Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
fosztogatásával hagyjanak fel. (Bár e vidék elpusztításában Ferdinánd zsoldján hadakozó landsknechtek is megtették a tőlük telhetőt.)15 Visszakanyarodva a térség pusztulásának általános fázisleírására, 1529-ben török hadak özönlötték el Buda időközben valószínűleg úgy-ahogy regenerálódott környékét. Bár a Nádasdy Tamás várnagy vezette Ferdinánd-párti őrség egy hét ellenállás után megadta magát, az 1526. évinél kisebb szultáni sereg Bécs felé és onnan hazatérőben — leszámítva Pilist — pontosan ugyanazokon a területeken gázolt keresztül, mint az 1526. évi hadjáratban.16 Az örökös ismételgetések elkerülése végett már itt, elöljáróban szögezzük le, hogy a történetileg kialakult s immár meglehetősen régen háborítatlanul fejlődő településhálózatnak valamennyi hadjárás károkat okozott, függetlenül attól, hogy a támadók törökök, velük szövetséges délszláv mar- talócok, keresztény segédcsapatok vagy magyar huszárok és gyalogosok voltak-e. A rablás és gyújtogatás közös passziója volt a kor valamennyi hadinépének. Mivel közelebbit következményeikről amúgy sem tudunk, potenciális veszélyforrásként elegendő itt felsorolni a vizsgált területet ért további hadjárásokat. 1530-ban Ferdinánd generálisa, Wilhelm Roggendoríf — Visegrád és Vác bevétele után — nem kevesebb, mint ötven napig vívta a János-párti Budát. 1532-ben I. Szulejmán ugyan nem a Duna vonalán, hanem a Dél-Dunántúlon keresztül igyekezett Bécs felé, megbízottjának, Lodovico Grittinek Esztergom elleni hadivállalata azonban aligha hagyta háborítatlanul a pilisi részeket. Ezután csaknem évtizedes nyugalom következett János király konszolidálódó uralma alatt, hogy aztán 1540-1541-ben a minden korábbinál kavargóbb hadieseményeknek engedje át a helyét. 1540 őszén — ismét csak Visegrád és Vác visszavétele után — Leonhard Vels generális kísérletezett az 1538. évi váradi szerződés értelmében jogszerűen Ferdinándnak járó Buda bevételével, de nem bírt a Török Bálint irányította véderővel. Hasonlóképp járt az 1541. május 4-én ismét ide érkezett Roggendoríf is, mígnem több mint száztíz napnyi ostrom után, augusztus 21-23-án I. Szulejmán hada — magyar segítséggel — szét nem verte és menekülésre nem kényszerítette seregét. 1541. augusztus 29-én a szultán kardcsapás nélkül birtokba vette Budát, s azt utódai száznegyvenöt esztendőn keresztül szilárdan meg is tartották. Első hallásra szentségtörőnek tűnhet a feltevés, hogy a környékbeli lakosság ezt a fordulatot nem annyira megrázkódtatásként, hanem megkönnyebbüléssel élte meg, hiszen a török uralommal egyelőre a béke köszöntött rá. Erre azonban még várni kellett egy esztendeig, mivel a Német Birodalom 1542. évi nagy „hadi vállalkozás”-t indított Buda visszafoglalására. (Ez mindössze tíz napon keresztül „háborgatta” a várba helyezett hatalmas török őrség nyugalmát, ami persze nem jelenti azt, hogy Észak-Pest megye lakosságnak ne okozott volna jelentős károkat.) Az alábbiakban vizsgálandó dunántúli és Duna-Tisza közi terület ezt követően került — túlnyomórészt száznegyvenhárom esztendőre — török megszállás alá. 1542 tanulságaiból okulva a Porta 1543/1545-ben létrehozta Buda védőövezetét, aminek fő pontjai olyképpen fedték le a majdani Pest-Pilis-Solt megyét, hogy csupán a Duna-Tisza köze Szolnok felé eső része nem került török uralom alá, egészen annak 1552. évi elestéig.17 Tizenöt esztendő egymást követő hét hadjárásának pusztításait forrásainkban nem lehet megnyugtatóan szétválogatni. Hogy a különválasztás mily nehéz, jól mutatja a majdani Pest-Pilis-Solt megye területével nagyjában azonos nagyságú, de azt csak részben fedő18 budai szandzsák 1546. évi török összeírásának19 közelebbi vizsgálata. Az összeírt több mind félezer egységből (város, falu, puszta, major) a török tisztviselő kereken kétszázat minősített pusztának (37,6%). Ez utóbbiak közül azonban mindössze valamivel több mint félszáznál — a puszták egynegyedénél — ad valaminő támpontot a pusztulás időpontjának meghatározásához. Öt, úgymond, „a meghódítás óta... elhagyott és nincs használva”, vagyis: lakói legkésőbb a török megszállást megelőzően vagy közvetlenül azt követően széledtek el. Hatot „már a régi idők óta elhagyott”-nak minősítettek; ezekről alighanem joggal feltételezhető, hogy már Mohács előtt is lakatlanok voltak,20 bár egyáltalán nincs kizárva, hogy egyiküket-másikukat a helyi szintig hatoló kutatás 1526 A HÓDOLT MEGYE TÖRTÉNETE 331 15 Lamberg parancsát 1. THALLÓCZY 1894, 116-118. 16 Ekkor - de még a szultáni sereg megérkeztét megelőzően - Kiskőrös, Szentimre, Tetétlen felprédálásáról tudunk (ETE 1902-1912, I. 442.). 17 Mindezekről összefoglalóan 1. MoHadt I. 164-173. (a vonatkozó rész Szakály Ferenc munkája). 18 Solt megye déli része ugyanis már a szegedi szandzsákhoz tartozott 1. YASS 1979b és VÄSS 1980. 19 KÁLDY-NAGY 1971 és KÁLDY-NAGY 1977. 20 E számítások alapja: KÁLDY-NAGY 1985.
