Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 315 Változatlan súlyuk azt jelentette, hogy a hódoltság népe már nemcsak a szigetként álló török várak távoli felügyelete és néhány javadalombirtokos fóldesurasága alatt élt, hanem teljesen a várkatonaság és a szpáhik folyamatosan erősödő, közvetlen nyomása alá került. 4. A földesúri adószedés A magyar vármegyék ismételt vizsgálatai azt mutatják, hogy a török országrész peremvidéke és belseje között a 16. században kialakult különbségek a következő században is megmaradtak. A királyságba is átnyúló, határ menti szandzsákokban hagyományosan minden téren a szpáhik képviselték az oszmán államot. A joghatóságuk alá került népesség számára a török uralmat a velük fennálló kapcsolat jelentette, és ebben már a 17. század első fele ugrásszerű rosszabbodást hozott. A falvak népe erre a kapcsolatra panaszkodott, az állami terhek megnövekedésére alig. A peremvidék adózói egyfajta átalányadónak tekinthető teherrel vágtak neki a török uralom második évszázadának, amelyről általában „megalkudtak” a nekik jutott birtokossal, és amely készpénzből és meghatározott fajtájú és mennyiségű terményadóból: búzából, zabból, szénából, tűzifából, vajból, mézből, bárányból állt, de valamennyivel ritkán szolgált egyetlen falu. Az 1620-as évektől a pénz növekedni, a terményadók fajtái szaporodni kezdtek, ami a század közepéig teljesen felbomlasztotta az átalányfizetést. Győr megyétől Borsodig általános panasz, hogy a szpáhik mind többféle terményből követeltek egyre többet. A terményadók elburjánzásának jó példája az Esztergomhoz a zsitvatoroki békekötés után behódoltatott falvak egyike, Nagykovács sorsa.309 1618-ban 28 és fél forint állami és 100 forint földesúri adóval kezdte török alattvalói pályafutását; 1624-ben ez utóbbi 200 forintra emelkedett, amit széna- és fahordás váltságára 31 forint, 32-32 szapu310 búza és zab, 3 szapu lencse, 18 pint311 vaj és egy bárány tetézett; 1634-ben a falu állami adója 11 forint készpénz mellett 30 szapu búza, 15 szapu zab és 80 pint vaj volt, földesúri szolgáltatásai 230 forintra, 60-60 szekér szénára és fára, 40-40 szapu búzára és zabra, 2-2 szapu lencsére, borsóra és aszalt szilvára meg egy akó312 ecetre növekedtek. Az, hogy a termény az állami adóban is vezető helyet szerzett, azt az erős gyanút ébreszti, hogy a fehsmerhetetlenné változott dzsizjét itt is a katonaság, esetleg maga a szpáhi szedte be. Győr megye század közepi vizsgálatai az elburjánzás kiteljesedését örökítették meg. 1627-ben 19 falu kötelezettségeit mérték fel a vizsgálóbiztosok: összesen 16 féle szolgáltatással tartoztak (előfordulásuk gyakorisága szerint a következőkkel: állami és földesúri pénzadó, vaj, széna, robot, tűzi- és épületfa, búza, vágómarha, zab, árpa, méz, gyümölcs, borsó-lencse, sajt, liszt és bor). 1641-ben 26 faluban összesen 14 féle szolgáltatás dívott; az előző vizsgálatkor regisztrált liszt, méz, sajt és borsó-lencse ekkor nem szerepelt, helyükbe rabváltság, posztó és köles lépett. 1649-ben 32 hódolt falu összesen 31 féle adót fizetett (ezek közül hét nem tekinthető teljesen önállónak, mert egy-egy természetben is lerótt szolgáltatás pénzbeni megváltása).313 A folyamat kezdetén egy összegben kivetett állami és földesúri pénzadók mindenféle ürüggyel-móddal osztódásnak indultak, megjelent a tizedpénz, a kapupénz, az ajándékpénz, az adócédula-váltság és a bírságpénz. A szpáhik a terményadók fajtáinak szélesítésében előbb arra törekedtek, hogy pénzjövedelmeik szaporításán túl a háztartásukhoz szükséges mezőgazdasági termények és egyszerűbb iparcikkek teljességét biztosítsák maguknak. Az 1630-1640-es években a mindent elárasztó, a megkérdezettek által korlátlannak mondott földesúri robot pedig arról árulkodik, hogy a szpáhik már tudatosan, minden jel szerint piacra termeltettek. A 17. század közepén a peremvidéken felmérhető földesúri adóztatásnak már éppen úgy nem volt semmi köze a száz évvel korábbi, valóságos felmérések alapján kivetett adókhoz, mint mondjuk a változatlan összegben regisztrált állami vámbevételeknek a valamikor gondosan megszámolt süvegek, káposzták, vég posztók és hordó borok vámtételeihez. Ez a megállapítás a török terület belsejére is áll, a szpáhik fóldesurasága itt mégis eltér a határszéli szandzsákokban tapasztalatétól. 309 MERÉNYI 1903, 27., Ш. SZERÉMI 1892, 522-523. 310 A kassai gabonavéka vagy szapu 33,2 litert tett ki (LÉDERER 1923,1. 137.). 311 A budai pint két budai iccével, azaz 1,6969 literrel volt egyenlő (LÉDERER 1923, П. 311.). 312 Az akó 54,30 liter (LÉDERER 1923, II. 306.). 313 RÁTH 1860a, az 1627. évi vizsgálat a 43-49., az 1641-es a 61-66., az 1649. évi a 76-81. oldalakon.
