Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
262 HEGYI KLÁRA (pontosabban 49%-a) tartozott ebbe a két alakulatba. További általános jellegzetesség, hogy az első őrségek felállításakor a hadvezetés a keretek lehető legteljesebb kitöltésére törekedett. Az egri és a kanizsai vilájeteknek a századfordulón megszervezett garnizonjaiban megszokott jelenség az üres, feltöltetlen tízed, olyan is sok akadt, amelyben a tizedes egymaga árválkodott beosztott katonák nélkül. A korai várakban ez elképzelhetetlen, a hadvezetés minden helyre igyekezett katonát állítani. Vác 95%-os feltöltöttsége is ezt bizonyítja. Az már további kérdés, hogy a katonák mennyire tartották tiszteletben elöljáróik törekvését. Ahogy láttuk, a szerémségi várakból Budára vezényelt katonaság tisztes hányada sem érkezett meg új szolgálati helyére, útközben valahol elkallódott. Az első években a várkatonaságnak ez is egyik jellemzője: az állomány nagyon gyorsan cserélődött. A váci őrség névsora is erről árulkodik. A zsoldfizetés előtt megejtett szemle csak 340 védőt, a katonák 83%-át találta a helyén. Érdekes, hogy értékre való tekintet nélkül a gyalogosok dezertáltak nagyobb számban. Míg a fáriszok és a martalócok között alig akadt távollevő, addig a müsztahfizok 37, az azabok 27%-a hiányzott. Azok körében pedig, akiket a mustra a helyükön talált, a többi várhoz hasonlóan Vácott is erős cserélődés tapasztalható. A várba rendelt 408 katona közül három hónap alatt 44-en váltak meg helyüktől, ami azt jelenti, hogy ezzel a sebességgel egy év alatt a legénységnek közel a fele hagyta ott csapatát. A cserék okai között az „elhagyta a várat” indoklás a leggyakoribb, de maga a vezetés is többeket „más beosztásba helyezett”. A katonák elvándorlása a második évben sem javult. 1544 március 25-e és június 21-e közötti három hónap zsoldjának kifizetésekor újabb szemlét tartottak60 a listára vett 390 katona fölött. Ezúttal 327 embert, a létszám 84%-át találta a helyén a mustra, és az évnegyed folyamán 31 álláshely cserélt gazdát. A szomszédos Visegrád a Vácéhoz hasonló nagyságú védősereggel kezdte török pályafutását. Induló őrségét két lista is megörökítette. Az egyik 1544. április 5-én kelt, és 399 katona nevét tartalmazza.61 A második a legénység egyik részét ugyanezen a napon, a másik felét május 1-jén írta össze.62 Ez már 478 főt lajstromoz; mindegyik alakulat megszaporodott több-kevesebb emberrel, az azabok száma közel megkétszereződött. A szemle eredményét erre a listára vezették rá: 409 katona (86%) a várban volt. A visegrádi felső- és alsó vár kettősében az utóbbi kapta a főszerepet. A kisebb lista szerint a fellegvárat egy várnaggyal az élen 94 müsztahfiz őrizte. Háromfős tisztikarral az élén jó háromszáz katona a parti erődben állomásozott. Ide telepítették a tüzéreket és a hajókon is szolgáló azabokat. A garnizonok többségével, köztük Váccal ellentétben Visegrádon nem szolgáltak fáriszok, a lovasságot 99 martalóc képviselte. Míg a váci őrség névsorában semmi jel nem mutat arra, hogy a dunai flotta ott bázist tartott volna, addig a visegrádi alsó várban egy hajóépítő vagy javító műhely árulkodik erről, amelyben 4 rác iszkáboló és 3 rác hajóács dolgozott. A flotta jelenlétére mutat az is, hogy rövid egy-két hónap alatt éppen a hajókhoz is rendelt azabok száma duplázódott meg. Általános tapasztalat, hogy az 1541 és 1544 között felállított népes őrségek már létük első évében-éveiben erős létszámcsökkenést éltek át. Talán szerepe volt ebben annak, hogy az adminisztráció most már csak a valóban szolgálatban állókat tartotta nyilván, a csökkenés azonban elsősorban a teljes hódoltsági haderő folytonos átcsoportosításának számlájára írható. Az újonnan meghódított várakba ugyanis a régiekből irányítottak át egész egységeket. 1544 végére Vác védőserege is 321, Visegrádé 307 főre apadt.63 1546-ban pedig Visegrádról az utolsó szálig, Vácról részben kivonták és Szandavárba helyezték át a martalócokat.64 Az átcsoportosítás után, 1549-re Vácott 263, Visegrádon 231 katona maradt.65 Életükben az 1550-es évek első felében a nógrádi várak megszerzése hozott újabb fordulatot. Nyugat felől Esztergom és Dzsigerdelen, észak és északkelet felől a Fülekig húzódó várak védelmében a Dunakanyar erődítései a határvárak másodvonalába szorultak. 1558-ban Vácott már csak 150, Visegrádon 118 katonának fizetett zsoldot a budai kincstár.66 Vácott ekkor is megvolt a kezdő őrség minden alakulata, de állományuknak csak az egyharmada- egynegyede maradt meg. Egyedül a fáriszok, a határvárak portyázó lovasai képviseltek még 60 ÖNB Mxt 568, 61-69. 61 ÖNB Mxt 583, 184-190. 62 ÖNB Mxt 568, 70-98. 63 ÖNB Mxt 590, 16-17., a 951. év redzseb, sábán és ramazán hónapok (=1544. szeptember 18 - december 15.) létszámadatai. 64 ÖNB Mxt 583, 193-196. 65 ÖNB Mxt 562, 54-57, 76-81. 66 ÖNB Mxt 614, 101-107.
