Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 357 a gazdaság-, hanem társadalomtörténeti kutatásoknak is. Ahol viszont juhadót szedtek, a betervezett összeg maga elárulja, hogy a település juhtartása milyen szinten állott, lévén еёУ-еёУ juh földesúri járadéka egy-egy akcse.165 A nem saját határban legeltetett nyájak után, legelőadó címén, egy juhot kellett beszolgáltatni. Egyes helyeken a bevételek között „akola- dóról”, illetve „bárányelletési illeték”-ről is szó esik.166 Bár tudható, hogy akoladót a falut körülvevő övezetben teleltetett juhok után szedték, illetve az elletési illeték megfelelője volt,167 még kiderítésre vár, hogy ez miben és miért különbözött az általános juhadóztatási gyakorlattól. Bármily csábító is a lehetőség, a juhtenyésztés részleteibe sem mélyedhetünk bele, s ezúttal is be kell érnünk a kész eredményekkel. Mészáros László a budai szandzsák — tehát nemcsak a későbbi Pest-Pilis-Solt megye — mezővárosaiban 1562-ben kereken 25 000 darab juhval számol,168 ami az azokban összeírt 1820, kerekítéssel élve: 2000 háztartásra kivetítve háztartásonként 12 darabos átlagot jelent. Hasonló arányszámok mutathatók ki számos e szandzsákbeb faluban is. Bár azt várnók, hogy a Duna-Tisza közén délnek haladva egyre nagyobb volumenű juhtartással találkozunk, a szegedi szandzsák kalocsai (majd kalocsai és solti) náhijéjában 1546-ban csak minden [második? - A szerk.] helységben,169 1560-ban pedig a települések 36,9, illetve 51,6%-ában találunk juhtenyésztésre utaló adatokat.170 Bár természetesen mindenütt elő-előfordul egy-egy gazda kezén 50 darabos körüli nyáj is, úgy tűnik, 100 alatt nem volt érdemes vele foglalkozni. Legalábbis ez derül ki Kecskemét juhállományának reprezentatívnak tetsző 1562. évi megoszlásából:171 Gazdák száma A kategóriába tartozó juhok száma Egy gazdára jutó juhok aránya Egy gazdára jutó juhok száma átlagosan 100 db-ig 5 500 3,8% 100 101-150 4 425 4.1% 106 151-200 9 1 728 16,5% 192 201-250 8 1 808 17,3% 226 251-300 3 875 8,4% 291 301-350 3 1 005 9,6% 335 351-400 3 1 200 11,5% 400 401-450 2 830 7,9% 415 451-500501-550 3 1 572 15,0% 524 551-600 1 600 5,7% 600 összesen 41 10 543254 Káldy-Nagy Gyula hatalmas adattárát áttekintve kiderül, hogy Kecskemét volt a Duna- Tisza köze messze kiemelkedően legjelentősebb juhtenyésztő központja, amiből egyszersmind az is következik, hogy arányai nem általánosíthatóak további ellenőrzés nélkül. Ezért kontroll gyanánt megvizsgáltuk néhány olyan környékbeli falu — Előszállás, Tiszakürt, Mizse, Páka és Szentkirály172 — juhtenyésztésnek adatait is. (Az 1. oszlopban a kategóriába tartozó tenyésztők számát, a 2.-ban a kezükön összeírt juhok számát, a 3.-ban egy-egy tenyésztőre eső átlagos juhszámot találja az olvasó.) 1546 1559 1 2 3 1 2 3 50-ig 7 275 (7,0%) 39 1 5 (1,2 ) 50 51-100 1 100 (3,9%) 100 9 800(19,7%) 88 101-150 7 1050 (26,7%) 150 5 900(22,2%) 200 151-200 7 1555 (39,6%) 222 6 1200(29,6%) 200 201-250 1 250 (6,4%) 250 3 750 (18,5%) 250 165 KÁLDY-NAGY 1970b, 35-36. 166 Akoladót találunk Cegléden 1546-ban és 1562-ben, Dunaharasztiban 1590-ben, Tiszajenőn 1546-ban, elletési illetéket Kiscsabán és Kocséron 1562-1590-ben, Pákán 1562-ben, Vácszentlászlón 1562-1590-ben, 1. KÁLDY-NAGY 1985, 165., 292. és 329., Ш. 365., 378., 500. és 574. 167 Erről Ceglédnél olvashatunk, 1. KÁLDYNAGY 1985, 165. 168 MÉSZÁROS 1979, 85. 169 VASS 1979 alapján. 170 VASS 1980 alapján. 171 MÉSZÁROS 1979, 88. 172 KÁLDY-NAGY 1985, 227., 394., 434., 476. és 570.
