Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei
PEST MEGYE KÖZÉPKORI MŰVÉSZETI EMLÉKEI 227 pedig két kis háromnegyedoszlop közé fogott pilaszterrel bővítve. A kisebb pillérek görögkeresztjének a főhajó felé eső szára le van vágva. A másik három oldalon ezeken is megvannak a háromnegyedoszlopok. A főhajó átlós bordáit a szentélyéhez hasonló, de nem teljesen azonos: hengertagokkal kísért mandulatag díszítette. A mellékhajók egyszerű mandulatagos bordával voltak átboltozva. A pillérek háromnegyedoszlopai egyöntetűen a plinthoszon túlnyúló tórusz- szal készültek, a kis oszlopoknál a tóruszt a négyezeti pillérek gyámkövéhez hasonlóan a kereteit bázisból kinyúló levélkonzolok támasztják alá. A templomhoz csatlakozó nyugati kolostorszárny falai, a kerengő, a kútház és a velük egykorú refektórium, a hosszházzal együtt épültek. Ezek a munkák már biztosan a 13. században készültek el, amint azt az udvar feltöltési rétegében talált 13. század eleji bécsi dénárok bizonyítják.18 A kerengő falpilléreit a keleti szárnyban másodlagosan illesztették hozzá a korábbi épületrész falaihoz. A kerengő lábazatai és szikár bimbós, illetve karéjos levelekből álló fejezetei a templom hosszházának részleteihez állnak közel. Ezzel szemben az összefonódó nyakú állatalakokkal, fonott indaornamentikával díszített boltozati zárókövek, már egy újabb stílusváltozat felé mutatnak, amely az 1220-1230-as években terjed el Közép-Európában. A pilisi kolostor kora gótikus épülete 1190-1230 között nagyjából elkészült. Stílusa és valószínűleg építőmesterei is szoros kapcsolatban álltak az esztergomi építkezésekkel. Az új stílust Esztergom nyomán alkalmazták itt, párhuzamosan az ország másik érseki székesegyházának, a kalocsai II., kora gótikus székesegyháznak a 13. század elején elkezdett munkáival.19 A pilisi kolostor 13. század eleji síremlékeiből is ránk maradt néhány igen nagyjelentőségű töredék. Elsősorban azt a szobrokkal díszített fülkesorral tagolt oldalú tumbát kell említenünk,20 amelyet egy francia mester készíthetett az 1220-as években.21 E síremlék a négyezerben eltemetett Gertrúd királyné számára készülhetett.22 Ugyanezt a stílust képviseli egy szerényebb, vésett díszű, egykor színes márványbera- kásos, vörösmárvány sírkő, amely a káptalanteremben egy előkelő, alighanem a királyi családhoz tartozó lovag sírját fedte (7. kép).23 Berakásos technikája az esztergomi kora gótikus emlékekkel is rokonítja. Említenünk kell azokat a különleges vörösmárvány domború korongokat, amelyeket centrális kompozíciójú síkban faragott levéldísz ékesített.24 A pilisi kolostor figyelemre méltó emlékei a 13. századi mintás téglapadlók. A templom déli keresztházában feltárt, változatos formájú idomtéglákból összeállított téglamozaik (8. kép) nagyon hasonlít ahhoz, amelyet az 1220-as évek körül Magyarországon járt Villard de Hon- necourt mint Magyarországon látott padlót lerajzolt vázlatkönyvébe.25 E mellett másféle, figurális és ornamentális díszű, 13. századi padlótéglák is előkerültek a romok közül.26 3. Az ácsai premontrei prépostság Szorosan kapcsolódik a piliszentkereszti és ezen keresztül az esztergomi koragótikához a 13. század első harmadának egy másik jelentős Pest megyei emléke, az ócsai Szűz Mária premontrei prépostság (9. kép). Kőfaragványainak stiláris értékelése alapján az építkezés még a 13. század első évtizedében elkezdődhetett.27 Sajnos, alig rendelkezünk róla írott adatokkal. Először a premontrei rendházak 1234-es ninivei katalógusa említi mint Jászó filiáját. A templomban és környékén folytatott régészeti feltárás nem bukkant a mainál korábbi templom maradványára, hanem csak egy falu gödörházait tárta fel. Ez arra vall, hogy a ma álló épület már mindenképpen az 1234-ben említettel azonos. A kolostor alapítóját nem ismerjük, de a környék birtokviszonyai királyi alapítást valószínűsítenek. Az építkezést feltűnően nagy igénynyel kezdték meg. A munka a keleti részen kezdődött. Az egyhajós keresztházhoz szentély18 GEREVICH 1984, 16. 19 A kolostor művészettörténeti jelentőségéről összefoglalóan MAROSI 1985. 20 A síremlék rekonstrukciójáról: OSGYANYI 1985. 21 ÁK. 1978, 215-217. (Marosi Ernő). 22 GEREVICH 1971, 92. 23 GEREVICH 1984, 15., 80. kép; GEREVICH 1985a, 140-141., Abb. 33. A berakás nyomait mutató arctöredéket (TAKÁCS 1988,131-132., 7. tétel, 7. kép) később sikerült hozzáilleszteni, ma ilyen formában látható a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán. 24 GEREVICH 1984, 55. és 79. kép. 25 GEREVICH 1971, 85-87., 3-11. kép; GEREVICH 1977, 183., Fig. 47-55. 26 GEREVICH 1985a, 137-139., Abb. 30-32. 27 MAROSI 1984, 122.
