselői is helyet kaphattak a városvezetésben.368 369 (Nem elképzelhetetlen, hogy ez egy folyamat, a kézművesek emancipálódásának jele, hiszen a céhek szaporodása önmagában is utalhat erre.) Bár Szana Mihály és az 1564. évi főbíró, Végh Mihály posztóimportőrként kerül szemeink elé,369 a jelek szerint itt sem a nagykereskedők,370 hanem a gazdálkodók alkották a magisztrátus gerincét. Míg ugyanis a tucatnyi főbíró- és esküdt név közül egy sem köszön vissza a fentebb már hasznosított ráckevi, a váci és az érsekújvári vámjegyzékekből, addig az Ágoston család — közülük János 1564-ben a pápisták szószólójaként kerül a szemünk elé — 1562-ben előkelő helyet foglalt el a juhosgazdák rangsorában, amelyben a Végh család — köztük 1562-ben a főbíróval azonosítható, pusztabérlőként is előkerülő Végh Mihály — is előkelő helyen képviseltette magát. Már elébb, a kereskedelmi viszonyok tárgyalásánál is utaltunk arra, hogy a hatalmas 16. századi Pest megyei személynév-anyagból egyelőre nemigen rajzolódnak ki tipikusként felmutatható életpályák. (Nyilván másként lenne ez, ha már hozzáférhetőek lennének az 1580. és 1590. budai szandzsák-összeírások személynevei is.) így aztán itt egy olyan pályaképet mutatunk be, amely nem annyira a tipikusabb, hanem a hódoltsági körülmények között elérhető csúcsot jelzi: nagymarosi Trombitás Jánosét, akiről a bécsi központi szervek levéltáraiban egymagában több adat maradt fenn, mint nem egy hatalmas mezővárosról, például Debrecenről vagy Kecskemétről.371 A nemes származású Trombitás — Péter nevű bátyjával — valamikor 1546 és 1559 között költözött (vagy költözött vissza) a Dunakanyarbeli kisvárosba, feltehetőleg valahonnét a bányavárosok környékéről, ahol apjuk korábban valamilyen tisztségben Ferdinánd királyt szolgálta, s ahol (közelebbről Bakabányán) maradt testvérük. A Trombitás testvérek gazdasági tevékenységének nyomára először 1563-ban a váci török harmincadnál bőrgyűjtőként és -kereskedőként bukkanunk elenyésző tételekkel. Az elkövetkező évtized folyamán a Trombitáscég hihetetlenül gyors fejlődésen ment keresztül. (Bár persze nem zárható ki az sem, hogy a vállalkozás már az 1560-as évek derekán is nagyobb szabású volt, mint amilyennek azt a váci vámnaplók tükrözik.) Nagymaroson — amely nem annyira kiterjedt kereskedelmi kapcsolatairól, mint inkább szőlőműveléséről volt nevezetes — rajtuk kívül is akadt néhány kereskedő, legkésőbb az 1570-es évek elejére valósággal kisajátították maguknak a mezőváros kapcsolatait meghatározó pesti-váci és nagyszombati relációt, sőt azokat néhány esztendővel később egyfelől Erdélyig,372 másfelől a Hódoltság mélyén fekvő Pécsig terjesztették ki. A Trombitás fivérek által folytatott kereskedés nagyságrendjét érzékeltetendő ide iktatjuk, hogy 1573-ban 17 000 forintot követeltek szállításaik fejében két nagyszombati kereskedőn, 1573/1574 for365 1577/78: SAT Nagyszombat város levéltára, Misszilisek 1577. július 13. (vő. BÚZA 1984, 38.), 1578. január 28.; 1581/82: SAT Nagyszombat város levéltára, Misszilisek 1581. június 14., 1591/92: SZABÓ 1938, 234. (93. sz.); 1575-ben „esküdt bíró”-ként szolgáltatta be Kecskemét árendáját (SZAKALY 1995a, 122.). 366 Az ötvösök 1557. szeptember 18-i céhlevele a főbírón kívül, többek közt, Ágoston Pált és Végh Jánost, „az több polgárok közül” Ágoston Jánost említi (HORNYIK 1860-1866, II. 271., 35. sz.). 1564-ben a pápisták képviselői között Ágoston János és Végh Pál „a kecskeméti esküdt bírák és polgárok, pápista hitön valók” szerepelnek (HORNYIK 1860-1866, П. 225., 1. sz.); Végh Mihály 1578-ban esküdtként kerül elő, 1. OAT Nagyszombat város lt. Misszilisek 1578. január 28. (idézett levél). 367 végh Mihály 1564-ben töltötte be a főbírói tisztet, az ő házában kelt a kecskeméti katolikusok és protestánsok egyezséglevele (HORNYIK 1860-1862, II. 225., 1. sz.). - Bár az említett Ágoston János nem az ő fia volt (vö. MÉSZÁROS 1979, 227.), itt kell megjegyezni, hogy az 1667/58. évi főbírót Ágoston Albertnek hívták (HORNYIK 1860-1866, П. 271. (ötvös céhlevél). 368 Az 1581/82. és az 1582/83. évben Ötvös Antalt Szabó Ágoston váltotta a bírói tisztben (SZAKALY 1995a, 51. és 55.); 1599-ben Szabó Péternek, 1600-ban Varga Ferencnek hívták a főbírót (HORNYIK 1860-1866, II. 44. és 55.). 369 Ő a jelek szerint nem lehet azonos a később főbíróságot viselt Végh Mihállyal, mivel csupán 1559-től fogva szerepel a helyi török adóösszeírásokban (MÉSZÁROS 1979, 271.). 370 MÉSZÁROS 1979, 142-143. és 86-88. 371 SZAKALY 1995d, 219-387. - A Nagymarosra vonatkozó adatok rendkívül nagy számát az magyarázza, hogy királyi mezőváros lévén, a Magyar Kamara kezelésében állott, amely gyakorta kapott segélykérő levelet a közösségtől s gyakran föllépett annak érdekében. 372 Tanulmányunk megjelenése óta újabb adalék került elő Trombitás debreceni kapcsolataihoz: 1575. május 21-én Erszénygyártó Szakállas János és felesége megesküdött, hogy nincs náluk Trombitás ezüst pohara (DVMJkv 1575. 558/2. sz.).
