Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
344 SZAKÁLY FERENC körzetek közé tartozott. Ebben nyilván a középkori ország legnagyobb testvérvárosa közelségének hatását kell felismernünk, ami egyébként más tekintetben is torzítólag hatott a környékbeli gazdasági szervezetre. Ezen magyarázatot támogatják azon számadatok, miszerint a nem éppen városairól híres solti Duna-szakasz már kívül esett Buda hatáskörzetén. Paradox módon jóval városiasodottabbnak tűnik: a „városlakók” arányszáma, mely 1546-tól 1578-ig 15%-ról 50% fölé emelkedett. Ez még akkor is szembetűnő, ha a magas arányszámot részben a sok törpe-falu (is) magyarázza: 1546 1560 1570 1578 Dunapataj 53 159 178 160 Fájsz 90 178 154 128 Solt 118 168 179 176 összesen: 261 505 511 464 Foktővel együtt: 104 284 234 203 összesen: 365 789 745 667 az összes háztartásfő %-ában: 15,9 357 41,8 56,4 Ezek az arányszámok azt mutatják, hogy Káldy-Nagy Gyula által Kecskemét és a hat Káta példáján illusztrált kiegyenlítődési tendencia nem érvényesült. Éppen ellenkezőleg: a kis falvakból évről-évre többen húzódtak be a védettebb nagy településekre. Pest, Pilis és Solt megye háztartásai a 16. századi török adóösszeírásokban О 41 háztartás alatt О 41— 50 háztartás kozott Д 51 —60 háztartás között 61 — 70 háztartás kozott 71—80 háztartás kozott 81 —90 háztartás kozott 91—100 háztartás kozott 101 -200 háztartás kozott 201 háztartás felett
