Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
286 HEGYI KLÁRA tahfizok és fáriszok testületében szolgáltak. Névsorukat maga a vállalkozó Hamza tüzér vezette 20 000 akcse jótállással, a legalacsonyabb összeg ennek tizedrésze, de még ez is túllépi az átlagos zsold egyéves összegét. A huszonegy katona összesen 196 000 akcséra vállalt kezességet, ami évi zsoldjuknak a három és félszeresét tette ki. Külön figyelmet érdemel az egyetlen civil kezes, Ahmed fia Mehmed, akinek neve mellett ez a meghatározás áll: „a nevezett vár kereskedői közül való”. Nem ő az egyetlen kereskedőnek vagy egyszerűen „lakosnak” nevezett polgár a bérleti vállalkozók körében. Sokkal kisebb számban, mint a katonák, de ők is a pénzek világában találták meg azt a többletet, amellyel főfoglalkozásuk jövedelmét kiegészítették, vagy éppen gyarapodó tőkéjüknek reméltek biztos befektetést. 1563-1564-ben tíz váci és környékbeli bérlet kezesei között huszonnégy váci törökkel találkozunk. Nyolcán a müsztahfizok kötelékébe tartoztak, élükön a várparancsnokkal, Jákub agával és fiával, Jákub fia Oszmánnal, aki később a kapitányságban is követte apját. A fáriszok közül kilencen vállalkoztak kezességre, köztük az a Hudáverdi Abdullah, aki napi kilenc akcsés zsolddal négy különböző bérletbe szállt be. Az ismert váci vállalkozók legmerészebbjét azonban nem benne, hanem Mehmed bin Ferhád müsztahfizban tisztelhetjük, aki napi hat akcse állami fizetés „biztonságában” tette ugyanezt. Ketten három, öten két, a többiek egy-egy bérlethez adták nevüket és megtakarított pénzüket. A váci civileket nyolcán képviselték, közülük ötöt kereskedőnek nevez a lista. Ugyanezekben a bérleti vállalkozásokban Visegrádról is huszonnégyen vettek részt. Közöttük azonban mindössze két civil akadt, híven tükrözve azt, hogy a polgári lakosokban bővelkedő Váccal szemben Visegrádot már ekkor gyakorlatilag csak katonák lakták. Itt a legmerészebbnek az a tíz müsztahfiz mutatkozott, akik összesen húsz bérleti kezességet vállaltak. Itt még az általános megítélés szerint a katonai hierarchiában hátul kullogó, de Visegrádon fontos szerepet játszó azabok közül is szerepel néhány Igaz, főleg az altisztek verekedték be magukat a vállalkozók közé: hat tizedes és három közlegény azab összesen tizenöt bérleti kezességre tett szert. A két árva civil egy-egy kezességig vitte.191 A vállalkozók többsége a jelek szerint megtalálta a számítását, a váciak jó részét viszontlátjuk az 1570-es évek első felének háztulajdonosai között. De az is előfordult, hogy az üzlet összeomlott. 1558 augusztusától két éven át tizenegy váci fárisz zsoldját tartotta vissza a kincstár.192 Együttes veszteségük 18 013 akcséra rúgott, ami a 8-9 akcsés napi zsold középértékével számolva a tizenegy ember féléves fizetését vitte el. Öten különösen rosszul jártak, ők állták a veszteség kétharmadát. Nem lehet véletlen, hogy három évvel később tizenegyük közül csak eggyel találkozunk az akkori kezesek sorában. 6. Életszínvonal és mobilitás A Magyarországra beköltöző törökség — ahogy a birodalom egész muszlim népessége — egymástól messze fekvő végletek között rétegződött. Az évi egymillió akcse körül fizetett budai beglerbégeket és a kétszáz-hatszázezer akcse közötti jövedelmet húzó szandzsákbégeket nagyobb vagyoni szakadék választotta el a napi öt-hat, évi 2-3000 akcse zsoldból élő, illetve 1600 akcsés zsold-tímárra érdemesített közkatonától, mint a budai beglerbéget egy jómódú alföldi cívisgazdától. A hódoltság töröksége csak jogállásában volt egységes. Minthogy csaknem mindenestől katonák, igazgatási és vallási alkalmazottak, iparosok és kereskedők alkották, az oszmán értékrend szerint a kiváltságos, adómentes rendhez tartozott. Megvetett gyauroktól lakott tartományban ez a jogi helyzet bizonyosan tartást és öntudatot adott a legkisebb várkatonának is, anyagi szűkösségéből azonban aligha emelte ki. Az a tizenötezresre tehető, leginkább magányos katonákból álló férfinép, amely 1543-ban beült a várakba, nem nyújtotta a gazdagság és az elegancia látványát. Többségük gyalogosan érkezett, és egyszerű, abaposztó ruháján meg a hosszú menetelés alatt rárakódott poron-piszkon kívül csak egy batyut hordott a vállán. A hódoltsági katonaság első halottainak hagyatéki leltárai egyértelmű szegénységről vallanak. Fehérvárt 1543. szeptember 3-án szállták meg Szulejmán szultán katonái. Az elfoglalást követő évből tizenhét katona kincstárra szállt hagyatékának leírását őrizték meg az elszámolások. Hárman altiszti rangban szolgáltak, és egy martalócot meg egy tatár lovast leszámítva fele-fele arányban a müsztahfizok és a fáriszok 191 ÖNB Mxt 8, 11, 17-19, 23, 26-28, 30, 33, 41. 192 FEKETE-KÁLDY-NAGY 1962, 310., 436., 481-482., 487., 522-523.
