Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tettamanti Sarolta: A honfoglalás kora és kora Árpád-kor
22 TETTAMANTI SAROLTA partján igen nagy sűrűséggel és meglehetősen egyenletes megoszlásban találhatók a korai telepek, mégpedig a Duna jobbparti részeken és a Szentendrei-szigeten 50, a Dunától keletre eső területeken 116 lelőhelyet tudtunk e korszakhoz sorolni.190 Elhelyezkedésükre jellemző, hogy a hegyes vidékeken ritkán fordulnak elő. Közülük a valószínűleg a 10. századra keltezhető lelőhelyek a többi ábrázolt területnél ritkábban fordulnak elő a Zsámbéki-medencében és Sóskűt, Tárnok, Százhalombatta térségében.191 E sűrűn elhelyezkedő korai kisméretű (kevés leletanyaggal megjelenő) telepek egyelőre nem jelentenek állandó falvakat. A 10-11. századi magyarság gazdálkodási módja (szabályozatlan talajváltó földművelés és állattenyésztés) szükségessé tette a gyakori költözködést, szálláshelyváltást. Természetesen a fejlődés iránya az állandó falvak kialakulása felé mutat.192 (9. kép) Ismert forráscsoport a helyneveknek a kutatás által korábban kizárólagosan, vagy jellemzően a kora Árpád-korra keltezett rétege. Ilyenek a foglalkozásnévből képzettek,193 a puszta személynévi eredetűek, az -i képzővel alakult helynevek. Mivel újabban vitatott és megkérdőjelezett a korai datálás, természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy e helynevek összegyűjtésével rajzoljuk meg a megye 11. századi települési képét.194 19° MRT 7. 9., ХШ/2. 14-15. 191 Lehetséges az is, hogy a budai járásbeli gyérebb előfordulásuk a nem jó eredménnyel végzett terepbejárások tükre. 192 MRT 9. 15. Csak röviden utalunk a különböző kutatói elképzelésekre a magyarság gazdálkodásának, életmódjának fejlődését illetően. A korábbi közkeletű felfogás szerint a honfoglalók nomád állattartók voltak. E nézet jegyében írnak a megye honfoglalás kori történetéről: SOPRONI 1958, 49.; MAKKAI 1958, 59-62. A félnomád, nagyállattartó, de saját szükségletre földet művelő létet tartja jellemzőnek GYÖRFFY 1970, 192. Ezt teljes erőből cáfolja MESTERHÁZY 1980, 31., ahol is már a 10. században letelepedett, állandó falvakkal rendelkező magyarságról ír. Teljes fordulatot ad a témának Kristó Gyula, aki a 10. századi magyarság gazdálkodásának egészében nomád voltát bizonyítja: KRISTÓ 1995, 183-206. A valós folyamatokat a topográfiai terepbejárások eredményei tükrözik. 193 HECKENAST 1970, 51. szerint már a 10. század első évtizedeitől kezdve létezhettek ilyen helynevek. 194 A kutatástörténetre, a korábbi nézetek bírálatára, s e helynévtípusok kialakulásának részletes elemzésére 1. KRISTÓ 1976, 3-84.
