Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
AZ OSZMÁN HATALOM BERENDEZKEDÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 267 háború területi változásainak tudható be, de valamilyen mértékig része van benne a zsold-tí- márok okozta számítási bizonytalanságnak is. Az azonban minden ingadozással együtt nyilvánvaló, hogy a hat vár 1570 után sem képviselt nagyobb erőt a budai vilájet védelmi rendszerében, mint előtte. Amiből az a következtetés is levonható, hogy Pest megye településeinek behódolását nem a megye északnyugati csücskében álló néhány vár török birtoklása kényszerítette ki, hanem a jórészt területén kívül fekvő török végvárrendszer kiépülése, a hódoltság központi, alföldi részének katonai bekerítése tette vitathatatlanná. Másként kifejezve, a megyét nem a váci martalócok harci értéke vagy Hamzabég szerájának felépítése, hanem a fekvése ítélte arra a sorsra, hogy a törökök magyarországi tartományának katonailag legerősebben biztosított, legkeményebben adóztatható, legtöbb jövedelmet hozó tája legyen. A megye belsejében ehhez még várakra sem volt szükség. 4. A dunai török hajóhad állomáshelyei Azon az északnyugati, dombos vidéken kívül, amelyen a hat török vár állt, a megyéből még a Duna mente örvendett katonai jelentőségnek. A hódoltság minden nagyobb folyójának megvolt a maga flottája, amelyek közül természetesen a Dunáé foglalta el rangban az első helyet. A hajók és legénységük nemcsak a szorosan vett hadi vállalkozásokban vettek részt, hanem közreműködtek a várkatonaság és a felvonuló hadseregek élelmiszer és hadianyag ellátásában is, szállították és kísérték a követségeket és a futárokat, szőnyegekkel, zászlókkal és lampionokkal feldíszítve pedig a császári követek által sokszor leírt budai bevonulásokhoz adtak színpompás díszletet. Egy-egy folyami flotta parancsnokát kapudánnak hívták, a flottán szolgáló katonákat azonban a zsoldlisták csak a 17. században nevezik így, amikor a kapudáni cím elterjedt használata (1660 körül még a beosztott naszádosokat is így hívják) megkönnyíti a flottabázisok feltérképezését. Bármily meglepő, a vízi háborúzásra kevés adottsággal rendelkező Eger azab- jainak egyik tisztjét is kapudánnak hívták,105 tehát valamiféle naszádos egység ott is állomásozott. De megtaláljuk őket Váradon és Érsekújváron is.106 A dunai hajóhad parancsnokairól a 16. századból is sok információ maradt,107 azok az alájuk beosztott tisztek azonban, akik egy-egy flottabázist vagy a naszádosok egységeit parancsnokolták, megkülönböztető elnevezés híján elvesznek a zsoldlisták névtengerében. A dunai hajóhad állomáshelyeire a vízen is szolgáló alakulatok: az azabok és martalócok, meg a hajóépítő műhelyek jelenlétéből következtethetünk. Azabok és martalócok persze kevés kivétellel mindenütt szolgáltak, hiszen a hajókon kívül a mindennapi várvédelemben is foglalkoztatták őket. A folyóparti helyek közül az számít „flottagyanúsnak”, ahol ennek a két csapatnemnek súlya van az őrségben, részesedésük a gyenge harcértékű alakulatok leépítése után sem csökken, egységeik rendezettek maradnak, és mellettük ott szolgálnak a hajóépítő iparosok. Ilyen hely pl. Esztergom, ahol mindezeket a jegyeket megtaláljuk, megerősítve magyar és egyéb források híradásaival. A Duna Pest megyei szakaszán négy vízparti erődítés állt: Buda, Pest, Vác és Visegrád. A négy hely valójában három, mert Buda és Pest őrségei, ha szervezetileg és pénzügyileg kettőnek tekintették és kezelték is őket, a gyakorlatban szoros egységet alkottak. Az egész dunai hajóhadat irányító és felügyelő kapudán Budán székelt. A vilájetközpont magas rangú tisztjeinek rangsorában előkelő helyet foglalt el a budai azabok agája, a helyi naszádosok parancsnoka.108 1543-ban Budán 800, Pesten feleannyi, 392 azabot rendeltek alá (a szemle eredménye szerint azonban a valóságban csak 575, illetve 211 szolgált ténylegesen). A lista ekkor még nem sorol fel iszkábolókat és hajóácsokat, Budán azonban feljegyez egy 9 fős „gyám- ács”, Pesten pedig egy 30 fős „hitetlen” (gebrán) testületet, amelyek egyetlen tatár és két magyar kivételével keresztény délszlávokból álltak (a szemléig eltelt három hónap alatt kilépők helyére 11 muszlim állt be, megszüntetve ezzel az alakulat tiszta „gyámságát”).109 Ebben a 105 BOA MM 16 286, 23. és MM 704, 80. 106 BOA Bab-i defteri, Piyade mukabelesi kalemi 35 139, 3; bab-i defteri, Büyük kale 32 195, 13-14. 107 Ismerjük pl. értékes ziamet-birtokaikat. 1559-ben Mehmed bin Báli dunai kapudán 22 faluból álló javadalma évi 92 124 akcse jövedelmet hozott (BOA Tapu 329, 18.). 108 Fontosságát egy kellemetlen eset is mutatja. Az 1590. szeptember 12-én fellázadt budai őrség elsőként az azab agát vonszolta ki a házából és verte meg. A német nyelvű tudósítás így magyarázza az azab aga kilétét: „zum Azap Aga, das ist dem Obristen vber die Turckhischen Nassadisten gangen ” (JURKOVICS 1905, 151.). 109 ÖNB Mxt 566, 13, 68.
