Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése
260 HEGYI KLÁRA gált49 Az azonosítás további támpontja a török várlisták szóhasználata, amely a magyaroktól meghódított, kőből emelt erődöket várnak nevezi akkor is, ha jelentéktelenek voltak, vagy a törökök átépítették, megerősítették őket; saját, teljesen új építéseiket pedig párkánynak, ritkábban palánknak titulálják, még a legnagyobbakat is. Nos, Derbendet mindig várnak tisztelik. Adott tehát a budai szandzsákban egy török nevű vár, amely folyóvölgyet őriz, nagy valószínűséggel török kor előtti, 1581-ben építkezések folytak benne, és ezután őrség került bele a nógrádi várak visszafoglalásáig: többnek látszik puszta feltevésnél Derbendet Damásddal azonosítani. Buda védőgyűrűje a Dunakanyar erősségei után a nógrádi várakban folytatódott, amelyek 1544 és 1576 között kerültek török birtokba. Az első áldozat maga Nógrád, őt 1548-ban Szandavár követte, amelynek őrsége 1549-ben kapta első zsoldját. A budai pasa 1552-ben Drégely, Gyarmat, Szécsény, Hollókő és Buják váraival erősítette meg50 a hódoltság északi határának védelmét. 1554-ben Fülek és Salgó, 1576-ig Szabadka, Kékkő, Somoskő és Divény vált magyarból török végvárrá. E szerzett várak mellett még egy rejtélyes erősség egészítette ki a törökök nógrádi védelmi rendszerét. A várat Szabácshoz hasonlóan Bügürdelennek, “lá- gyéklyukasztónak” nevezték, és a budai pasa állítása szerint „Nógrád mellett állt”.51 A török zsoldlistákban, amelyek következetesen várnak mondják, 1579-ben bukkan fel először, utoljára pedig 1591-ben szerepel.52 Bügürdelen azonosításával sajnos nem boldogulok; azt biztosnak érzem, hogy Pest megyén kívül feküdt. A török határvárak láncolata a nógrádi tájakról Hatvanon át fordult délkelet felé, és Szolnoknál érkezett a Tiszához. Szemben a védőgyűrű sok kis és nagy őrhelyből álló, többrétegű nyugati és északi szakaszaival, a keleti végen mindössze négy vár tartotta a határt. Minthogy ezen a síkvidéken nem álltak középkori várak, a törökök még ezt az egyrétegű védővonalat is csak komoly építkezések árán tudták felállítani. Egyedül a szolnoki vár hullt készen a kezükbe, amelyet 1550-51-ben a magyarok építettek fel a Zagyva torkolatában. De már Hatvant alaposan meg kellett erősíteniük ahhoz, hogy be tudja fogadni egy szandzsák-székhely katonaságát; Szolnokkal szemben, Szentmiklóson pedig teljesen új várat építettek.53 Ebben a keleti védelmi szakaszban kapott volna kulcsszerepet Eger. Minthogy 1552-es ostroma kudarccal végződött, az 1568. évi drinápolyi béke pedig a beláthatatlan jövőbe tolta megszerzését, a békekötés évében a törökök befejezték egy új erősség, Dzsánfedá felépítését Jászberény mellett.54 Minthogy a század végéig Egert helyettesítette, alaposan megrakták katonával: őrsége 1569-ben 392 főt számlált.55 A Buda körüli török várépítések önmagukban is azt mutatják, hogy a török hadvezetés nagy súlyt helyezett a hódoltság központjának védelmére. Ugyanez derül ki a gyűrű váraiba rendelt katonaság nagyságából is. 1558-ban a budai vilájet 44 erődített helyén összesen 11184 katonának fizetett zsoldot a kincstár. Közülük 2772-en Budán és Pesten, 6248-an a védőgyűrű 24 várában szolgáltak.56 1569-ben a vilájet zsoldos várkatonasága 12 428 főre emelkedett, akiket 945 portai janicsár egészített ki. Ebből 2594 katona és a janicsáralakulat Budán és Pesten, 6165 a védőgyűrű 26 várában állomásozott.57 A Budát Földvártól Szolnokig keretező várláncolat persze nemcsak a török birodalom magyarországi központját védte, hanem vele együtt a hódoltság egész északi felét is, mégis vitathatatlan az a törekvés, amely Budát minden irányból biztosítani akarta. Ebből a feladatból kevés hárult Pest megyére, hiszen jórészt éppen azon a folyóközi síkvidéken feküdt, ahol nem álltak török várak. Csak hegyes-dombos dunántúli és Duna-mel- léki váraival, Hamzabég szerája, Zsámbék, Kizilhiszár, Visegrád, Derbend és Vác katonaságával járult hozzá Buda és az egész hódoltság védelméhez. őrségét jelentették, hanem valahol másutt, talán már ekkor is Budán szolgáltak, de eredeti állomáshelyük feltüntetésével tartották nyilván őket (VELICS-KAMMERER 1886-1890, II. 687.). 49 BOA MM 4000, 59-60. 50 ÖNB Mxt 562, 58-61. 51 TAKÁTS-ECKHART-SZEKFŰ 1915, 243., 312. 52 BOA MM 498 és MM 3762, 9. 53 GOROVÉ 1820, 43-44.; PALUGYAI 1854, 311. 54 A vár történetére HEGYI 1995c, 24-40. 55 ÖNB Mxt 617, 4. 56 ÖNB Mxt 614. 57 ÖNB Mxt 617.
