Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
telepítette ide a szerzeteseket. Késői híradás szerint kezdetben 15 tagja volt a konventnek.155 A templom védőszentjéül Szt. Eusztákot választották, aki egyebek mellett a vadászok védőszentje is volt. A patrocinium kiválasztásának indítékát nem tudjuk, de mind az anyakolostor környéke, Turóc vidéke, mind a közeb Csepel-sziget részben királyi vadászterületként szolgált, s így talán a királyi vadászatokhoz kapcsolható a védőszent kiválasztása. IV Béla bizonyosan egy fontos egyházi intézményt kívánt itt létrehozni és ezért jelentős birtokokat adott a szerveződő premontrei közösségnek a Csepel-szigeten, Pest megye déli részén (Dabas és Ocsa környékén), valamint Esztergom mellett és a Felvidéken. A király tervei azonban nem váltak valóra: Csőt soha sem tudott kiemelkedni a középszerűségből. A premontrei rend fénykora, úgy tűnik, éppen Csőt alapításával zárult le Magyarországon. A rend nem tudott élni a királyi támogatás nyújtotta lehetőségekkel. A csőti kolostor alapításának elhúzódása már önmagában jelzi a problémákat. IV Béla 1264-ben kezdett hozzá és csak 1271-ben fejezte be V István az alapítást. Az uralkodóktól kapott birtokok többsége lakatlan volt és az adományozás célja éppen azok benépesítése lett volna. A csőti premontreieknek ez nem sikerült, s így jövedelmeik soha sem haladták meg egy közepes plébánia bevételeit.156 A többi premontrei prépostsággal ellentétben sem pasztorációt, sem hiteleshelyi tevékenységet nem folytattak.157 A külvilággal így alig tartottak kapcsolatot, sőt, mivel egy kis szigeten (Háros-sziget) állt a kolostor, a Duna áradásainak idején meg sem lehetett közelíteni. A prépostság egyik fennmaradt liturgikus könyve, az ún. csőti breviárium a magyarországi premontreiek Uturgiájának fontos emléke.158 A 15. század végén elnéptelenedett prépostságot Mátyás Zsámbékhoz hasonlóan a pálosoknak adta át.159 A premontreiek bemutatásánál nem feledkezhetünk meg arról, hogy Magyarországon a rend igen jelentős szerepet vállalt a középkori jogi-hivatali írásbeliség lebonyolításában. Egy- egy prépostságuk (pl. Lelesz és Jászó) nagy forgalmú hiteleshely volt. A Pest és Pilis megyékben lévő prépostságok közül viszont még a királyi alapításúak sem folytattak hiteleshelyi tevékenységet. Ebben szerepet játszhatott az, hogy a hiteleshelyi oklevéladást szinte teljes egészében ellátták a székes- és társaskáptalanok. Elsősorban az óbudai prépostság, a váci és az esztergomi székeskáptalan, de a fehérvári és a veszprémi káptalan hatósugara is kitexjedt a vidékre. Az egyetlen konvent, amely erőteljesebben be tudott kapcsolódni az oklevéladásba, a felhévízi volt.160 A premontreiek tehát kiszorultak a hiteleshelyi feladatok elvégzéséből, s életükben inkább az alapítók és a kegyurak érdekében teljesített liturgikus és kultikus szolgálatok kerületek előtérbe. A 12-13. század fordulóján királyi ösztönzésre Pest környékén további kanonok- és lovagrend próbált betelepedni. A Csepel-szigeten — a mai Ráckeve helyén — a Hebron-völgyi Szt. Abrahám-kanonokrend épített monostort.161 A kanonokrend a 12. század végén próbált, vélhetőleg a Szentföldről Magyarországra betelepedni és két rendházuk alapításáról van tudomásunk. A Csepel-szigeti kolostoralapítással szinte egy időben a szerémségi Bánmonostoron vettek át egy üresen álló hajdani bencés monostort,162 azonban mindkét alapításuk rövid életűnek bizonyult, és néhány év elteltével elhagyták őket a Hebron-völgyi kanonokok. A kanonokok üresen maradt rendházába II. András 1216-ban a német lovagrendet telepítette be.163 A lovagok 1211-ben jelentek meg Magyarországon és a király a dél-erdélyi Barcaságot adta át nekik, hogy a gyéren lakott területet benépesítsék, védjék az ország délkeleti határszakaszát és megkezdjék a Kárpátokon túl élő pogány kunok térítését. A Csepel-szigeti kolostor az egyetlen német lovagrendi rendház az ország közepén és létrejöttének célja az lehetett, hogy biztosítsa a kapcsolattartást az erdélyi rendházak és a királyi központok között. 1225-ben a német lovagrendet elszakadási törekvései miatt II. András — fegyveresen ellenük vonulva — kiűzte az országból. Ezzel egy időben szűnt meg a Csepel-szigeti német lovagrendi kolostor is. A lovagrendek közül a johanniták voltak még rövid ideig jelen Pest környékén. A tatárjárás után IV Béla a Duna vonalát kővárakkal kívánta megerősíteni, hogy biztosítsa az ország 216 KOSZTA LÁSZLÓ 155 MEZEY 1963, 16. 156 MEZEY 1963, 17-26. 157 MEZEY 1963, 15-19. 158 KOVÁCS 1991. 72. 159 MEZEY 1963, 16-19. 160 KUBINYI 1964a, 116. 161 GYÖRFFY 1998, 191-192. és 204. 162 KOSZTA 2000, 61. 163 GYÖRFFY 1998, 192. és 204.
