Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
304 HEGYI KLARA partján dél felé terjeszkedett egészen Földvár alá, mind a pesti, mind a budai náhijétől több települést, magát Földvárt is elragadva. A változtatást talán az indokolta, hogy a továbbra is szultáni hász-birtoknak és egyetlen pénzügyi egységnek megtartott „kévéi szigethez” délebbi dunai átkelőket is hozzá kívántak csatolni. Egy kézenfekvő változtatás viszont elmaradt. Fenntartották a budai náhijének azt az esztergomi és fehérvári szandzsákok közé ékelt, keskeny sávját, amelyet 1580 táján rendeltek Buda alá, és amely még Tatától nyugatra is elért néhány falut.262 A török közigazgatási beosztásnak ezek a területi módosulásai részben a mai Pest megye területén játszódtak le, életére azonban kevés hatással bírtak. Csak Vác szandzsák-székhellyé emelkedése tekinthető fontos változásnak, de még ennek hatása sem lépett ki egy addig is elsősorban török központ falain. A városok és falvak további sorsára egyedül a török bíróságok eltűnte járt komolyabb következményekkel. A 16. században a megye területén dolgozó, illetve illetékességgel bíró török kádik közül kettő, a ráckevei és a kecskeméti olyan városban működött, ahol nem állomásozott megszálló katonaság. A századforduló hosszú háborújában, amikor népes városok lakói is egy emberként elmenekültek a pusztítások elől, ez a két védelem nélkül álló polgári hivatal is megfutott. A budai vilájetvezetés mind a ráckevei, mind a kecskeméti kádit visszarendelte (ez utóbbit 1597-ben),263 hivatalaikat a háború lezárulta után sem állították helyre. A két török törvényszék felszámolásának formai és tartalmi oldala is érdekes. A ráckevei és a kecskeméti kádik állásainak megszüntetése után a megye területén csak a budai, a pesti és a váci kádiknak maradt tényleges, a szó eredeti értelmében vett bírósági körzetük, kazájuk. Ha a 17. század második felében a megszaporodó állami adók adminisztrálásában kecskeméti és kévéi kazákkal találkozunk, ezek kizárólag adózási egységekként szerepelnek. Ennél a technikai oldalnál sokkal lényegesebb, hogy a kádik visszarendelése az erődítetten mezővárosokból (e kettőn kívül Jászberényből, Tolnáról és Makóról) a törökök arra irányuló bátortalan kísérletének végét jelentette, hogy a balkáni modellhez hasonlóan Magyarországon is a török polgári törvényekhez igazítsák a színmagyar városok mindennapjait, jelen legyenek alattvalóik életében. E törekvés feladása egyértelművé tette a balkánitól erősen eltérő magyarországi modellt: azt, hogy az itteni török uralom mindenekelőtt katonai megszállás, ezért a polgári igazgatás feladatai közül csak a lehetséges legtöbb jövedelem beszedése és felhasználása fontos, a többi nem. A kádik eltűnte a Pest megyei települések számára is könnyebbé tette azt, hogy a török hatóságokkal szemben már a 16. században is foggal-körömmel védett belső önállóságukat kiteljesítsék. 2. A megye török központjai és lakóik a 17. században A hosszú háború tovább apasztotta a Pest megyei török központok számát, amelyek a 16. században sem voltak számosak. A két kádihivatalon kívül néhány garnizon is eltűnt. A nógrádi várakkal együtt a török Derbendből is újra magyar Damásd lett. Pontosan nem ismert, átmeneti időre a pilisi Kizilhiszár, azaz Vörösvár is kidőlt a sorból: 1631-ig nem emlegetik a zsoldkifizetések, ezután harminc évig nincsenek forrásaink, majd 1662-ben a vár újra felbukkan. A nógrádi várak elvesztése meggyengítette a Buda köré vont védőgyűrűt, a török hadvezetés azonban nem épített helyette újat, mert sem ereje nem volt hozzá, sem a szükségét nem érezte. A Zsitva torkolatában 1606-ban megbékélő, kivérzett ellenfelek fél évszázadon át a béke mindenáron való fenntartására törekedtek, beérték a háború előtt kiépített várrendszerükkel. A törököknek elég gondot okozott Eger, Kanizsa és a velük együtt megszerzett kisebb várak feltöltése katonával, így a területük északi végén támadt űrt Vác megerősítésével látták megoldottnak. Ezután Budát és a hódoltság belsejét észak felé az esztergomi erődegyüttes, Vác, Hatvan és Eger katonával továbbra is jól ellátott várainak meg néhány kisebb helyőrségnek a vonala védte. A nem létező ellenséges támadások megállítására ez a foghíjas láncolat is alkalmas volt, a foghíjakon átjáró magyar végváriak portyáinak elhárításáról pedig a törökök már régen lemondtak. Egy új, északi várláncolat felállítása helyett a Duna vonalát erősítették tovább. Tolna 1613-ban, Ercsi 1629-ben szerepel először erődített helyként.264 Az első kettő felállításában szerepet játszhatott a háború, később azonban kicsiny őrségeik nem a hódoltság egészének védelmében, hanem a Duna-vonal és a folyóparti kereskedelmi kikötők biztosításában kaptak feladatot. 262 Felmérő összeírások (tahrír-defterek) hiányában a náhijék határai csak a dzsizje-fizető lakott helyek listáiból rekonstruálhatók: ÖNB Mxt 611, 144-153. 263 HORNYIK 1860-1866, II. 98. 264 BOA MM 4000, 256-261.; ÖNB Mxt 636, 20.
