Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei
PEST MEGYE KÖZÉPKORI MŰVÉSZETI EMLÉKEI 229 Csak később, a 13. század második negyedében építtették ki a mai bazilikát.34 Az új templom háromhajós, háromapszisos keresztház nélküli bazilika, nyugati toronypárral, négyszakaszos hosszházzal. A két félköríves, félkupolával fedett mellékszentély között elhelyezett főszentély poligonális alaprajzú, két sarkát az alapozás tanúsága szerint támpillér támasztotta. A másik két sarkon falisávok futottak fel. A falmezőket ívsoros párkánnyal lezárt tükörbe süllyesztett, gazdagon profilált félköríves, és felette elhelyezett kerek ablakból álló nyíláscsoport törte át. A belsőben a lábazati zónát páros ülőfülkék tagolták. A sarokban elhelyezett falpillérekre bordás, négysüveges keresztboltozat támaszkodott. A főhajó téglalap alaprajzú és a mellékhajók négyzetes boltszakaszai négyszakaszos, bordás boltozatokkal voltak fedve, éppúgy mint a két hosszházzal egybenyitott toronyalj. A mellékhajók és a tornyok falait erőteljes támpillérek tagolják, a főhajó boltozatát pedig a mellékhajók fedélszéke alá rejtett falak támasztották. A mellékhajók keskenyebb, a főhajó széles, tölcséres bélletű félköríves ablakokon át kapta a megvilágítását. A háromnegyedoszlopokkal gazdagított, görögkereszt alaprajzú három pillérpár keleti tagján — a két szakasznyira a főhajóba előrenyúló szerzetesi kórus stallumai miatt — a főhajó felé néző tagozatokat magasabbról indították. A kórust lezáró rekesztőfalnak csak az alapozása maradt meg. A külső homlokzatok képét a nagyméretű félköríves ablakok és az ívsorokkal lezárt, falisávokkal vagy támpillérekkel kereteit faltükrök határozzák meg. A főhajó nyugati végén, a két torony között karzat emelkedik. A karzatalj bordás boltozata hatsüveges megoldású. Emeletéről a két torony első emeletén elhelyezett kápolnák nyílnak. Az erőteljes, hasáb alakú tornyoknak a templom többi részéhez hasonlóan tagolt falait fölfelé egyre szélesedő ikerablakok törik át. Már csak a déli torony eredeti, kissé ívelt oldalú, gúla formájú kősisakja áll. A két torony között, a főhajó kissé előreugró nyugati homlokzatát, az erőteljesen kiülő támpillérek közé beépített, mély, gazdagon profilált bélletű, karéjos díszű timpanonnal ellátott, csúcsíves kapuzat töri át. Fölé, a két támpillér közé elhelyezett nagy csúcsíves fülkébe, hatalmas rózsaablak került. Az oromfalat lépcsősen emelkedő ívsoros párkány tagolja. A templom északi mellékszentélyéhez épült hozzá a bordás keresztboltozattal fedett, kis szentélyfülkével bővített, eredetileg feltehetően emeletes sekrestye. A keleti és az északi kolostorszárny valamivel később, de még valószínűleg a 13. században épült a templom északi oldalához. A kolostornégyszöget nyugat felől ekkor még csak egy kerítésfal zárta le.35 A templom és a sekrestye épülete szerkezeti szempontból meglehetősen egységes. Nem mutathatóak ki rajta határozottan elkülönülő építési fázisok, se tervváltoztatások. A korábbi templomhoz való viszonya is arra vall, hogy annak lebontása előtt egyetlen szakaszát sem lehetett befejezni, használhatóvá tenni az új templomnak, legfeljebb a körítőfalak egy részét húzhatták fel. Mindebből arra következtethetünk, hogy az építkezés viszonylag rövid idő alatt zajlott le. A zsámbéki templom — főleg tornyainak és mellékapszisainak formája, valamint alaprajzi elrendezése miatt — közel áll a 13. század elejének úgynevezett „nemzetségi monostortemplomainak” Lébény és Ják által képviselt típusához, ám ezeknél az épületeknél sokkal „gótikusabb”. A teljes épületet lefedő bordás boltozatai, fejlett gótikus támrendszere, csúcsíves árkádjai és nyugati homlokzatának kifejezetten klasszikus gótikus jellege a 13. század második negyedében Ausztriában, Csehországban és Magyarországon egyaránt elterjedő klasz- szikus gótika jegyeit mutatja. Ez a részletformákra is igaz: a főhajó széles félköríves ablakai éppúgy, mint a szentély ablakcsoportja, vagy a gazdag indafonadékos, összefonódott nyakú sárkányokkal gazdagított, naturalisztikus levéldíszt és szikár bimbós fejezeteket elegyítő ornamentika, egyaránt e stílus jellegzetes elemei. Elsősorban ausztriai párhuzamok említhetőek: így a szentélyfej alaprajzi elrendezése és ablakcsoportja igen közel áll a 13. század második negyedében épült kremsmünsteri szentélyhez.36 A főhajó jellegzetes ablakait az 1230-1263 között épült lilienfeldi hosszházon,37 de az 1259-ben felszentelt bécsújhelyi dómon38 és Krems- münsterben39 is viszontlátjuk. A zsámbéki nyugati karzat elrendezése, tornyoknál hosszabb 34 MAROSI 1984, 124. 35 VALTER 1991, 26-27. 36 WAGNER-RIEGER 1991, 105., Abb. 50. 37 WAGNER-RIEGER 1991, 91. 38 WAGNER-RIEGER 1991, 104., Abb. 43. 39 WAGNER-RIEGER 1991, Tafel XII/a.
