Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
287 megbecsült alakulatainak katonái voltak. Egyikük a szolgálat mellett cukrászként is dolgozott. Tizenhetük teljes vagyona, elárverezett használati tárgyaik értéke 5156 akcsét tett ki, ami adósságaik és az adminisztrációs költségek levonása után 4100 akcséra olvadt. Nehezen állítható, hogy használati tárgyaik katonásak lettek volna. Mindössze öt ló volt a birtokukban; egy ezek közül is egy gyalogos müsztahflzé, míg Szinán lovas-tizedes saját ló híján feltehetően kincstári vagy kölcsönparipa nyergében hadakozott. Saját fegyverzetük is siralmas képet mutat. Tizenheten hét kardot, két íjat, egy pajzsot és egy sisakot mondhattak magukénak, minden másban kincstári fegyverekre szorultak. Saját háza, kertje egynek sem volt, készpénzt is csak háromnál találtak, összesen 750 akcsét. Egy-egy rend ruha, takaró, szőnyeg, turbán alkották „vagyonukat”, s tiszteletükre legyen mondva, hogy majd mindőjüknél találtak szappant és törölközőt. Bánatos szegénységük akkor öthk igazán szembe, ha a velük egy időben meghalt Mihály Dienös hagyatékával vetjük egybe. О sem volt gazdag ember, vasárukkal (gyertyatartó, lámpa, olló, kés, fűrész, fejsze, zár, ekevas alkották árukészletét), emellett pokróccal, rókabőrrel, gombbal és lószerszámra való gyönggyel: kis értékű, mindennapi használati tárgyakkal kereskedett. E nagy kaliberű üzletembernek igazán nem nevezhető fehérvári magyar boltos árukészlete 8098 akcsét ért, ami közel kétszeresen felülmúlta a tizenhét török katona minden vagyonát.193 A kisemberek másutt sem néztek ki jobban. 1546. szeptember 27-én könyvelték el a kincstári bevételek közé Behrám váci lovas hagyatékát,194 aki már az 1543-as kezdő őrségben is a fáriszok első tizedében szolgált, és az 1546. március 4-én kezdődő évnegyed mustrájában jegyezték a neve fölé, hogy meghalt.195 A váci védőseregnek tehát nemcsak alapító tagja, hanem az első évek nagy jövés-menésében is kitartó katonája maradt. Azt azonban az irigyei sem állíthatták róla, hogy a háborús zűrzavarban kövérre rabolta magát. Egyetlen értéket hagyott árván, szürke lovát. Fegyverzete egy régi pajzsból állt, ezen kívül egy szőnyeg, ócska takaró és dolmány maradt utána. Teljes hagyatéka 567 akcséért kelt el az árverésen. A befolyó összegből azonban a hagyatéki biztos kifizette Behrám 247 akcsényi, kádivégzéssel igazolt adósságát, 12 akcsét lova takarmányára, 86-ot az árverés és a temetés költségeire vont le: a katona örököse, a szultáni kincstár végül 222 akcsét nyert a halálán. 1560. április 1-jén futott be a budai kincstárba Mehmed bin Abdullah visegrádi azab hagyatéka.196 A vár első őrségében az ő nevével még nem találkozunk. Csak annyi biztos, hogy 1557-től az alsóvári azabok második tizedében szolgált, és 1559 októberében még jelenlévőként regisztrálták.197 Részletes hagyatékát nem ismerjük, a kincstárba nettó 298 akcse folyt be belőle. A kincstár nem kényeztette el a magyar tartományba küldött katonáit, igazgatási és vallási alkalmazottait. A várak tisztikara napi 7 és 25, a tizedesek 6-12, a közkatonák 5-9 akcse zsoldot húztak, amelyből az élelmezésükhöz is hozzá kellett járulniuk. A kincstár a fáriszokat fizette legjobban, a sor végén a martalócok kullogtak. Hasonló, 2-12 akcsés napidíjakért dolgoztak a dzsámik alkalmazottai is. A hagyatéki leltárak azt mutatják, hogy a „honfoglalók” nem hoztak magukkal tömött erszényeket, életüket az új terepen a fizetésükből kellett megalapozniuk. A kincstár csak a nagyobb helyeken és csak legmegbecsültebb alkalmazottainak elszállásolásáról gondoskodott — így pl. Esztergomban a portai janicsárok kincstári épületekben laktak —, a többiek maguk néztek lakhely után. Három lehetséges mód nyílt előttük. Azok a lakóházak, amelyeknek tulajdonosai elmenekültek a hódítók elől, a kincstárra szálltak, és a jelentkezők megvehették őket. Vásárolhattak közvetlenül a magyaroktól is, valószínűleg ehhez kellett a legtöbb pénz. Végül üres parcellán, házas telkek beépítetlen sarkaiban, álló épület hátához ragasztva, deszkából meg paticsból ki-ki építhetett magának lakóhelyet, ha az ehhez szükséges tenyérnyi helyet a kincstártól vagy a tulajdonostól megvásárolta. Kincstári tulajdonná vált üres házak csak olyan helyeken álltak nagyobb számban rendelkezésre, ahonnan a magyar (vagy mint Budáról a német) háztulajdonosok tömegesen elmenekültek, vagy amelyeket stratégiai megfontolásból a törökök tisztítottak meg régi lakosaiktól. A szabadpiaci adásvétel viszont éppen ott gyakoribb, ahol számottevő keresztény lakosság maradt helyben, és az ingatlanok természetes — a háborús viszonyok közepette persze felgyorsult — forgalmában több-kevesebb lakóház magyar tulajdonból törökbe került. AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 193 VELICS-KAMMERER 188&-1890, II. 16-19. 194 ÖNB Mxt 577, 11.; VELICS-KAMMERER 1886-1890, П. 65-66. 195 ÖNB Mxt 566, 146., Mxt 583, 178. 196 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 484. 197 ÖNB Mxt 614, 106., Mxt 633, 85.
