Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Koszta László: Az egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében
204 KOSZTA LÁSZLÓ csak egy pap él benne kánonilag egyesítsék az óbudai királyi társaskáptalannal.59 A pápa a veszprémi püspök vizsgálata után elutasította a király tervét és így továbbra is önálló káptalanként működött Dömös. 1433-ban Zsigmond király akarta megszüntetni a prépostságot és IV Jenő pápával az Olajfák hegyéről nevezett bencés szerzetesek monostorává alakította át. A szerzetesek azonban 1446-ban lemondtak Dömösről. A pápa ekkor pálos perjelséget kívánt létrehozni az üresen álló épületekben. Hunyadi János kormányzóként a királyi kegyúri jog megsértésére hivatkozva a pápával 1450-ben visszaállíttatta a prépostságot, és élére egyik ítélőmesterét helyezte. Végül fél évszázad múlva, 1501-ben az elnéptelenedett prépostságot kánonilag egyesítették a nyitrai püspökséggel, így a társaskáptalan végleg megszűnt létezni, még megmaradt birtokai a nyitrai püspökség tulajdonába kerültek.60 A 16. század elején Oláh Miklós Hungária című munkájában azonban Dömöst még tekintélyes, jövedelmező és figyelemre méltó helynek tartotta.61 A két nagy társaskáptalan mellett még három kisebb működött a középkorban területünkön. Mindhárom a Pest-Buda-Obuda városkonglomerátumhoz kapcsolódott. Az első Óbudán, a Szt. Péter káptalan filiális egyházaként jött létre a 13. század második felében a prépostsági templom közelében álló Boldogasszony kápolnához kapcsolódva. Kanonokjai, akik hatan voltak, vélhetőleg a királyi prépostsághoz tartozó alsópapságból kerültek ki. A 14. század közepén, úgy tűnik, a királyi társaskáptalan új templomát a Szűz Mária káptalan egyházának helyén építették fel, mivel egy ideig az új templomot Szűz Mária titulusának nevezték és 1348 után többé nem hallunk a kis társaskáptalanról.62 A következő társaskáptalan közvetlenül a királyi udvarhoz tartozott. Budán Zsigmond király 1410-ben alapította meg a kisebb Mária-, vagy más néven Szt. Zsigmond-egyházat, amely mellé társaskáptalant is szerveztek. Zsigmond uralkodása alatt a káptalan közvetlenül a királyi kápolnához tartozott és a kápolnaispán volt egyben a prépostja is. A társaskáptalan a 15. században mindvégig a királyi udvarhoz tartozott és a királyi kápolnával is szoros kapcsolatban maradt. A Budán tartózkodó uralkodók gyakran itt vettek részt az istentiszteleteken.63 A 15. század közepén Felhévízen, a megszűnt stefanita konvent Szt. Háromság temploma mellett egy újabb társaskáptalant hoztak létre. A káptalannak hat tagja volt és prépostja gyakran a király egyik főtisztviselője volt. A társaskáptalan temploma egyben Felhévíz plébániaegyháza is volt.64 A Pest és Pilis megyékben létrejött öt társaskáptalan mindegyike közvetlenül királyi patronátus alatt állt, vagy egy királyi egyházhoz tartozott. Egyházi hatóság, világi előkelők vagy polgárok nem hoztak létre a területen társaskáptalant. 4. Plébániahálózat A terület templomhálózatának alapvetése a Szent István alatt megkezdődött térítés időszakára tehető. Az egyik legkorábbi megyét, Visegrádot 1009-ben említik,65 és bizonyosra vehető, hogy a Sibrik-dombon kialakított ispánsági vár mellett felépítették a megye első keresztelőegyházát. A visegrádi pap működésének területe valószínűleg megegyezett a visegrádi ispán joghatóságának vidékével, azaz kezdetben elvileg egész Visegrád megye kezdetben az ispánsági vár melletti keresztelőegyház fennhatósága alá tartozott. Az ispánok és a váraik mellett létrejött templomok papjainak szoros egymásra utaltsága Szent István, Szent László és Kálmán törvényeiben és zsinati határozataiban is kimutatható.66 Felvetődött, hogy Pesten is létrejött egy igen korai keresztelőegyház, talán még a Géza-kori térítéshez kapcsolódva.67 Pest esetében azonban megkérdőjelezi a korai templom létrejöttét az, hogy a település — úgy tűnik, Taksony fejedelem óta — jelentős mohamedán lakossággal rendelkezett.68 Az elsősorban kereskedelmi tevékenységet folytató mohamedán népesség egészen a tatárjárásig kimutatható. 59 AOklt VI. 335. sz. 60 MRT V 67-68. 61 OLÁH: HUNGÁRIA 35. 62 JANKOVICH 1959, 67.; GYÖRFFY 1973, 313.; KUBINYI 1973, 11. 63 MÁLYUSZ 1971a, 116.; KUBINYI 1973, 76. és 159. 64 KUBINYI 1964a, 115-120., MÁLYUSZ 1971a, 116.; KUBINYI 1973, 160. 65 DHA I. 52. 66 ZÁVODSZKY 1904, 141-209.; KRISTÓ 1988a, 210-212. 67 GYÖRFFY 1973, 258.; GYÖRFFY 1998, 500. 68 SRH I. 114-115.; GYÖRFFY 1998, 500.
