Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 321 nagygazdák és szerény vagyonú özvegyasszonyok egyaránt megtalálhatók. A század közepe utáni új állami terhek egy adózóra eső átlaga valamennyit mégis mutat a terhek súlyosbodásáról. 1631-ben 383, 1645-ben 418, 1661-ben 477, 1679-ben 579, 1689-ben 774 polgárát adóztatta a város.343 1661-ben 130 háne adóterhét 477 adózó viselte, egy hánéra tehát 3,67 tényleges adófizető jutott, s ezek mindegyike átlagosan 2,79 forinttal részesedett a várost terhelő állami adókból. Ebben az évben a „rendkívüli” adók még csak megjelenőben voltak; csak „harács után való” kivetésnek maradt nyoma: ez az egy hánéra jutó 3,35 forint átlag 91 dénárt jelentett minden tényleges adózónak. 1679-ben egy hánéra 15,68 számítási forint állami adó esett; 130 háne adóterhét ebben az évben 579 adózó fizette, azaz egy háne mögött 4,45 adófizető polgárt sejthetünk. Egyenkénti állami adóterhük 3,5 forintot tett ki, ebből a dzsizjén kívüli új adók 1,59 forintot vittek el. Az összegek nem mellbevágók. Tudnunk kell viszont, hogy a táblázatba a városi számadáskönyveknek csak azok a tételei kerültek bele, amelyekről biztonsággal állítható, hogy az új adók körébe tartoztak. A sok részbefizetésből sokszor lehetetlen szétválasztani a hagyományos és az új beszolgáltatásokat, különösen a Budára hordott tengernyi árpába és vajba vész bele az, aki ebből a megszokott teher fölötti többletet akarja meghatározni. Az 1668-as vizsgálatkor a körösiek azt vallották, hogy „az szokott adajokon kívül, az kit az császár [azaz a szultán, a kincstár] számára fizettek, ez idén teszen circiter hat- vagy hétszáz forintokat.”344 Nem tudjuk, hogy a vallomás „ez idén” kifejezése hány hónapot takar, az biztos, hogy keveset. A megye szolgabírái és esküdtjei ugyanis május 29-ével lezárták a kihallgatás első szakaszát,345 amelyben Kőrös képviselői korán, a helységek sorában tizenkettedikként tették meg vallomásukat. Az 1668-as számadáskönyvből 973 forintnyi „harács után való adó” és maszárif vehető biztosan új pénzadónak; a város feltehetően az évnek májustól hátralévő nagyobbik részében is szolgált még további pénzekkel, de ezek a befizetések közül nem hámozhatok ki biztonsággal. A táblázat számai tehát az új adók minimumainak tekintendők. Mind a hódoltsági városok számadáskönyvei és török adónyugtái, mind a szórványosan fennmaradt központi adókivetések azt bizonyítják, hogy az 1660 után elterjesztett „rendkívüli” állami adókat a kincstár évi rendszerességgel rendelte el és hajtotta be. A központi kivetések adóösszegei gyakran tetemesen megnőttek, mire az adózók teljesítették őket. 1668-ban a kincstár a birodalom összes tartományára egy gurus, 1671-ben és 1678-ban két gurus nuzul- adót vetett ki hánénként.346 1668-ban Kőrös a kivetés három és félszeresét, 1678-ban a két és félszeresét fizette ki ténylegesen. A valóságos szultáni hász-birtoknak megtartott Kőrös még szerencsésnek mondható a maga többletfizetéseivel. Igaz, rengeteg, összeszámlálhatatlan ajándékot hordott Budára, a földesúri tizedek megváltásául lerótt summája viszont hosszú időszakokon át sem változott. A katonák kezére adott falvak többsége rosszabbul járt. Az 1668-as vizsgálatkor sorra panaszolták, hogy Újvár eleste óta a „császár adaja felette igen megsúlyosodott rajtok”: összege is erősen megemelkedett, és a hajdani, évente egyszeri fizetés helyett többször is behajtják. A bogdányiak előadása szerint „az császár adaja azelőtt fi. 36 volt, esztendőben eccer vették meg, de már most feljebb verték, úgyannyira, hogy 50 forintra is reá megyen ecceri császár adajok, melyet nemcsak eccer veszik egy esztendőben meg ezen falun, hanem többször is.” Apostagon „az császár adaját annyira felverték, hogy azelőtt 6 forintot, 8, 9 vettenek, legfeljebb is húsz forintnál többet nem adtak, de most hetven forintnál is többet kell fizetni nekiek.” Dömsödön „ennek előtte az császár adaját minden esztendőben csak eggyel vették meg rajtok, de immár most kétszer is megveszik rajtok, úgymint minden adóra fi. 70.”347 A hánénkénti hetven forint már-már hihetetlen, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy itt nem a dzsizjéről, hanem az összes állami adóról van szó. Ha a budai janicsárok vagy gönüllük agája a szultánra hivatkozva évente többször hajtott be állami adót, azt az első években az adózók még a régi „császár adajának” tekintették. Csak a jánoshidiak fogták fel, hogy az újabb „bitang” kivetések portapénz címén zuhognak rájuk. 343 BÚZA 1984, 17., 24. 344 PURJESZ 1958, 188. 345 PURJESZ 1958, 173. 346 Cirill és Metód Nemzeti Könyvtár, Szófia, Keleti Osztály D. 368 és 148.; BOA Bab-i defteri, Mevkufat kalemi 27 520. 347 PURJESZ 1958, 197-198.
