Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
281 előállította, mert — lévén a bozaárusítás állami monopólium — 300 akcse ebből is befolyt a budai kincstárba.163 A házösszeírás még a kézenfekvő kiegészítésekkel sem igen mutat harminc iparosnál többet, ami kevésnek látszik. Ahhoz mindenesetre elegen voltak, hogy a kereskedőkkel együtt amolyan céh-házat: londzsát tartsanak fenn, amely a városfalakon kívül állt.164 Az 1570-es évek első felében a városban kereken félszáz boltot birtokoltak muszlimok, többségüket a kincstár és a mecsetek alapítványai. A várban, ha igaz, ekkor még egyetlen elárusítóhely sem működött, 1580-ban viszont már a dzsámi eltartására rendelt, várbeli kincstári boltok bevételeit, évi 1300 akcsét is feltüntették a váci jövedelmek között.165 Az évtized első felében a kincstári boltokat havi 5, azaz évi 60 akcséért adták bérbe;166 ha ez a díj a következő években nem emelkedett számottevően (néhány adat éppen csökkenésről tanúskodik), a dzsámi eltartására rendelt üzletek száma húsz körül járt. Vácott 1580 táján tehát vagy hetven üzlethelyiségben dolgoztak helyi iparosok és árulták portékáikat — a gyártás és az árusítás helye általában egybeesett —, ami élénkebb ipart és kereskedelmet feltételez, mint amilyen a háztulajdonos iparosok számából következik. Hetven gyártó és elárusító hely szűkösen, de kielégíthette a 189 muszlim háztulajdonos, a velük élő katonák és családjaik alapvető szükségleteit. Nem magyarországi, hanem összbirodalmi jelenség, hogy a katonák mindenféle jövedelempótló vállalkozásokba, köztük iparűzésbe fogtak, hogy állami fizetésüket kiegészítsék. 1545 és 1659 között Edirnében számba vett hagyatékok azt mutatják, hogy a katonák leginkább a pénzügyi vállalkozásokat és az uzsoratevékenységet kedvelték, ezt az iparűzés és kereskedés követte, míg legkevésbé gazdálkodni, földet művelni szerettek.167 A hódoltság katonái is hasonló értéksorrendet vallottak. Iparűzésükre mutat, hogy a kincstári kezelésbe került boltok tisztes részét mindenütt ők vásárolták meg vagy bérelték. Vétel esetén nem kizárt, hogy a vevő a műhelyt-boltot befektetésnek, további bérbeadásra szánta. Bérbevételnél viszont joggal feltételezhetjük, hogy ő maga kevergetett benne mézes süteményt: a bérleti díjak ugyanis olyan alacsonyak voltak, hogy bárki kifizethette őket. A váci kincstári üzletek havi öt akcsés díja a naponta négy akcsét kereső, legutolsó martalócnak sem jelentett gondot. Nem kényszerült gazdagabb bérlő albérlőjévé, már csak azért sem, mert kertje sarkába, háza oldalához szabadon ragaszthatott boltnak használt paticskalyibát. Sajnos a váci kincstári boltok bérleti listái egyetlen évből sem maradtak meg, csak néhány apró adat árulkodik itt is a katonák iparűzéséről. 1580-ban a kincstár olyan boltot is bérbe adott, amelynek eredeti tulajdonosa Ali szpáhi volt.168 A váci ingatlanok között Mehmed bin Iljász boltját is összeírták: gazdája müsztahfizként szolgált a várban.169 A Nagy utca városrészben Pervánét házszomszédként mindig mint szabót emlegeti az összeírás; amikor azután az ő saját ingatlanát hja le, a szabót Perváne bin Abdullahnak nevezi, aki 1557-től 1580-ig szintén a müsztahfizok testületének stabil tagja volt.170 Kaszab, azaz mészáros Musztafát, aki a városban mészárszéket tartott fenn, 1580-ban az előzőkhöz hasonlóan a müsztahfizok között találjuk meg.171 Minden jel arra mutat, hogy Visegrádon kevesebb mint egy emberöltő leforgása alatt kiveszett a polgári élet. Az első összeíró 1546-ban még huszonnégy magyar családot talált itt, akiknek névsorát az 1559. évi összeíró változtatás nélkül lemásolta, tényleges létezésük azonban már ekkor kétséges. 1562-től semmi nyoma adófizető keresztény lakosságnak. 1580-ban Visegrádról mindössze 3100 akcse jövedelmet várt a kincstár a várban élő muszlimok szőlői, szénája, gyümölcse és kerti veteménye tizedeiből, menyasszonyadójából és bírságpénzeiből.172 Az összeg olyan kicsi, hogy mögéje magányos, nősüléssel nem gondoló, keveset kertészkedő és verekedő emberek közösségét kell odaképzelnünk. Az 1570-es évek első felében a váciakkal együtt a visegrádi ingatlanokat is összeírták. A lista 103 tulajdonost sorol fel; közülük 87-en katonák, heten vallási tisztviselők voltak, polgári lakosnak legfeljebb a maradékot tarthatjuk. AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 163 KÁLDY-NAGY 1985, 676. 164 FEKETE 1942, 281. sz. 165 KÁLDY-NAGY 1985, 676. 166 FEKETE 1942, 254. sz. 167 BARKAN, 1968, 1-479. 168 KÁLDY-NAGY 1985, 676. 169 FEKETE 1942, 191. sz.; BOA Tapu 590, 60. no FEKETE 1942, 30., 34., 36. sz.; ÖNB Mxt 614, 101., Mxt 633, 75.; BOA Tapu 590, 60. 171 FEKETE 1942, 39-40., 243. sz.; BOA Tapu 590, 59. 172 KÁLDY-NAGY 1985, 710.
