Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
222 KOSZTA LÁSZLÓ A margitszigeti kolostor azon kevés szerzetesi közösségünkhöz tartozik, amelyek belső életéről, mindennapjairól a Margit-legendáknak208 és Margit szentté avatása érdekében a 13. század végén összegyűjtött tanúvallomásoknak209 köszönhetően viszonylag sokat tudunk. A későközépkorban a rendház a magyar nyelvű írásbebség egyik központja lett. A latinul nem tudó apácák számára fontos egyházi és szerzetesi szövegek fordításában jelentős szerepet játszott a Nyulak-szigeti rendház, különösen Ráskai Lea és Sövényházi Márta tűnt ki fordítói és könyvmásolói szorgalmával.210 Az utolsó Árpádok és a Nyulak-szigeti kolostor 13. század végi szoros kapcsolatához hasonlítható az Anjouk és az óbudai ferences apácazárda viszonya. Az Erzsébet királyné által az udvar közelében alapított rendház azt a szerepet vette át, amelyet korábban a domonkos kolostor töltött be. Erzsébet már 1334-ben engedélyt kért a pápától az alapításra. A kolostor építkezései azonban elhúzódtak és csak 1346-ban költözhettek be az első apácák. A királyné elérte a pápánál azt is, hogy az apátnőt személyesen jelölhesse ki. A rendház már röviddel a beköltözés után a magyarországi klarissza kolostorok vezetője és a főúri leánynevelés központja lett az udvar támogatásának köszönhetően. Erzsébet királyné több mint száz főúri és nemes leányt helyezett el itt részben apácaként, másrészt pedig tanulásra. A kolostor hatalmas birtokokat és több óbudai házat kapott Erzsébet királynétól, aki maga is a rendházat választotta temetkezőhelyéül.211 A Nyulak-szigeti zárdához hasonlóan az óbudai is nemesi kolostor maradt a középkor végéig. Noha néhány előkelő polgárcsaládból származó hölgy is bekerült a közösségbe, az apácák zöme mindvégig nemesi származású volt, a kolostor vezetői pedig rendszerint az arisztokrata családokkal álltak rokonságban.212 Az óbudai klarisszák lelki irányítását az óbudai konventuális ferences rendház látta el. Az apáca rendház 1541-ig működött Óbudán, majd az előrenyomuló török csapatok elől Pozsonyba költözött a konvent. 208 SRH II. 685-709. 209 MREV I. 161-383. 210 HORVÁTH 1944, 125. és 138.; MIT 133-135. 211 KARÁCSONYI 1923-1924, II. 450-457. és 482-509.; BERTALAN 1994, 153-168. 212 KUBINYI 1973, 77-78. és 162.
