Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
mert adósságaikra minden ingóságuk ráment), addig 1560-ban tíz halott után 12 975, átlagban 1298 akcse szállt a kincstárra.206 A gyarapodás a közemberek körében is differenciálódással járt együtt. Magasan képzett és díjazott állami hivatalnokok, adóbérlő tisztek, monopolhelyzetbe került iparosok és nagy- kereskedők a nagy tömeghez képest kiugróan meggazdagodtak, de egy jól felszerelt műhelyben végigdolgozott évek is biztos egzisztenciát szavatoltak.207 Ellentétben velük a várak közkatonái és a kistímárosok, akik kívül rekedvén mindenfajta jövedelempótló vállalkozáson állami fizetésükkel voltak kénytelenek beérni, továbbra is a hódoltsági törökség vagyoni rangsorának alján helyezkedtek el. Tekintélyes részük albérletben húzta meg magát, hiszen a házösszeírásokban az adott hely katonaságának csak töredéke jelenik meg tulajdonosként. A zsoldok vizsgálata sok tanulsággal szolgál. 1544 és 1574 között a fáriszok, azabok és martalócok napidíjai átlagosan egy akcséval csökkentek, csak a müsztahfizok és a tüzérek zsoldja maradt nominálértékén. E három évtized kedvezőtlen változásait még valamelyest menti az, hogy az időszak nagyobb része a szulejmáni évtizedekre esett, amikor az akcse még őrizte értékét. A század utolsó évtizedeiben és a századfordulón viszont, amikor a pénzügyi hanyatlásnak, majd az államkincstár kiürülésének részeként az akcse közel 50%-os értékvesztést élt át,208 a jobb esetben változatlan, rossz esetben tovább olvadó zsoldok a létminimumot sem biztosították. 1544 és 1591 között Esztergom védőinek száma 34%-kal, zsoldjuk 41%-kal lett kevesebb.209 Vácról csak a fáriszok és a martalócok fizetését tudjuk figyelemmel kísérni. Az 1544/1545-ös pénztári évben 90 fárisz és 78 martalóc egyévi zsoldjára 271 177, ill. 141 985 (összesen 413 162) akcsét fizetett ki a kincstár; 1591-ben 58 fárisz és 27 martalóc 178 986, ill. 39 730 akcse illetményben részesült.210 A fáriszok névleges zsoldja egy cseppet javult: létszámuk 35,5%-os csökkenése mellett zsoldjuk csak 34%-kal szállt alá. A martalócok most is rosszul jártak. Náluk az állomány csökkenése 65%-os, az összes kifizetett zsoldé 72%-os. Zsámbék őrsége 1569-ben 151 katonából állt (36 müsztahfiz és tüzér, 79 fárisz, 36 martalóc), akik egy évre 351 886 akcse fizetést kaptak; 1591-ben a 166 főre duzzadt állomány (az első két fegyvernem létszáma változatlan, a 36 martalóc helyére 51 azab lépett) egyéves zsoldja 402 706 akcséra emelkedett.211 Eszerint itt a helyzet jobban alakult, mint Esztergomban vagy Vácott: a katonák száma 10%-kal, az éves zsoldösszeg 14%-kal emelkedett. A helyzet azonban nem ilyen kedvező. A zsoldemelkedés ugyanis nagyrészt annak a következménye, hogy 36, a rangsorban legrosszabbul fizetett martalóc helyett 51, egy-két akcséval feljebb sorolt azab került a várba. 1613-ban Zsámbékon öt alakulatban 75 katona szolgált, egyéves zsoldjuk 261 252 akcséra rúgott.212 1591-hez képest tehát az állományban 55%-os, az összes zsoldjárandó- ságban csak 35%-os csökkenés állt be: a 17. században a kincstár már nem tehetett úgy, mintha nem ért volna el hozzá az akcse összeomlásának híre. E korrekció következtében 1569 és 1613 között Zsámbék védőinek száma éppen a felére, a kifizetett nominális zsold csak a háromnegyedére csökkent. Mindent összevéve a 16. század második feléről a legjobb akarattal sem állíthatunk kedvezőbbet, mint hogy a katonafizetések nominálértéke nem változott, a századforduló utáni névleges növekedés pedig kb. 25%-os reálérték vesztést próbált eltakarni. Mit ért a váci várparancsnok 25, a müsztahfiz 7 és a visegrádi dzsámi imámjának 8, később 13 akcsés napidíja? 1550-ben Budán harminc tehenet és borjút árverezetek el, az előbbieket 110-300, az utóbbiakat 30-150 akcse közötti áron.213 1558-ban a kincstár a katonák zsoldjából egy kile (=kb. 25 kg) lisztért vagy búzáért 10 akcsét, egy kile árpáért 9-11 akcsét tartott vissza.214 Hagyatéki árveréseken 250-300 akcséért keltek el a lovak, egy lóra való béklyó 2 és fél, egy kötőfék 12 és fél, egy fenyőgerenda 20 akcséba került, és mintegy negyven kilométeres út fuvarbérére kocsinként húsz akcsét számolt el a kincstár.215 Müsztahfizunk 206 VELICS-KAMMERER 1886-1890, II. 265. 207 A felsorolt típusokra: FEKETE 1959, 87-106.; GERELYES 1987, 83-93.; GERELYES 1980, 265-276.; GE- RELYES 1979, 200-218.; FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 526., 538., 547.: Ali bin Dzsáfer takja-árus. 208 AKDAE 1963, 15-20. 209 HEGYI 1995a, 54. 210 ÖNB Mxt 590, 16.; BOA MM 3762, 5. 211 ÖNB Mxt 617, 4.; BOA MM 3762, 6. 212 BOA MM 4000, 111-115. 213 VELICS-KAMMERER 1886-1890, II. 97. 214 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 314., 651. 215 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 448., 357., 496. AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 289
